Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

ják és a hányókat, salakdombokat újra feldolgozzák. A források a vasércet állandóanemlítik, viszont az ólom és ezüst már csak elvétve és inkább csak kutatás tárgyakéntszerepel. A XIX. század második felében végleg megszűnik a színes fémek érceinektermelése, s kizárólag vasérc képezi a bányászkodás tárgyát (3).II, A bányászat kora, időtartama és terjeszkedéseA régi ,,Rudahegy" délnyugati végén és középső, legmagasabb részén a külszínigemelkedtek a vörös-barna színű vasérctestek. Ezek a hasadékaikban előfordulózöldszínű rézércekkel minden bizonnyal már korán felhívták magukra az emberfigyelmét.A bányászkodás megindulásának ideje ismeretlen. Azok a környékbeli kisebb,szétszórtan fekvő salakhalmok, Alsótelekes közelében a Telekes-patak völgyébenlevő völgyzárógát — amelyekről a középkori és újabbkori írásos emlékekben semmiféleemlítést nem találtunk — igen régi bányászat és fémkohászat létezéséről tanúskodnak.Módszeres és alapos kutatással minden bizonnyal több olyan beszédeshatárkövet lehetne még találni, mint a szuhogyi völgy kohósalakjának keltakorúcseréptöredékei (4). E határkövek útmutatásával sok tekintetben világosabbá lehetnetenni a régi MRudahegy" bányászatának és kohászatának ókori vonatkozásait éstalán kapcsolatot lehetne teremteni a közeli aggteleki barlang ősemberének rézékszerei,a szendrői 4000 éves rézbalták és a ,,Rudahegy ? ' ércei között.E feltevést igazolják a különlegesen kedvező geológiai adottságok. Arézércek a külszínen is megtalálhatók voltak. Jelentős részben termésréz alakbanfordultak elő, amelyet fémréz lévén mégcsak kohósítani sem kellett. Továbbá elősegítettea bányászat kialakulását az a körülmény is, hogy az egész terület viszonylagvízszegény, s így a régi bányászat igen nagy problémája a vízemelés és elvezetésalig játszott szerepet.A bányászatra vonatkozó első írásos adatok és bizonyítékok a XIV. századbólvalók, amikor azonban Rudabánya már bányaváros. Nem valószínű, hogy márólholnapra lett azzá. Nyilvánvalóan évtizedekre vagy inkább évszázadokra visszanyúlófejlődés eredménye a virágzó ércbányászat és fémkohászat. A XVI. századvégéig a források folyamatos művelésről tanúskodnak (3). Az ezután következőszáz esztendőből a bányászkodásra vonatkozóan semmi adattal nem rendelkezünk.Lehetséges, hogy teljesen szünetelt a termelés, de az is lehetséges, hogy a törökhódítók zaklatásai, a meg-megújuló szabadságharcok (Bocskay, Bethlen, Rákóczi Gy.),paraszforradalmak következtében, amelyek színterébe Rudabánya is beleesett,igen csekély mértékben folyt a bányamunka.1692-től 1720-ig a bányászat és kohászat újra felvirágzik, 1728-ban ugyanírásos forrás állapítja meg, hogy a bányákat Rudabányán nem művelik és komolyvállalkozás csak 1759-ben jelentkezik, mégsem beszélhetünk teljes szünetelésről,mert 1733-ban Király Szathmáry Ádám földbirtokos akadályozza a telekesi bányászokata művelésben és jobbágyaivá akarja tenni őket (3).1759-től kezdve viszont - - ha változó lendülettel és az előfordulás időnkéntmás és más pontjain — mégis állandóan folyik a bányászati munka.Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a bányászkodás ütemében az elmúltszázadok során voltak hullámvölgyek, különösképpen a termelés tekintetében, deezek ellenére a bányászati munka csaknem folyamatosnak tekinthető. Ha egy-egybányahely üzeme időszakosan meg is szűnt, az egész ércelőfordulás területén a