Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

1 794. ápr. 16-án a bányatörvényszck Csákyék tiltakozására a további munkátmegtiltotta, azzal az indokkal, hogy a bánya a lalu kútjai közelében fekszik, saz aknamélyítés a falu vízellátását veszélyezteti (112). Csak 1798-ban sikerültmegegyezniük a faluval és a földesúrral, s 1798, nov. 12-én Ccbrik megkapta abánya jogosítványt, azonban a tél beállta, a pallók és főleg a csillék hiánya miatta bányaművelés nem tudott fejlődni. Nehezítette ezt, hogy a környéken ritkavolt a szakképzett bányász, s az utak Mecenzéf felé, ahová a kibányászott ércetkívánták kohósításra szállítani, rosszak voltak. A felfogadott bányász a bányakapitányságfeljegyzései szerint november végén kiment a hegybe, a munkát megis kezdte, dc a lába lefagyott (113). Pelsőtelekesi Rudahegyen levő bányákat azottani nagy horpadásban és a hegy lábánál levő régi táróban igen vizes munkahelyekenkellett volna Szalaiéknak megkezdeniük. Azonban télen a bányakapitányságe munkát nem engedélyezte s így abbamaradt (114).A századfordulón már nemcsak az elhagyott, beomlott régi Rudabánya-körnvékibányák, hanem a salakhányók is felkeltették messzi tájak bányászainakérdeklődését. 1804-ben Sebő János, Plajdecsko Mátyás és Vlodkovszky Andrásalmási — Torna m. — lakosok Rudabányán két helyen, a Gát mellett és Dióskűtnála szőlők alatt a régi olvasztókemencék mellett — találtak ércsalakot igennagy mennyiségben. Dióskútnál a szőlők alatt és a Kerekes nevü helyen a régi bányákatis megtaláltak. Ugyanezen évben telkibányai, 1807-ben pedig rozsnyói lakosokkaptak kutatási (turzási) engedélyt a Rudabánya területén található rézsalakdombokra,illetve a Mogyorócska dűlőben levő elhagyott táróra (115).Ezután 20 évre ismét megszűnt Rudabányán az ércbányászat. A francia háborúk,az egyre érezhetőbb pénzromlás a tőkebefektetést bizonytalanná tették.Az 1759-től 1807-ig eltelt ötven éves időszakban Rudabánya ércbányászataEnczler felújításai nyomán újra megindult. Enczler jelentős ércmennyiségekettárt fel és termelt ki. Az ekkor alapított három bükki vasgyár — Diósgyőr, Dédes,Szendrő — pedig sorra igénybevette a Rudahegv vasércét, ha rövid időre is. A bányászkodásazonban a földesurak akadékoskodásai miatt nem tudott virágzásnakindulni s csak a kincstári érdekeltségű diósgyőri vasgyár volt képes két évtizedenát rendszeres művelést folytatni. A földesúri bányászkodás viszont nem találtameg — befektetések nélkül — azt a nagy hasznot, amit a régi gazdag bányászatfelújításától várt.V, Magánosok és kisebb bánya társulatok érckutatásai 1830—18531826 körül új formában indul meg ismét az ércbányászat Rudabányán. Kistőkések,bányamunkások, jobbágyok egyénileg és mint kisebb társulatok bányászkodnak.A termelt ércet nem saját üzemükben olvasztják, ilyennel nem is rendelkeznek,hanem eladják. A korábbi kevés számú vashámor-vállalkozás helyébe akisüzem, vagy a rövidéletű magánvállalkozások hosszú sora lép.Ilyen volt a Nep. János bánvatársulat, amelynek tagjai miskolci polgárok-Kocsis Sámuel, Jurgucs Ignác, Szép Mihály, Krausz Dániel, Biszterszky Imre,Buttkay József, Török Árvái Sándor és Metzner Péter —, pénztárosuk és számvevőjükZáhr János. A Nep. János bánya Rudabányán a Bányavölgyben a Mogyoróshegylábánál feküdt és két bányatelekből állt. Az adományozás 1826-ban mészkőbeágyazott vaspátra és rézércre történt. Az adományozás előtti helyszíni szemlétSzomolnok megbízásából Wojtta Elek, a diósgyőri vasgyár ellenőre végezte cl.