Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

RUDABÁNYA TÖRTÉNETE 1880-IGDr. Soós Imre levéltárvezető-történészI, A középkori bányavárosRudabánya •középkori bányászatának tárgyát a külszíni kibúvásként jelentkezőbar na vasércben található termésréz, rézércek és ezüsttartalmú galenit képezték(1). A középkori magyar bányászatot a bányatermékek iránti kereslet, kitermelésükgazdaságossága, nem utolsósorban pedig az uralkodónak a bányatermékekhezfűződő monopóliuma irányította. Az itteni bányászat az ezüst és a rézérc kitermelésévelindult meg, majd hanyatlása után a XVIII. század közepén tért át avasérc rendszeres bányászatára.A magyar bányászat legfontosabb tárgya a középkorban a két nemesérc, azarany és ezüst. Hazánk a világgazdaságban az aranytermelésben Afrika után, azezüstbányászatban Csehország után a második helyet foglalta el. A világ aranyánakegyharmadát, ezüstjének egynegyedét a XIII. század második felében a magyarföld adta (2).A magyar réz az egész középkor folyamán a világpiacon jelentős cikk volt.Dél-Németország mellett megtaláljuk a magyar rezet, a távoli flandriai piacokon,ahol a virágzó sárgarézipar legfontosabb nyersanyaga lett. Az Anjouk alatt az olaszvárosok, elsősorban Velence vette át a magyar rezet igen nagy mennyiségben, egyrésztrézfeldolgozó iparának nyersanyagául, másrészt a levantei kereskedelem árucikkeként.A magyar rezet gazdag ezüsttartalma a külföld előtt igen keresetté tette.A nagy mennyiségben termelhető réznek itthon csak igen kis hányada talált vásárlókra,de az uralkodó minden erővel azon volt, hogy a magyar bányatermékeketkülföldi piacokon értékesíthesse (3).A középkorban az uralkodó a bányamonopólium jogán többé-kevésbé mindenneműbányatermékkel rendelkezett. Minden, ami a föld alatt volt, az uralkodótillette. A bányák művelése tehát felségjog alapján királyi monopólium volt, aztcsak lassan és fokozatosan szorította ki az 1523-ban törvénybe iktatott földesúribányaszabadság elve, amelynek értelmében a földesúr a birtokán felfedezett bányákatmaga is kiaknázhatta, de a kibányászott mennyiség egytizedét vagy egynyolcadát,az ún. bányabért — urburát — az uralkodó kincstárába kellett beszolgáltatnia.A földesúri bányaszabadságot megelőzte a bányászok bányaszabadsága, amelyszerint a bányamunkások, vájárok bárkinek birtokán a saját hasznukra szabadonbányászhattak, csak az urburát voltak kötelesek az uralkodónak beszolgáltatni.A magyar bányaművelés kezdeti szakában ugyanis a bányászkodásban jártas külföldimunkások csak ilyen feltételekkel telepedtek le hazánkban és indították elaz ércek termelését.