Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

A keményebb és szilárdabb rudabányai kőzetekben való sikeres kísérletek utánfoglalkozni kezdtünk a lazább, puhább kőzetekbe való bevezetéssel. 1950 novemberébenaz István bányatelekben, 8 m 2 -es barnavasércben haladó feltáróvágat kihajtásakorvégeztünk sikeres kísérleteket. 1951 januárjában pedig bevezettük az eljárásta campili márgában Andrássy I. bányarész felé haladó altárói kereszt vágatban.A vájvégig biztosított munkahelyen 2,50 m-es fogásokkal a biztosítás legkisebbsérelme nélkül haladt a munka. Az egyenlő oldalú háromszög sarkaiban elhelyezetthárom töltött betörőlyuk 20 cm-es távolságra volt a középső üres lyuktól. A robbantóanyag-töltetnagysága 0,6 — 1,2 kg lyukanként. A gyújtás négy fokozatban történt.Ezzel a kísérletsorozattal az üzem minden jellegzetes kőzet faj táj ára kiterjesztettüka hengeres betörést.A kísérletek során a paxitról általánosságban ammondinam.it használatáratértünk át, mert vele kedvezőbb eredményeket sikerült elérni.Az egyéves kísérletsorozatok és üzemszerű alkalmazás eredményeképpen1951 áprilisában Moser Károly bányamérnök összeállította az üzem bányatechnikusairészére a vágathajtási rendszer szabályzatát. E végrehajtási utasítás a leglényegesebbgyakorlati tudnivalókat, irányelveket tartalmazta, a legfontosabbrudabányai kőzetekre kidolgozott lyuktelepítési megoldásokkal, töltési és időzítésiadatokkal. Ugyanakkor kitért a robbantási és lyuktelepítési hibák felismerésére éskijavílására is |3], Ezzel a hengeres betürés üzemi bevezetése lupánkban ehőhéni Rutlubányánmegtörtént.Bár a kísérletek alatt általában 2,5—2,6 m-es fogásmélységgel dolgoztunk,üzemi alkalmazásban ez az érték 2 m-re csökkent. A rendelkezésre álló könnyű(16 — 22 kg) fúrókalapácsok és a fúróacélbordázattal történő tökéletlen porkihordásmellett ugyanis ez volt a legkedvezőbb fogásmélység a vágathajtás sebessége szempontjából.A kísérletek során ugyanis bebizonyosodott, hogy a betörő lyukaknak15—20 cm-rel mélyebbeknek kell lenniök a többi fúrólyuknál, és így a fogásmélységnél.Viszont 2,2 m-nél mélyebb lyukak esetén a fúrási teljesítmény olyan rohamosancsökkent, hogy ez az egész vágathajtás teljesítményét is lerontotta. A fogásmélységnöveléséhez tehát nagyobb teljesítményű fúróberendezésekre lett volna szükség.A 2—2,3 m-es betörési mélység is forradalmosította a rudabányai vágatbajtástés a teljesítményeket. Az üzem átlagos vágathajtási sebessége az 1949. évi 0,42frn/harmad értékről 1950-ben 0,54 f m/harmadra emelkedett, a fej teljesítmény pedig0,245 fm/műszakról 0,315 fm/műszakra. 1951. év folyamán, amikor a széleskörűüzemi bevezetés megvatásult, az üzem átlagos elővájási sebessége hónapról hónapraemelkedett és évvégére közel az év elejei szint kétszeresét érte el.Az évi átlagszintek pedig 0,78 fm/harmad vágathajtási sebesség és 0,32 fm/műszakfej teljesítmény értékekre emelkedtek. A hengeres betöréssel dolgozó munkahelyekene két jellemző 0,95 fm/harmad és 0,44 fm/műszak értékű volt.A vágathajtás sebességének megkétszereződését elsősorban a megkétszereződöttfogásmélység eredményezte, azonban a robbantási eljárás alábbi előnyei is hozzájárultakehhez.1. Az eddigi egy fúrókalapács helyett két fúrókalapáccsal lehetett kényelmesendolgozni a munkahelyen, mert a párhuzamos lyukak fúrásánál nem zavarták egymásta dolgozók.2. A lyuktelepítés egyszerűbbé vált, mint a kúpos betöréseknél, ahol komolygyakorlatot és szemmértéket követelt az összehajló lyukak megfelelő elhelyezésénekés irányának biztosítása. Ennek tulajdoníthattuk, hogy a dolgozók sokkal rövidebb