Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

szőtt vasérc a felső telep, amelvet az alsó teleptől a borvörös csíkkal színezett werfenipala választ el. Azt állította, hogy a márga átharántolása esetén addig nem ismertérctelepet fedezett fel, amely növeli az ércvagyont.A második telep feltárt ércmennyiségét 1935. június 30-án 2 005 660 tonnárabecsülte, és azt jelentette a Rima vezérigazgatóságának, hogy ennek nagyobbrésze barnavasérc.Valóságban nincs különálló telep, hanem rátolódások és vetődések következtébenszétdarabolódott dolomitpikkelyek alkotják az előfordulást, amelyek metaszomatózisútján szideritté, az oxidációs zónában barna vasérccé alakultak át. Azegyes érctéstek az említett márgába ágyazódtak. A márga bányászati műveletekkelvaló átharímtolásakor természetesen ujabb éretesteket tártak fel.Kállai érdeme, hogy felismerve a tektonikai hatásoknak a rudabányai ércképzödésselvaló összefüggését, elméletének bizonyítása céljából lankadatLan buzgalommaltelepítette a földalatti kutatóvágatokat, amelyek a későbbi geológiai feldolgozásnakés földalatti fejtéselőkészítésnek támpontul szolgáltak.Inkább történeti, mint gyakorlati jelentőségű az a kísérlet, amellyel 1932novemberében a kaparókotrót igyekezett bevezetni. Az Adolf tárótól Keletre AndrássyI.-bcn régi hányóval takart 81 425 m 3barnavasércct tártak fel, amelyet435 258 m 3 meddőanyag borított. A hánya javítóműhelyében gyártott kaparókotróval(sarabolóval) megkezdték a laza meddő letakarítását. Az újítás sok nehézsége,a helyben gyártott berendezés tökéletlensége és a gazdasági válság által követelttakarékosság miatt a kísérletet rövidesen abbahagyták.Ugyanezen év telén kezdte meg a meddőanyag vízsugárra] való jövesztésénekkipróbálását, amely azonban a nagy hideg és a kellő átgondolás hiányában kudarcbafúlt.IÍ* ; ÍI. Az 1933 34. üzemévben érte el a gazdasági válság mélypontját. A termelés évi43 551 tonna barna vasércre és 151 573 laza m s meddőre, a munkáslétszám '.HM főre,a munkanapok száma 156-ra csökkent.Természetesen e számok a teljesítményadatok romlását és az önköltség emelkedéséthozták magukkal.Az 1921 — 22, évi válság után IÜ esztendő leforgásával megismétlődő érckereslethiánya bányát teljesen megbénította.A szükséges előkészítő és külszíni letakarító munkálatok nagyrészt szüneteltek,s a termelt meddő csak a kuhzíni fejtéssel együtt jövés/tett meddőt jelentette,amely távlati szempontból nem jelentett előnyt.A válság elsősorban a vasércbányát sújtotta, így a rudahánvai munkásságegy részét az igazgatóság kurityáni szénbányájához helyezte át, amelynek foglalkoztatottságakedvezőbb volt.A következő évben a gazdasági válság lassú enyhülésével a termelés ércre ésmeddőre vonatkoztatva kétszeresére emelkedett, amivel együtt javult a többimutató is,A termelés emelkedésével érezhetővé vált, hogy a nagykiterjedésű bánya csilleellátásanem megfelelő. Az elmúlt nehéz évek nem tették lehetővé a csillepark megfelelőnövelését és a meglevők karbantartását, így elsőrendű feladattá vált a csillejavítás.Az 1934-ben készített kimutatás szerint a 768 db csille kaibantartási költsége14 250 P volt, vagyis egy csillére 25 P esett.1*38. A külszíni bányászat munkahelyein a mélység felé az érccel egyszerre termeltfejtési meddő mennyisége megnövekedett. A kisebb vastagságú takarórétegek eltá-