Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

zatától idegenkedett, bár a könnyen alakítható, jól megmunkálható rudabányairézzel jövedelmező üzleteket bonyolíthatott le. A kincstárnak a kohósitott finomrézre,az árucikkre volt szüksége, hogy kereskedhessek vele, A szepesi kamaraszámvevőségének végső javaslata Gvadányiné számára nem jelentett megoldást,csak újabb terhes kölcsönt és az áron aluli beváltás kényszerét, ezért a bányászkodáströvidesen beszüntette.Perger Lipót sz-omolnoki rézgyári sáfár rudabányai szemléje alkalmából beszámoltaz ottani rézolvasztás eredményéről. Ebből a beszámolóból megtudjuk, hogya bányászott rézércet előbb pörkölésnek vetették alá. Ennek eredményeként apörkölék — Röstel — kénes kő — Lech — alakjában jelentkezett. A kénes kő azutánaz olvasztókohóba került, s az olvasztás eredménye a finomréz — Garkupfer —lett. Az ércek mértékegysége még a XVIII. század elején a Paar, a targonca.1724 május végén, amikor Perger jelentése készült, 110 Paar érc volt felhalmozvaa rudabányai bányáknál és a kohónál. Számításai szerint 2 Paar ércből a pörköléssorán egy mázsa kénes kő pörkölék jön ki, viszont 30 mázsa kénes kőből a kohóbantörténő olvasztással 6 mázsa finom rezet lehet kihozni. így 60 Paar rézérc 6 mázsa,vagyis tizedannyi finom rezet ad. Ha egy mázsa finom rézhez 10 Paar rézérc kell,akkor a felhalmozott 110 Paar rézércből 11 mázsa beváltható finom rezet lehet remélni.Perger jelentéséből az is kiderül, hogy urbura cimén Gvadányiné ebben az időbena bányászott rézérc 17-ed részét szolgáltatta be a kincstárnak. Egyike volt ezazoknak a kedvezményeknek, amelyekkel az uralkodó a számára mindig jövedelmezőércbányászatot kívánta fokozni. Rudabányán ekkor 20 földművelő jobbágyélt, pár darab rét, kis szőlő is volt a határban. A falu mellett feküdt a rézbánya,mellette faanyagból épített sörház, amelyben a grófnő is lakott, továbbá a majorosháza, csűr, istállók, korcsma, majd az ércbányászok és a szénégetők házacskái éskunyhói következtek, szám szerint 18. Ezek a bányászok már ideiglenesen betelepítettszakmunkások voltak, akik a falu jobbágylakosságával kapcsolatot nem tartottakés a bányaművelés beszüntetésével eltávoztak Rudabányáról.1720-ban még folyik némi ércbányászat a község területén, de 1728-ban Borsodmegye megállapítja, hogy „Rudabánya nevű helységünkben jó vagyonos (földművelő)gazdák azon ürügy alatt, hogy ők urburalisták (bányászok), magukat az adófizetésalól csalárdul kivonták, holott mostanában azon bányai officina nem continuáltatik,és nem is curáltatik (műveltetik) (86)".1734-ben és 1737-ben ismét próbálkoznak a rudabányai jobbágyok az állítólagosrégi kiváltságok és adómentesség elismertetésével, de sikertelenül, mert köztudomású,hogy a rudabányai bányákat ezekben az években nem művelték (87).IV. Enczler József és a bükki vashámortulajdonosok vasércbányászata Rudabányánés Telekesen 1759-től 1807-igA Csáky grófok nem fizették vissza a Gvadányitól kapott kölcsönt, s így abirtok visszaváltása egyre húzódott. 1748-ban a birtokszerző Sándor idősebb fia,Ádám, akinek nem voltak gyermekei, a rudabányai birtokrészét öccsének, Jánosnakgyermekeire hagyta: Gvadányi Józsefre, a Rudabányán született és későbbhíressé lett költőre és Sándorra, Katára és Terézre. Bár a bányák ekkor nem voltaküzemben, az örökhagyó az átruházási okirat második pontjában kiemelte, hogy„felhattam magamnak az bányában minden lehető részemet közösben ötsém urammalközosztályra és költségre" (88).