Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

fejtési mező közepén helyezkedtek el. A fejtés a talpszintről kiindulva felfelé, fotepásztaszerűenfolyt. Az egyes pasztákat a gurítóból kiindulva, váltakozva jobbésbalirányban a fejtési határig művelték. A fejtési pászták magassága 2,5 m, szélességükaz ércvastagsággal azonos volt. A jövesztés kézben tartott, 16—22 kg-ossűrített levegős fúrókalapácsokkal fúrt robbantólyukakban elhelyezett paxittöltetekgyújtózsinóros lerobbantásával történt. A lerobbantott készletet háncskosárral(érctálakkal) rakták csillébe. Az emelkedéseken 0,5 m 3 -es elölbuktatós kiscsíllékethasználtak, amelyeket a gurítókba ürítettek. Biztosítás m-enként elhelyezett, fenyőfábólálló lengyel ajtókötésekkel történt.Minden egyes pasztát a gurítók jobb és bal oldalán a kifejtés után azonnalkéziberakatú meddővel tömtek be. A tömedéket a gurítón adták le a fejtésbe. A talpszíntkifejtése után a tömedékbe sűrűn kiácsolva fenntartották a szállítóvágatot,majd a tömedéken állva, kezdték meg a következő szelet kifejtését. A magasabbszeletek fejtésénél a biztosítás faanyagát az alatta levő szint tömedékéből kiemelvenyerték vissza. A fejtési szint alatti gurítószakasz a tömedék között kiépítve, ércszállításra,a fejtési szint feletti szakasz pedig tömedékbeadásra szolgált. Az ércszállítórésza fejtés során állandóan hosszabbodott, míg a tömedékszakasz rövidült.A külszínre torkolló gurítóknál a tömedék termelése a gurítók szájának tölcsérszerűbővítésével történt, amely egyben az érc felső részének letakarítását is eredményezte.Ennek következtében e fejtési módszernél is kiadódott egy olyan határsík,amelynek az elérése után a földalatti művelés külszínire tért át. A határsíkot gazdaságosságiszámítás alapján állapították meg.A fejtés kezdeti időszakában is mutatkoztak bizonyos hiányosságok. Ezek atermelés szakaszossága és a kéziberakású tömedékelés alacsony teljesítménye voltak.A szakaszosság a jövesztés és tömedékelés pásztánkénti váltakozásából származott.Kiküszöbölésükre a talp alá tömedékeléssel egyidőben folyó fejtést vezették be.A megoldás az volt, hogy egy szinten mindkét szárnyat kifejtették és biztosították.Utána a gurítótól a baloldali és jobboldali paszta irányában is néhány méterta fejük felett levő következő pasztából lefejtettek. Ezután a gurítót soros keretekkelmeghosszabbítva, az új szintmagasságig tömedéket eresztettek a fejtésbe. A tömedéka gurító körül helyezkedett el, de előrelapátolták a kifejtett üregbe annyira, hogy aza robbantási fogás mélységének megfelelően állandóan megelőzze a munkahelyet.Ezen a tömedéken állva fejtették le a következő pasztát. A robbantások előtt atömedéket mindig annyira clőrelapátolták, hogy a lerobbantott érc ne hulljon be azelőző szint fejtési üregébe.Ezzel a módosítással sikerült a fejtés szakaszosságát megszüntetni, azonban atömedékelési munka teljesítménye csak kismértékben emelkedett. Bár a tömtdékelhelyezésmost csak lefelé történt, és így nem kellett 3 —4 m-enként száraz falathúzni, amely mögé korábban a tömedéket lapátolták, mégis a munkahely homlokátmegelőző tömedék kiképzése eléggé körülményes maradt.Néhány év alatt bebizonyosodott azonban, hogy a telérszerű megjelenés nemazonosítható a telérkifejlődéssel. Az első 0—8 egymás fölötti szelet lefejtéséig nemmutatkozott nehézség. Ezután azonban a fejtések feletti érctábla, illetve hasadékkitöltőérctest több száz m 3 -es darabokra szakadozott és az ún. ..fekü és fedü" közöttmegcsúszva, a fejtési biztosító szerkezetekre nehezedett, s gyakran az egész fejtéstösszezúzta. Az érctömbök megindulása rendszerint váratlanul és lökésszerűenkövetkezett be, így ellene fokozottabb biztosítással védekezni alig volt lehetséges,mivel a szabaddá vált óriási méretű érctömbök súlya is meghaladta a föld alatt