Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

se ivei indulhatott az ősi és ókori bányászat.A középkorban és újkor elején a,.vaskalap" termésréz-fészkeinek nyomozásáramár kiterjedtebb földalatti'bányafeltárásokatvégeztek. Ezek zömét barnavasércenindították, vagy kibúvás közvetlenaláváj ására telepítették, így az ércestömeg kiterjedéséről, elhelyezkedésérőlszámottevő felvilágosítást nem nyújtottak.A vasérctestek enyhe dőlése, jelentősvastagságú felső-pannóniai fedőréteggeltakart volta miatt az érctelep megismerésébennem hoztak jelentősebb eredményta XIX. század közepének tárókkal,kutatóaknákkal végzett vasérckutatásaisem.1880-ban úgy kezdődött meg Rudabányaelső rendszeres kutatása és nagyüzemibányászata, hogy a vállalkozónaksem volt fogalma az érctelep valóságoskiterjedéséről és értékéről. A kibúvásokközvetlen környéke, amelyről bebizonyosodott,hogy jóminŐségü barnavasércetkellő mennyiségben tartalmaz, megfelelőalapnak látszott a termelőüzem megindításához.A D-i (Buda) és É-i (Vilmos)rész feltárásai külön lelőhelyekként szerepelteks összefüggésükről talán még elképzeléseksem voltak (1. mell.).A nagyüzemi bányászat első 10 esztendejemár kellő tapasztalattal szolgáltarra vonatkozóan, hogy az érces képződménya felső-pannóniai üledéktakaró alattmég messze továbbterjed. Ekkor indultmeg a kor színvonalán igen fejlettnekmondható rendszeres fúrási kutatás a kibúvásokhozcsatlakozó terület ércesedésénekbehatárolására. Ez az elismerésreméltó fnvteljesítménnyel és általánosságbankielégítő megbízhatóságú mintavételleldolgozó fúrási tevékenység 25" év alatta máig megismert összes barnavasércvagyon80%-át „valószínűsítette" és megvetettea külszíni bányaművelés legszélesebbalapjait.A kutatás és feltárás a vasércesösszlet legmagasabbra tornyosult ,,háztető"-gerincétől,a kibúvások sorától indult3O-*4