Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

Ércbányászat Rudabányán az alsó- és középső-triász képződményekben folyik.Legmélyebbszinti feltárások a szeizi márga-homokkőcsoportot, illetve tarka homokkőcsoportotérték el (2. mell.). Bár a triász alaphegység nagyszabású szerkezeti mozgásaia gyűredezettség, elvonszolódás, kihengerlődés általános nyomai szerint aszeizi képződményeket is érték, érckutatási szempontból feküképződménynek minősülnek.A vasérces összlet minden része alatt a szeizi képződmények egységesen,tetemes vastagságban (< 200 m) megtalálhatók, s alattuk más — érces vagy meddő,idősebb vagy fiatalabb — képződményt feltárásaink eddig még el nem értek.A szeizi fekü fölött helyezkedik el az 50—100 m vastagságú vasérces összlet,amelynek felépítésében a fekühatáron alárendelten a szeizi márga-homokkő csoport,a kampili emelet mindhárom csoportja (kékesszürke, vöröscsíkos agyagmárga,szürke mészmárga — lemezes mészkő és lemezes mészkő—dolomit csoport) és az alsóanizusidolomit vesz részt.Az alsó- és középső-triász felsorolt képződményei a rudabányai vonulatra jellemző,nagyobb fedőterhelés nélküli, heves, torlódásos szerkezeti igénybevételhatására sajátságos módon viselkedtek. Az összlet 1/3 része (agyagmárga, mészmárga)az érvényesülő összenyomás elől szinte korlátlan képlékeny alakváltozássalki tudott térni. Kitérés legtöbbször felfelé, a fedő kőzettömeg hézagai, hasadékai felévolt lehetséges, így a márgás képződményeken az emelkedő (cjektív) mozgás igenszép példáit figyelhetjük meg (16. ábra).Az összlet 2/3-át kitevő karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit) nyomás hatásáraképlékeny alakváltozásra alig vagy egyáltalán nem voltak képesek. Sem olyan ínegterhclésinyomás, sem olyan hőmérséklet (mindkettő a felszín alatti mélység függvénye)nem érvényesült, amely e kőzettömegeket törés nélküli alakváltozásraképessé tette volna. A lemezes mészkő, de különösen a pados dolomittömegek ennekmegfelelően a rájuk ható torlódásos igénybevétel elől csak töréssel, darabolódással,zúzódással és morzsolódással tudtak kitérni (3. ábra). A hegységképző nyomás azértis érvényesült teljes hevességgel a dolomit- és mészkőtömegeken, mert az összlet•—• rétegtanilag mélyebb helyzetű — márgás képződményei abból nem fogtak fel semmités rendkívüli mozgékonyságuk révén még a fedő mészkő-dolomitrétegek megemeléseárán is kitértek az igénybevétel elől.A kampili—alsó-anizusi összlet ismételt torlódásos átmozgatása azt eredményezte,hogy a dolomit- és mészkőrétegek táblákká, pikkelyekké, tömbökké darabolódtak(16. ábra). Ezek közeit pedig a minden résbe benyomuló, elmozdulásoknál a pikkelyekkel,tömbökkel együtt vonszolódó, kenődő márga töltötte ki. A kialakult szerkezettehát úgy' jellemezhető, hogy a több soron egymásra torlódó összetöredezettmészkő és a csaknem egész tömegében felmorzsolódott dolomit apróbb-nagyobbpikkelyei, tömbjei márgába gyúródtak.A kampili—alsó-anizusi összlet ilyen átmozgatása és átrendezése ércföldtanitapasztalataink szerint a sziderites metaszomatózis szerkezeti előfeltétele volt(4., 5. ábra). A dolomit tömegeket ha nem is jelenlegi alakjukban, de már — felmorzsoltan,márgába gyúrtan érte a metaszomatózis (6. ábra). A dolomittest repedezettsége,vagyis a kőzettömegnek oldatok számára könnyű átjárhatósága és átitat -hatósága a helyettesítéses átalakulás egyik fokmérője. Egy érctesten belül a vastartalomfinomabb eloszlását vizsgálva azt láthatjuk, hogy repedezettebb, felmorzsoltabbrészek ércesedése tökéletesebb. Az átalakulás a repedések felől támadtameg a kőzetanyagot, így a kevésbé összetört magokon gyengébben érvényesült.Sziderites metaszomatózisra — vegyileg — a kampili mészkő éppen úgy alkal-