Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

Középen kiképzett ékes betörésKeményebb kőzetekben, pl. szilárd dolomit,mészkő, pátvasérc, szferosziderites érc, az ún.ollós" betörést használták évtizedeken keresztül.A kisebb, 4 m 2 -es szelvényű vágatokban, haa kőzet könnyen robbantható volt, a vágat középmagasságábanelhelyezett két összehajló, vízszintes— „ollóra fúrt" — fúrólyuk képezte abetörést. Ezt további 4 robbantólyukkal bővítették,majd 7—8 peremlyuk biztosította a teljesvágatszelvény kialakulását.Nagy, 6—8 nT-es szelvény esetén a váj végközepén négy vízszintes, de egymás felé hajló lyukkalképezték ki a betörést. Á betörés köré 3—4bővítőlyuk került és végül a szelvényt határolóJ'Ikoszorúlyukak kerültek kifúrásra.Szívósabb kőzetekben a „magyaros" és „ollós"betörések kombinációjaként az összehajló lyukakatrnem vízszintesen, hanem kissé felfelé irányu­lóan fúrták ki. A bővítő és peremlyukak változatlanulvízszintesek voltak.•1. ábra. „Ollós" betörés kis vágatszelvénynélA robbantás a lyuktelepítés megköveteltelépcsőkben rendszerint szakaszosan történt.Az „ollós" betörés mélysége már meghaladta az előző eljárással elérhető értéketés 0,6—0,7 m-re emelkedett. A vágathajtás sebessége mégsem haladta túl azelőzőkben közölt értéket, mert a szilárdabb kőzetben csökkent fúrási teljesítménymiatt ennek a munkaszakasznak ideje növekedett meg.IReményköze?5. ábra. „Ollós" betörés nagyobb vágatszelvénynél