Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

kalapács és 1 db Demag fúrógép volt üzemben. A sűrített levegővezeték hossza10 078 fm volt.A külszíni munkahelyek pásztamagassága 6—12 m, szélessége 8—12 m volt,és 2 fő dolgozott rajta. Robbantóanyagnak pa.\itot használtak 8-as durrhiganyosgyutaccsal, amely előre levágott 1,30 m hosszú szürke közönséges gyújtózsinórramár a kiadáskor fel volt szerelve, hogy ezzel a gyutacskezelés baleseti veszélyétés a rövid gyújtózsinór használatát elkerüljék.A töltést, fojtást és gyújtást a munkahelyi vájár végezte.Robbantás után a nagy darabokat 3 — 5 kg-os kalapáccsal vagy vasékkel aprítottákérc esetében emberfej nagyságúra. Meddőnél a darabnagyság határa az egyember által csillébe rakhatóság volt.Apró anyagot kapával háncskosárba húzták (20. ábra), és így ürítették csillébe.A rudabányai külszíni bányász a lapát használatától mereven elzárkózott.Az ércrakodás gépesítése a vegyes anyagú munkahelyeknél a válogatás szükségességemiatt nem volt megoldható, s ezért mind a mai napig a kosárral és kapávalvaló ősi rakodási mód maradt meg. A válogatást az érc és meddő lehetőséghezképest külön robbantásával igyekeznek megkönnyíteni.A kézzel végzett rakodás a tenyéren bőrsérüléseket s azáltal fertőzést okozott.Kállai ennek elkerülésére bőr tenyérvédő, a kalapáccsal végzett aprításnál szemvédőhasználatát rendelte el. A dolgozók azonban csak szigor alkalmazásával voltakhajlandók ezeket használni, cs a munkafegyelem meglazulásával rendszereshasználatuk végleg elmaradt.A íúróvájárok a meredek pasztákon munkájukat kötélbiztosítással végezték.A jó munkafegyelem következtében a külszíni balesetek száma eléggé kevésvolt (IX. táblázat és 31. ábra).A nagyrészt barnavasércet, ankeritet és meddőt tartalmazó vegyes munkahelyekena válogatástól igen sok függött.A külszíni vájár szakképzettségének egyik legnagyobb gyakorlatot igénylőfeladata az ércnek rakható anyag meghatározása volt.A barnavasérc színe ui. a legváltozatosabb. Sárga, zöldessárga, vörös, barna,fekete, sőt a szferosziderites, ún. szürkeérc tág színskálájával, szerkezetének és szöveténekváltozatosságával csak nagy gyakorlat alapján volt az ankerittől elválasztható.A súly a minőség meghatározására egyfelől a barit súlyesbító, a gömbhéjasszerkezet könnyítő hatásánál fogva nem volt irányadó. A legmegbízhatóbb vizsgálatotaz anyag karca jelentette, azonban figyelemmel kellett lenni a fagyos ésnedves időszakokban a színek halványodására, ill. sötétedésére.A bányatelep kulturális életével kapcsolatosan megemlíthető, hogy 1937. május30-án ünnepélyesen . leleplezték az iskola melletti kertben az első világháborúbanhősi halált halt 107 vasércbányász Róna Kovács szobrászművész által készítettemlékművét.A következő évek ismert külpolitikai eseményei az érctermelés fokozását követelték.A Rima vezetősége a barna vasérc vagyon csökkenése és a pátvasércvagyonnövekedése következtében a nagyobb vasérctermelés biztosítása végett nagy figyelmetfordított a pátvasérc pörkölésére.A felvidéki rimái vasércbányák egy része 1038-ban újra magyar igazgatás alá WW.került. Ez lehetővé tette a pörkölési kísérleteknek a Rima rozsnyói és oláhpatakipörkölőkemencéiben való elvégeztetését, amiről az V. fejezetben részletesebbenmegemlékezünk.