Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

Az érctermelcs számára kedvezőtlen ugyan az erős tagozottság, mégis a meglevőszinteket összekapcsoló, vagy egyszerűen bővíthető szállítóberendezésekkel bizonyoskapacitásbeli megkötöttségen belül a termelés zavarmentesen lebonyolítható. A bányaperemein és főleg felsőbb zónáiban működő letakarítás viszont a meglevő szintekhezigen ritkán kapcsolható, s gyakran a munka megkezdéséhez szükséges megközelíthetőszintes terület sem áll rendelkezésre. Az ilyen megközelítésbeli nehézségek ésa szépszámú szegelybővítés jellegű letakarítás keskeny munkahelyei, illetve csekélytámadási felületei nem tesznek lehetővé olyan tömegtermelést, mint amit a kőzetegyneműsége alapján elvárhatnánk.A 2. ábrán szereplő azon érctömegeknél, amelyek letakarításra várnak, az ércés meddő m 3 -ek alapján számított letakarítási arány 1:3,4-nek adódik. Üzen belüla rézsűkben részben fedett állapotban maradt ércek letakarítása 1:4,3 aránnyal,míg a többieké 1:3 érc-meddő aránnyal oldható meg. A kép csak átlagban ilyenkedvező, mert a II. szint felett 5,6 és a 291-es szint felett maradt érceken 8,8-szeresa takaróréteg.A külszíni és földalatti termelés, valamint a letakarítás és feltárás költségeialapján számítva, a külszíni művelés gazdaságosabb a földalattinál, amíg az érc ésa letakarítási meddő m 3aránya 1: 5,5 értéket nem haladja meg. Gyakori helyzetRudabányán, hogy a külszínen kibúvásból, illetve metszetéből ismert érctömzsnövekvő takaróréteg alatt föld alatt folytatódik. Földalatti fejtésük csak úgy végezhető,hogy a külszín felé bizonyos véelőpjllért hagynak meg, s ezt a földalattiművelés befejezése után külszíni módszerekkel fejtik le. Ha a tömzs méretei olyanok,hogy a fedőkőzethez mérten szükséges védőpillér elhagyása után normális fejtésiméret már nem marad, akkor a letakarítási aránytól függetlenül a külfejtést kellválasztani vagy az adott tömzs lefejtéséről le kell mondani. A rézsűben visszamaradtvagy a bánya felső szegélyeire tapadó ércmaradékoknál ez nem egyszer előfordulóeset. A letakarítások ilyen egyedi elbírálása helyett, a rudabányaihoz hasonlóankorlátolt nagyságú ércelőfordulás esetében a teljesebb kifejtést, mint még fontosabbgazdasági célt, kell szem előtt tartani és együttes gazdaságosság alapján kell a bányászatotfolytatni.Az előzőkben a külszíni bánya helyzetének jellemzése a bánya mai határainbelül fekvő bama-és pátvasérc alapján történt. A feltárt érceken kívül és ezek mapontosan nem ismert folytatásaként még tekintélyes ércmennyiségre számíthatunks a bánya határain túl is ismeretesek kisebb, eddig művelésbe még be nem vontérctömzsök. Ezek letakarítása és fejtéssel együtt járó meddő termelése semmi esetresem kedvezőtlenebb, mint a vizsgált érceké.A külszíni bányászat mai területcin mintegy 10 millió laza m 3kőzet termelésea feladat. Ebből 28% érc és 72% meddő, vagyis az érc-meddő arány 1 : 2,6. Azelmúlt 75 év adatösszeállításával történő összehasonlíthatóság kedvéért az ankeritetnem számítva az ércek közé, az érc-meddő arány a még kifejtésre váró kőzetmennyiségnél1 : 3,7 lenne. Ugyanez az arány 1880—1955 év között 1 : 3,3 [1] alig voltkedvezőbb. Évenként csupán 3%-ot jelentő 13 000 m 3meddőmunka-többlettel, akülszíni bánya abszolút érc-meddő arányának megfelelő termeléssel tökéletesletakarítást és előkészítést lehetett volna tehát elérni.Elmondható, hogy valóban csak jelentéktelen oka volt annak, hogy a külszínibányászat a mai kedvezőtlen állapotába jutott és ezt a 75 éven át a nagyobb nyereségretörekvés, a gazdasági kényszerhelyzet, a külszíni bánva lehetőségeinek nem teljes