Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

náltak, amelyet a bányászok helyi elnevezéssel „magyar" eljárásnak neveznek.Egészen szilárd kőzetekben a vágatszelvény közepén kialakított — általánosanis ékes betörésként ismert — betörési módot helyi bányász elnevezéssel ollós"betörést alkalmazták.Főte felé irányuló ékes betörésA lyuktelepítés lényegét a vágat főtéje felé (fölfelé) irányuló betörőlyukakképezték, amelyek 0,7 — 1 m hosszúak voltak. Kisebb szelvénynél a betörőlyukaka vágat középmagassága fölött települtek és a betörési rést egészen a főtéig a teljesvágatszélességben alakították ki. A rést lefelé bővítették a teljes vágatszélességnekmegfelelően újabb, de már kisebb meredekségű lyuksorral. Végül atalpon elhelyezett vízszintes robbantólyukak a teljes vágatszelvcny kirobbantásátbiztosították.Betörés.2. ábra. „Magyar" betörés kis vágatszelvénynélNagyobb szelvény esetén a ferdén felfelé irányuló betörőlyukakat a vágatderékmagasságában vagy kissé az alatt telepítették, de a rés már nem terjedt kiteljes vágatszélességre és nem érte el a főtét. A betörés bővítése itt is a talp felétörtént, de csak a résszélesség mértékéig. A teljes szelvény kirobbantására a főtén,oldalakon és a talpon vízszintes lyukakat fúrtak.A betörés mélysége és ezzel együtt egy robbantási mező mélysége 40—60 cm volt.A robbantólyukak kifúrására 1905-ig vésőíúrót és kézi kalapácsot használtak.Ettől kezdve kézben tartott, 16—22 kg-os, sűrített levegős hajtású fúrókalapácsokkalvégezték a fúrási munkát.A robbantás időzítve lyuksoronként történt. Az időzítést a gyújtózsinór-hosszakés a gyújtási sorrend biztosította. A betörőlyukak egyidejű robbantását a pontosanegyforma hosszúságúra vágott zsinórok egyszerre való gyújtásával oldottákmeg. Rendszerint azonban a betörő-, bővítő- és peremlyukakat külön-külön lépcsőbenrobbantották és minden lépcső után füstre-várási szünet volt. Az 1910-es évektőlkezdődően azonban már a villamos gyújtást is használták.