Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

kizárólag kézben tartott fúrókalapáccsal készítenek, fárasztó és elavult módon.A vágatkihajtás legkorszerűbb módszerét, a hengeres betörőlövést ismerik és jólalkalmazzák, de a módszer messze az eszközök előtt jár korszerűség tekintetében.Mert bármilyen furcsán hangzik is, éppen a jelenleg rendelkezésre álló fűrókocsimutatja a fúró félsz erei esek között a legnagyobb elmaradottságot a külföldön régótaalkalmazott hasonló gépi felszerelésekkel szemben. Hátrányai: sínhez kötöttsége,a modern hidraulikus szerkezet nehézkes kivitele és a fúrókalapács-mozgatás megoldatlansága.Ezzel szemben a kívánalom, amit a nyugati államokban évekkelezelőtt már megoldottak: ballonkerekes kivitel a munkahelymegválasztás kötetlenségeérdekében, motorikus szivattyúval ellátott hidraulikus rész és legalább 3 mhosszon megszakítatlan és mindkét irányban ható fúrókalapács-mozgatás. Ilyenkivitelű fúrókocsi egyaránt alkalmazható vágatokban és külszíni függőleges vagyferde lyukak nagy teljesítményű elkészítéséhez, valamint a földalatti tömegtermelőkamrafejtéscknél is. Ez utóbbi fejtésrendszerben ugyanis az elvégzendő munkák85%-a fúrás, s ennek tömegét vágatjellegű munkahelyeken és a vágatok közöttipillérben szintes, ferde és függőleges irányban kell elkészíteni. A szállítás és rakodássarabolóva! történik, sínpályához kötött fúrókocsirói tehát szó sem lehet, csak ballonkerekesrol.A fúrások iránybcli változatossága a kéthatásii fúrókalapács-mozgatástkívánja meg és nagy mennyisége indokolttá tenné a fúrókocsi használatát.Ezeknek a feltételeknek a teljesítése biztosítaná a fúrási gépesítés bizonyosfokú elmaradottságának megszüntetését és megnyugtató alapot nyújtana a földalattiés külszíni bányában, a rakodás jó gépkihasználású és teljesítményű továbbfejlesztésére.IV. A rakodás gépesítése a földalatti bányászatbanA vágatkihajtás gyorsításának egyik fejezetét 1950-től kezdve a rakodásgépesítése képezte. Először szovjet gyártmányú villamos hajtású EPM-1 típusú rakodókocsikatkapott a bánya. N agy súlyuk (6000 kg), vezérlésük nehézkessége, közepes teljesítményükés gyakori üzemzavaruk miatt nem váltak be. Annál sikeresebb pályátfutott be az ugyancsak szovjet gyártmányú, sűrített levegő hajtású PML-5 jelzésű200 1 kanálűrtartalmű lapátoló rakodőkocsi {7. ábra}. Egyetlen, de a géptől függetlenüljelentkező hátránya, hogy a nagyméretű (1000 l-es) csillékbe nem tudja végigdobniaz anyagot, s ezt kézi erővel kell elegyengetni. Ez a kis munkatöbblet azonbanLényegtelen. A rakodás gépesítési eredményét csilleváltás korlátozza. A PML-5bevezetése idején az eddig 200 cm-es vágat szélességét 230 cm-re, a gép működéstméretére kellett bővíteni. A használatos csillék 100 cm szélesek, s így a 230 cmvágatméret nem elegendő ahhoz, hogy közvetlenül a rakodókocsi mögött elhelyezettvándorváltónál cseréljék ki a csilléket párhuzamosan futó vágányokra. A kényszerűegyvágányos építés hátrányait sűrűbben elhelyezett kitérőhelyekkel és keresztvágatoknakcsilleváltóhelyként történő felhasználásával oldották meg. 1054-benelsősorban a csilleváltás gyorsítására akkumulátoros mozdonyt állítottak be. Azelgondolás helyességét nemcsak a rakodás összteljesítményének javulása, hanem afáradsági tényezők csökkentése révén a közvetlen rakodási időszükséglet kedvezőbbéválása is igazolta. Az eredményeket a 0. táblázat tükrözi. A rakodókocsik évimunkájáról, illetve egy gép évi átlagban végzett munkájáról az 5. táblázat adfelvilágosítást. Ez természetesen függ a kíhajtás sebességétől ? így közvetve azalkalmazott kibajtási módszertől is.