Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

ábrázolásánál. (40. ábra,) A szűk szelvényméretekben ezeknek a szerszámoknak isrövid nyele volt. A nyeles bányászok 2—3 cm vastagságú, négyzetes szelvényű szerszám,középen négyszögletes nyéllyukkal, ahol ennek megfelelően szelvénye is megvastagszik.Egyik fele mind a négy oldalról hegyesre kovácsolt. A bányavállalat 1945előtti gyűjteményében található használatlan ék hossza 12—15 cm volt. A leleteklegnagyobb része már használt szerszám volt, legtöbbjük az eredeti hossz felérecsökkentve a kopás és újraélezés következtében. A kalapácsok azonos keresztmetszetűszerszámok, eredetileg 20—25 cm hosszal, amely az egyes leletdaraboknálaz ékhez hasonlóan felére is lerövidült. Az ékek és kalapácsok könnyű szerszámok,súlyuk 0,3—0,5 kg között mozog. Különlegeskeskeny nyéllyukú kalapácsokat isalkalmaztak Rudabányán (24. ábra). Hasítékszerűnyílásába csak vasból való nyelettűzhettek. Különben a kalapácsméretei azonosak a fanyelű bányászkalapácséval.Igen szilárd vasércekben, dolomitokban,szferoszideritben a könnyű egykezes szerszámokkaligen nehezen boldogulhattak.Itt már feszítőéket és kétkezes kalapácsotis használtak. A feszítőékek 5 —7 cmszéles, lapostestű, nyélnélküli szerszámok.Hosszuk 8 — 12 cm körül van. Legnagyobbvastagságuk 2—3 cm a ráverésreszolgáló végükön. Ráverő szerszámjuka kétkezes kalapács rudabányainéven ,,bakÓ", amely jóval erő- S4. ábra. Bányászkalapácsoksebb és súlyosabb az előző kalapácsnál.3—4 cm-es vastag nyélre erősítve használták. Súlya 2,5 — 3,5 kg között volt.Az ék segítségével lefeszített nagyobb ércdarabok aprítására is szolgált. (25, ábra.)Robbantásos jövesztést a XVIIT. században kezdenek Rudabányán alkalmazni,a keményebb • - csákánnyal nem vagy csak nehezen jöveszthető — kőzetekben,mind a vágathajtásnál és aknamélyítésnél, mind a fejtésekben. A kőzetfalba vésőés kalapács segítségével 2,5—3 cm-es átmérőjű, legfeljebb 0,5 m mélységű lyukakatfúrtak. A fúrásra hengeres 0,6—0,8 m hosszúságú, 3 cm-es élhosszúságú vésőkethasználtak. A kézben tartott véső végére kalapáccsal mértek ütéseket, és mindenütés után egy kicsit fordítottak rajta. Vágathajtásnál a fúrást egy dolgozó végeztea szűkebb szelvény miatt. Ilyenkor egykezes kalapácsot használtak. A kalapácssúlya 1—2 kg. A derékmagasságnál mélyebben fekvő robbantólyukak kényelmesebbkifúrása és a szűk szelvényben való könnyebb mozgás érdekében a kalapácsnakkülönleges derékszögben megtört nyelet is adtak, amelyet hajlékony elágazófaágból készítettek. A mélyebben fekvő lyukaknál a kalapácsot nyelének vízszintesszarvát fogva ingaszertíen lóbálták kezükben a bányászok és vertek rá a fúróvésűvégére. A magasabb fekvésű lyukaknál a függőleges nyél részt markolva a szokásosmódon használták a kalapácsot. Előkerültek azonban egyszerű, egyenes nyelű,kissé ívesen hajló, karcsú testű kalapácsok is. A nagyobb méretű fejtési üregekbena teljesítmény növelése érdekében két bányász végezte a fúrás munkáját. Az egyika fúróvésőt tartotta és forgatta két kézzel, míg a másik nehéz — 3 — 4 kg-os —