Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

1749-ben Csáky Antal visszaváltja Gvadányiéktól Rudabányát, de egyidejűleg2000 Ft-ért Ragályi Zsigmondnak zálogosítja el (89). 1762 őszén pedig CsákyAntalné János fia bécsi taníttatására Tiszta Páltól — felvidéki birtokainak vagyonkezelőjétől— 4000 Ft-ot vesz kölcsön. Ennek fejében birtokába adja Rudabányátés Licét (90).1762 — 1772 között Tiszta Pál volt a község földesura. 1771-ben Csákyné pertindított Tiszta Pál ellen a vagyonkezelőség időszakában elkövetett hűtlen kezelésmiatt. A létrejött megegyezés ára Rudabánya volt. Tiszta Pál ugyanis 1771-ben„méltó tekéntetben vévén, hogy minden szerencséjének eredetét gr. Csáky háztulvette, tartozó hálaadásának megbizonyítására Rudabányát minden teher nélküla grófnénak vissza fogja bocsátani" (91). Ettől kezdve a XIX. század közepéig isméta Csákyak a földbirtokosok Rudabányán.A XVIII. század közepe táján újból megindult a bányászati munka AlsóésFelsőtelekes határában, 1733-ban Kubin Ádám és testvére telekesi bányászokataz ottani földesúr, Király Szathmári Ádám erőszakos eszközökkel kényszerítettearra, hogv jobbágyaivá legyenek, és akadályozta őket a telekesi bánya művelésében(92).Szuhogy és Alsótelekes község s Felsőtelekes-puszta harmadrésze a századközepén Fraintlich Mátyás, majd a Gvadányiak birtoka. Ezek 1745-ben eladjákPalugyay Boldizsárnak, ez pedig 1748-ban a vele rokonságban levő Okolicsányicsaládnak (93). Felsőtelekes többi részét a Csákyak szerzik meg, dc egy ideig KomisMihály nevű gazdatisztjüknek zálogosítják el (94).A Csáky, Okolicsányi, Tiszta és Komis földesurak kapzsiságával kellett felvenniea harcot a Bükk-hegységi ércbányászat és kohászat úttörőinek, akik az ércbányászatot1760—1780 között újból megkezdték.A kezdeményezés érdeme Enczler József gölniczi kir. bánya- és kohósáfáré.Enczler — aki vagyonos bányatulajdonos is — 1753-ban 3000 Ft-ot kölcsönzöttCsáky Antalnak. Talán ez a pénzügyi kapcsolat tette lehetővé, hogy megkíséreljea 30 év óta teljesen elhagyott rudabányai ércbányák felújítását. 1759-től 1770-igmintegy 16 000 Ft-os befektetéssel sikerült Rudabánya és Alsótelekes határábanréz- és vaskőbányákat, Felsőtelekesen pedig vaskőbányát megnyitnia. Szakképzettbányászokat hozatott, ezek közül Vanyó Simon, Rabelák Ferenc bányászok ésSzendelszky András felvigyázó nevét ismerjük. Ezekkel földalatti bányászatotfolytatott. A kőzet robbantásához puskaport használt. Saját bevallása szerint„mindkét érc bőségesen fizetett, bár a föld gyomrának messzi pontjait közelítettemeg" (95). 1770-ben az üzem teljes felszereléséhez már nem hiányzott más, minta rézérc számára a törőmalom és olvasztókemence, a vas részére pedig a massa(vaskohó) a vasverő hámorokkal.Enczler vállalkozásának teljes kibontakozását a földesurak gátolták meg.A bányatörvény ugyan biztosította a bányatulajdonos részére a földalatti munkát,azonban külszíni vonatkozásban a földesúrral kellett egyezkednie. A külszíni területigénybevételt,úthasználatot, építkezést, bányafa kitermelést a földesúr akadályozhatta,ill. igen drágán fizettette meg. Ha a bányatulajdonos nem fizetett, módjábanállt a bányatermék elszállításának meggátlása.A Csáky grófoknak mindezeken felül még egy különös okuk is volt arra, hogyEnczler bányászkodását akadályozzák. Ők maguk is bányászkodni akartak Szendrő-Rudabánya környékén. Helcmanócon rézbányáik, másutt a Felvidéken és Erdélybenvashámoraik voltak.