Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

III. Bányaművelés és fejlődése1. Kutatás és feltárásA kutatás és feltárás módját minden időben elsősorban az előfordulás geológiaiadottságai határozták meg.A régi rudabányai ércbányászatban a kutatás — mint általánosan mindenütt —a külszíni kibúvásokban ércnyomokon indult meg. A régi „Rudahegy" középsőlegmagasabb szakaszán és a délnyugati végén a Mogyorós-hegyen, Rudabányahelység közelében a vasérc fedőrétegek nélkül a külszínen volt. A Mogyorós-hegy ésRudabánya közötti mély Bányavölgy keleti, meredek oldalán a lezúduló csapadékvizekáltal vágott vízmosásokban valószínű szintén napszínre került a vasérc.Hiszen a Mogyoróshegyen átmenő régi út (1. ábra), amely a Szuhogy Szendrő községekfelé menő közlekedést szolgálta, vasércen halad sok helyen ma is. A meredekúton megkötött kocsikerekek élénkszínű vörös, sárga karcokat adnak és felhívjákmagukra az utas figyelmét. Hasonló lehetett az eset a Mogyoróshegy keleti oldalánis, ahol Dióskút-Kerekeshegy dűlőkben valószínűleg már régen feltárták az esővízvájta vízmosások a vasércet. Éppen a Mogyorós vasércére jellemző, hogy helyenkéntigen erősen átszövik a rézércek, főként a malachit és azurit.Minden valószínűség szerintezeken a külszíni kibúvásokon indultmeg az ókori bányászat, Erreutal az is-, hogy éppen a Mogyoróshegykeleti oldalán levő Szuhogyivölgybentalálta szétszórt kohósalaktársaságában Kalitz Nándormuzeológus a keltakorúnakmeghatározott cserépedény töredékeket.A középkori bányászat mindenvalószínűség szerint az ókori?. ábra. Kutatóvágatok telepítése hcgylcjtönbányászatra települt és annakeredményeiből kiindulva terjesztette ki sokkal nagyobb területre ugyancsak a külszínikibúvások és nyomok alapján virágzó bányászatát.A középkori kutatás, mint a nyomokból és a földtani, valamint geográfiai adottságokbólmegállapítható, túlnyomórészt tárókkal folyt. Ezt látszik igazolni az is,hogy a későbbi időkből fennmaradt írások legtöbbször régi tárókról és ritkábbanbeszélnek régi aknákról. A bányászati gyakorlat is a tárók mellett szól, mert atermelt anyag kiszállítása vízszintes útvonalon sokkal könnyebb volt, mint aknákban,ahol az egyszerű szállítóeszközökkel igen fáradságos munka volt a tcrmelvénykiemelése.A kutatótárók első időben a kibúvásokon, tehát a hegyoldalak magasabb pontjaintelepültek és a bányászkodás előhaladásával a hegyoldalakon egyre lejjebb éslejjebb vándoroltak egészen a völgyek talpáig (2. ábra). A XVIII. és XIX. századbelikutatótárók a középkori művelés területein már mind a vülgyfenéken települnek.A kutatótárókon kívül — melyek elsősorban a régi ,.Rudahegy" két végén, adélnyugatul és északkeletin voltak gyakoriak — jelentősek voltak a kutató aknák is.Ezek főként a középső szakaszon fordultak elő, ahol az ugyancsak kibúvásban meg-