Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

vonulat szerkezeti-földtani adottságainak együttes mérlegelése alapján a felső-krétaelőtt (alpi-kárpáti hegységképződés ausztriai szakasza) jelöljük meg (5. ábra).A DK felé feltornyosult, tehát ÉNy dőlésű, nagyjából állandó ÉK—DNycsapású, viszonylag egyszerű, ősi pikkelyes összlet szerkezetileg megfelelően előkészítettés márgaburokkal, nagyobb takarópikkelyekkel kellően lefojtott dolomití).ábra. Vízszintes eítuk'dás csúszási lapja középső-triász dolomiton. (Foto: Pietsch)pikkelyeit, vagy azok egyes részeit az eocén táj án kezdődő, földtanilag is hosszú, időbenle nem határolt ércképződési folyamat keretében ferrohidrokarbonátos oldatok anyagkicserélohatása érte (6. ábra). Ennek eredményeként — márgahatárig érő metaszomatózisesetén — pátszegéílyel ellátott sziderites érctestek alakultak ki.A kialakult pátvasérctesteket — a szegélyek bizonysága szerint — előszörhosszanti és harántvetődések szabdalták fel (10. ábra). Ezen oligocénvégi—miocénclcjiszakasz mozgási stílusa tehát a torlódás megszűntéről tesz tanúságot.Összenyomás jut kifejezésre a következő szakasz elmozdulásaiban, amely közelvízszintes eltolódások kiváltásával lényegesen hozzájárul az eredeti pátvasércpikkelyekeldarabolódásához (10. ábra). Az eltolódások síkjai az ÉNy—DK-i irányban ható