Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

ányatulajdonosokat és vállalkozókat, a — ,,turzókat" (49). Azután a saját bányájukatművelő bányapolgárok következnek, akik csekély számú bányarészeik birtokábanesetleg vájármunkát is folytatnak, vagy mezőgazdálkodással foglalkoznak.A bányaváros társadalmának jelentős többséget alkotják a bérmunkás bányászok,akiket a régi magyar nyelv kifejező elnevezéssel míveseknek nevez. Ezek közöttis vannak vájárok, olvasztók, ércválogatók, utóbbiak esetleg nők és fiatalkorúak.Vannak kizárólag mezőgazdálkodással foglalkozó gazdák, parasztok, kereskedőkés iparosok, akik számára a bányavárosi jelleg ugyancsak biztosítja a cívisjogokat,és a többi kiváltságokat.A bányaváros társadalmának egyes rétegei között soha nem szűnő hullámzás,differenciálódás mutatkozik. A meggazdagodott réteg Nagy Lajos korábandíszes templomot épít, az elszegényedő bányarészesek viszont beállnak a birtoktalanbérmunkások sorába. A város vezetői a gazdag bányabirtokosok voltak. Ezekkezében számottevő vagyon halmozódott fel. Hermann György rozsnyói turzóhagyatéka 1529-ben ház, udvar, kert, sáfrányos kert, malom, szántóföld, viasz,bánya, kohó, szőlő, halastó, borospince, gabona stb. (49/2). A gazdagabb rudabányaicívisek, tőkés vállalkozók gyermekei eljutottak külföldi egyetemekre. RudabányaiPál, János és Bernát a krakkói egyetem hallgatói voltak 1510-ben (49/3). Zsigmondkirály, aki a felső-magyarországi, köztük a rudabányai rézbányákat is külföldieknekadta bérbe, több ízben tartózkodik Rudabányán, több oklevelét keltezte innét(49/4). Zsigmond király étekfogó mestere, Perényi István 1437-ben a rudabányaitemplomban temetkezett. A környék fatemplomai mellett ez az időtálló kőtemploma maga díszével méltó kifejezője volt az Anjou-kori rudabányai bányabirtokosokvagyonosságának és az itteni bányászat nagy jelentősegének.Az érem eme fényes lapja mögött a háttérben már feltűnik a vállalkozó hutmanjának,bányafelvigyázójának és a városi tanács bányamesterének alakja is, amintaz 1487. évi statútumok értelmében lázas munkára hajszolják a nehéz életmódtólfáradt bányamunkásokat a vállalkozó tőkéjének gyarapítása érdekében. Rudabányaváros népe szociális feszültséggel terhes légkörben lépte át Mohács esztendejébenaz újkor küszöbét.II. A bányászat megszűnése a török időkbenMohács és a kettős királyválasztás a felső-magyarországi bányászat igen erőshanyatlását eredményezte. Mindkét király azzal kívánt magának híveket szerezni,hogy a jövedelmező bányahelyeket magánföldesuraknak sorra eladományozgatta.így a felső-magyarországi bányavidéken csak Igló maradt királyi kézen. Rudabányais több ízben cserélt gazdát: 1527 után Thurzó Elek kezén van, 1545-ben BebekFerencé, 1564-ben Bebek Györgyé, 1507-ben pedig ismét kincstári tulajdonná lettés Szendrő várához csatoltatott. Sorsa ettől kezdve a török kor két évszázada alattszorosan összefonódott Szendrő várának és a szendrői uradalomnak sorsával. Amilyenmértékben gyengült a központi hatalom, olyan mértékben folyt szét a királyi bányaregáléknaka középkor óta begyökerezett haszonvétele: az új bányabirtokosoknem fizették az urburát, nem váltották be a nemes fémeket, a bányahelyekenegyre-másra lábrakapott a nemes ércek tiltott olvasztása. Az 1540—1550-esévekben sorra jelennek meg Ferdinánd király szigorú utasításai a tiltott aranyésezüstolvasztás megakadályozására (50/1). Rudabánya lakói 1567-ben azt állítják,hogy a bányáikból termelt ezüstöt olvasztott állapotban (conflatum) szállították