Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

kőzet, aminek mintegy 40%-a a barnavasérc, tehát 2500 t. Az átlagtömzsönkcnttelepíthető két munkahely évi termelése igen kedvező, átlagosan 1,0 harmadostelepítést tételezve fel, ezek szerint 7500 t barnavasérc. Ezek figyelembevételévela külszíni bányaüzem évi 200 000 t barnavasérc-termeléshez elvileg 27 tömzs egyidejűtelepítése szükséges, ami az összes fejtésre előkészített tömzs 90%-a. Az érctömzsöknagysága tehát nem teszi lehetővé koncentrált termelés szervezését. A termelésmai 200 000 t-s nagysága mellett ellenben a teljes területen folytatott művelésrekényszerít. Az érc kis vastagsága, továbbá ugyanazon munkahelyen, illetve lépcsőnbelül a barnavasérc, ankerit és meddő, sőt néhány esetben a pátvasérc mint negyedikkülönválasztott termelést igénylő anyag együttes jelentkezése tömzsönként is akadályátképezi a tömeges termelési módszerek alkalmazásának.Az ércelőfordulás szintes vetületű tagozottsága és elszórtsága mellett nemkevésbéérdekes és jellemző a függőleges értelmű elrendeződés és az uralkodó érc¬meddŐ arány alakulása, A 2. ábra az egyes szinteken és szintek között található ércmennyiségekettünteti fel a hozzájuk tartozó érc vastagsággal, s a felettük levő ésletakarításra váró meddő vastagsággal együtt.Látható, hogy a külszíni bánya talpszintjének süllyesztése legmélyebb pontjaina pátvasérc eléréséig megtörtént, és a magasabb szintek talpa alatt sincs mélyrenyúló ércesedés. A letakarítások sokat emlegetett elmaradását jelzi, hogy mindenszinten kevesebb a letakarítás nélkül fejthető érc mennyisége, mint amennyi mégletakarításra vár, és a barnavasércnek összesen csak 34,4%-a fejthető továbbiletakarítás nélkül.Az a tény, hogy az együttes barna- és pátvasérc ércvagyonból öt szint közüla szállítószint alatt helyezkedik el 37,1%, hogy ugyanakkor közvetlenül e felett aligmaradt fejthető érc (1,2% a 262 tf. magasságban) és a rézsűben visszamaradt letakarítatlanérctömegeknek 42%-a a szállítószint felett meredező magas bányaoldalakbanmaradt, élénken mutatja, hogy az évtizedeken át folytatott túlerőltetett érctermelésa legkedvezőbb szállítási és termelési viszonyokkal rendelkező, közvetlenül szállítószintfeletti érceket művelte le. A kedvező helyzetű ércek kitermelésének következménye,hogy a II. szint magasságában helyezkedik el viszonylag a legtöbbbarnavasérc (33,4%) és nem hanyagolható el a 292 tf. m-ben levő barnavasércmennyiség(7,7%) sem.Letakarítatlan érctömegek minden magasságban találhatók. Ezek közül aszállító és az I. szintre olyan meddő-tömegek is nehezednek, amelyek belső letakarítást,a művelési szint süllyesztését kívánják. Ilyen természetű a letakarítási munka20,3%-a, ami az ércvagyon 18%-át teszi majd szabaddá. A letakarítás tömegeazonban a bánya oldalfalainak továbbvitelét jelenti. Az összes letakarítás 36,5%-áta rézsűkben felejtett, annak idején befejezetlen előkészítés miatt visszamaradt18%-nyi ércmennyiség fejthetővé tételére kell fordítani. Az összes ércmennyiség26,1 %-a pedig olyan helyzetű, hogy letakarításukkai a bánya falait alkotó rézsűkkifelé tolódnak, s a bánya területe a szegétyein növekszik.A legtöbb letakarítást, az összes mennyiség 47,2%-át, a II. szint felett kellvégezni. Ezzel az összes ércmennyiségnek csak 20,4%-a válik előkészítette. A legkevesebbletakarítást, 17,9%-ot, a szállítószint érceinek szabaddá tételére kell fordítani.Itt a meddő takaró alatt az ércek 19,2%-a fekszik. Ezek az adatok mutatják,hogy a kedvezőbb helyzetű munkák aránytalan mértékű végzése nemcsak az érctermelésnélérvényesült, hanem az előkészítésnél is előidézte, hogy a jövő számárakedvezőtlen feltételek maradjanak.