Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

álló dokumentáció alapján áttekintés és az újabb — 1953—54. évi — fúrási tevékenységgelvaló egybevetés céljából egységes diagramba foglaltuk (V. melléklet).A diagramon a berendezésnek fúróponton töltött ideje van feltüntetve {1 nap =—- 1 mm), melléírt szám a fúrólyuk mélységét jelenti.Utána berendezésenként az egy évben fúróponton töltött napok számát tüntettükfel, majd a berendezés átlagos fm/nap teljesítményét ábrázoltuk.A két utolsó oszlopban a berendezés évi üzemeltetésének %-ai és a fúrásitevékenység produktivitásának mutatói (barnavasérc, pátvasérc, ankerit %-osrészesedése az összes fm-ből) szerepelnek.A felszabadulás után az egyetlen Rudabányán dolgozó berendezés is másholkerült alkalmazásra, holott a bányafejlesztés előtt álló feladatok egyre jobban sürgettéka nagyobb arányú fúrási kutatás megindítását. 1950-re már a Rudabányaihegység részletes földtani térképezése (Balogh K.—Pantó G.) elkészült, a vasércvonulathelyzetéről, szerkezeti adottságairól világos fogalmak alakultak ki. Földtanilagtehát megfogalmazódhattak a rudabányai vasérckutatás célkitűzései, s kijelölhetővévált az az út, amelyen a vasércvagyon számottevő növelésére legtöbbremény van.Az 1949-ben Martonyiban, 1959-ben Upponyban megindított fúrási kutatáselakadt, még mielőtt ezeknek a kisebb méretű vasércelőfordulásoknak távlatikutatási kérdéseit megnyugtatóan tisztázhatta volna. Rudabányán pedig lényegilegmeg sem indult, tehát a bányának az első 5 éves terv megemelt termelését nemcsekély erőfeszítés árán az első világháború előtti kutatásokból örökölt, igen szűköskészletből kellett kielégítenie.A rudabányai vasérckutatások számára a földtani megismerés 3 irányt jelöltki: 1. az ismert érctelep határainak kiszélesítése a szárnyak és csapásirányú folytatásfelfúrásával; 2. az crcvonulat mélyebb felépítésének tisztázása nagy mélységűfúrásokkal; 3. a vonulat eltakart szakaszain újabb érctelepek felkutatása.1. A bányászat közvetlen környékén az ércesedés továbbterjedésének nyomozása1953 tavaszán indult meg. A kormányzat a kutatás nagy lendületét 20 dbM-500-as magfúróberendezés beállításával kívánta biztosítani. A nagyszabásúkezdeményezésnek megfelelően az érctelep fő csapásiránya szerint irányított négyzetesfúrási hálózat készült, amely évekre megadta az ércbánya körülfúrásánakkeretét. A 300 m mélységre tervezett fúrások telepítése először 200 m-es háló szerinttörtént, majd a háló középpontjai sűrítésként ugyancsak telepítésre kerültek.Az M-500-as berendezések konstrukciójuknál fogva nem bizonyultak alkalmasnaka rudabányai kőzetviszonyok közötti fúrásra, így 1954-ben beállott kutatásiszünet után 1955-ben a fúrás 3 db U-5 típusú kis Rotary-be rendezess el folytatódott.Az újabb kutatási időszakban 24 fúrás mélyült le, ezek közül 8 volt produktív.A fúrások az érctelep ÉNy-Í (Istvántelek) és DK-i szárnyán (Barbara), illetve DKcsapásirányú folytatásában (Körös) csoportosan települtek. A kutatás mindháromterületen igazolta pátvasérctestek jelenlétét, számottevő készletnövekedést ért elés megvilágította a fúrások ilyen irányú folytatásának kilátásait.2. Eddigi bányászati és fúrási kutatásainkkal Rudabánya térségében sehol semértünk el alsó-triásznál idősebb képződményt, de olyant sem, amelyet a többszakaszúfelpikkelyeződés át ne mozgatott volna. Nem ismerjük tehát az érces összlet mélyebb„alépítményét", szerkezeti és rétegtani feküjét. A lelőhely enyhe domborzatú ésrossz természetes feltártságú környezete nem teszi lehetővé, hogy a mélyszerkezetkérdéseit felszíni földtani vizsgálatokkal megoldjuk.18 Rudabánya 2/6 S