Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

1770-ben Csáky János ezeket írta Esterházy egri püspöknek: ,,júniusbanZendreőt lakván, vas és más köveket az határunkban találtunk. Melyeket is Szomolnokrapróbára küldettük, ha a hámort megérdemlik-e, de még eddig válaszuk nemgyött" (96). A Csáky család körében már korábban felmerült s egyre határozottabbávált a Szendrő-környéki saját vashámoruk terve, amelyhez az ércet Rudahegyrőlkívánták biztosítani.1764-ben Csákyné — gazdatisztje, Kornis útján — eltiltja Enczlert a két felsőtelekesivaskőbánya további művelésétől. Csáky János 1770-bcn meghagyta, hogyaz ott kibányászott vasércet ne engedjék elszállítani. Ettől kezdve Enczler abbahagytatelekesi vasércbányászatát (97).1770-ben a Csákyak nevében Schneider Tamás bíró és Gampe Illés jegyzőzártkutatmányi jogot nyertek Szendrőn a kastélydomb alatti völgyben, Garadnapusztán,Felső- és Alsótelekesen és Martonviban kezdeményezett vasérckutatásaikra(98).1777-ben a Csákyak birtokairól készült összeírás elmondja, hogy Rudabányánréz-, vas- és ólombányák állnak elhagyottan, művelésük mind a Gvadányíaknak,mind Enczlernek ráfizetést eredményezett (99).Enczler 1782 körül meghalt. Rudabányán bányájának szája körül 1784-ben20 090 bécsi mázsa (kb. 10 000 métermázsa) felhalmozott vaskőkészletet állapítottakmeg. Enczler József halála után rudabányai bányászai bánatpénzt követeltek.A j aszói bányaalbíróság kielégítésük érdekében a Telekesen található vaskövetlefoglalta, és zárolta (100).Erre a lefoglalt vasércre vetett szemet Csáky Antal, egyben sietett Enczlerbányáira a jogosítványt is megszerezni. 1782. dec. 16-án a jászói bányaalbíróságtólturzási (kutatási) engedélyt nyert a Rudabánya belterületéhez közel fekvő, elhagyottés beszakadt Enczler-féle bányákra, a bennük sejtett ólomra, ezüstre, és mindenmás ércelőfordulásra (101).1783, július 2-án Borsod megye megállapította, hogy Csáky Antal és társaiaz Knczler által elhagyott rudabányai és alsótelekesi bányákat újranyitották, ésművelését megkezdték (102). Csáky társa valószínűleg Tarnóczay József szomolnokilakos, aki Csáky bányája mellett 1783. febr. 25-én kapott turzási engedélyt kobaltra,ólomra, ezüstre és minden más fémre (103). Ez a sok ércféleség egyelőre csak reményvolt. Tényként csupán az egykori Enczler-bányák mellett felhalmozott vasérctömeglétezett. Ennek megszerzése során azonban Csáky olyan ellenféllel került szembe,amelynek háta mögött a kincstár, maga az uralkodó állott. Ez az ellenfél a diósgyőrivashámor volt¬A diósgyőri vashámort 1771-ben Fazola Henrik egri lakatosmester néhány bécsiés miskolci magánrészvényessel és a magyar bányakincstárral társulva hozta létre,miután előbb Upponyban elsőrangú vörösvasércet fedezett fel. A vasolvasztás 1772tavaszán indult meg a diósgyőri kincstári uradalom területén, Omassán építettnagyolvasztóban. A diósgyőri vashámor kapacitása abban az időben országos viszonylatbana legelsők közt volt. Évi 5000 má2sa nyersvastermelésének alapja az upponyiPéter nevű vasércbánya volt, de 1775 körül már Tapolcsány, Rudabánya és Telekeshatárában is voltak bányái.Az 1779-ben készült gyári jelentés elmondja, hogy a rudabányai vasércbányaa Csákyak területén, a telekesi pedig az Okolicsányi család birtokán fekszik. Upponyés Tapolcsány 4 óra járásra van az ómassai nagyolvasztótól, Rudabánya és Telekes10 óra járásra. Ez a nagy távolság lényegesen megdrágítja a vaskőfuvar költségeit.