Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

az a módszer, hogy a kellően elő nem készített érctömzsöket egy alsóbb szintenvágattal közelítették meg és ebből kiindulva, tölcsérszerííen fejtették, a legtöbb esetbennem is törekedve teljes kifejtésre, s főként nem gondolva a tölcséreket elválasztómeddő zónákban lehetséges ércekre.Az elmulasztott lehetőségeket a második világháború még betetézte továbbnövekvő ércigényévcl, amit a külszíni bánya már nem is tudott biztosítani. A vezetésszellemének változását mutatja, hogy a külszínen a háború ellenére is letakarításokatkezdtek és átmenetileg növelték a meddő munkákat. Lényegében azonban kénytelenekvoltak a külszíni bányászatot a korábbi évek módszere szerint folytatniSzomorúan kell tudomásul venni, hogy a felszabadulás után és a tervgazdálkodáselső időszakában a hazai vasércbázis fontosságának fel nem ismerése miatt aletakarítások csökkentek, sőt egyes ércfajták, mint az ankerit és részben a külszínt isérintő pátvasérc termelése megszakadt.Az egyidejűleg növekvő érctermelést a bánya csak földalatti üzemének fejlesztésévelés külszínen az annyiszor kárhoztatott múltbeli módszerekkel: a meglevő és legjobbanhozzáférhető érctartalékok leművelésével oldhatta meg. Annál súlyosabbvolt ez, mert az utolsó 25 évben már nem volt kedvező letakarítási aránnyal művelhetőúj terület, s a külszíni bánya rendelkezésre álló ércvagyona egyre csökkent.Ezek a gazdasági, gazdálkodási és politikai események voltak azok, amelyekvalósággal törvényszerűen kényszerítették a rudabányai külszíni bányászat vezetőitjobb szándékuk ellenére is a bánya adottságaival ellenkező művelésre és amelyeka mai bányaképet kialakítva, a jövő feladatait és módszereit meghatározták.1953. évben indult meg a külszíni bánya elmaradt letakarításának nagyüteműmegkezdése. A törvényszerű következetességgel jelentkező változás most a hazaivasérctermelés fontosságának felismerése volt és hosszú évtizedek után ez egyszerkedvező fordulatot hozott.III. A mai külszíni bányaA külszíni bányából eddig összesen több mint 42 millió m 3kőzetet termeltek ki.E hatalmas tömeg helyén levő közel 4 km hosszú, 200—250 m széles árok a jelenlegikülszíni bánya, amelynek legmélyebb pontja 90 m-rel mélyebb, mint a hajdanieredeti térszín.A jellegzetességet a lépcsőzés nélkül visszamaradt magas oldalfalak, vagy ahajdani szinteknek csak árnyékait mutató hatalmas rézsűk adják. Az Andrássy I.DK-i és Andrássy III. DK-i, valamint ÉNy-i oldalán 50 m niagas és 500 m hosszúfalban még visszamaradt és letakarításuk befejezésére váró érctömzsök vannak(11. fej. 5. ábra). Az Adolf-táró feletti tömbmaradvány, amelyet 600 m hosszban,50 m lépcsőzés nélküli szintkülönbséggel örökölt a külszíni bányaüzem, még tekintélyesérctömegeket zár magába. Kiugró példája a szintképzés elhanyagolásánakés gyászos következményeinek a Galyagos területe, ahol 000 m hosszú, 70 m mélységigterjedő suvadás takart el igen sok, egyébként kiiIszínről fejthető ércet (1, ábra),Hasonlóan kellemetlen feladatot jelent az olyan területek rendezése, mint azAndrássy II. DK-i oldaláé, ahol valaha szabályosan meglevő színteket több pontona kedvezőbb ércen dolgozva megszakították, s most 20 000 m 2területen öt egymásfeletti sorban 16 db, egyenként átlagosan 700 m 2 -nél kisebb, és a bánya többirészével össze nem függő szintmaradvány van.Nagyobb összefüggő szintes felületet csupán a 260 A. fm-en levő szállítószinten