Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

használható fejtési biztosítószerkezetek törésszilárdságát, különösen akkor, hafigyelembe vesszük, hogy az érctömbök a biztosításra sohasem egyenletesen, hanemegy-egy pontra összpontosítottan vitték át a terhelést.A szakadásba jött érctesteket pedig csak kisebb teljesítmények, jelentékenyennagyobb fafogyasztás és fejtési ércveszteség árán lehetett leművelni.E fejtésmódnál az első időkben 3,5 t/műszak teljesítmény mutatkozott, későbbaz összeszakadt érctestekben ez 2,0 t/mtíszak értékre csökkent. Termelőképessége4—5000t volt évenként. A fejtésmódot 1942—47-ig alkalmazták. Sajnos, a felszabaduláselőtti eredményekről készült feljegyzések elvesztek, így a fejtésmódokról készítettösszesítő táblázatban csupán az 1947. évi adatokat tudtuk szerepeltetni.2. Szintes szeletosztású pásztafejtésA telérszerűen megjelenő érctestek aránylag ritkábbak Rudabányán. Gyakoribbakés jellemzőbbek a teljesen szabálytalan, nagyobb horizontális méretekkel rendelkezőérctestek, amelyek függőleges méretei is általában 8—30 m között változnak.Döntő fontosságú volt tehát az ilyenérctestek megfelelő fejtési módszerénekkialakítása.l / \\ V Dolomit / y | y 11£ IHazánkban az eddig felkutatottvasércek nem képviselnek nagy mennyiséget,tehát a pillérek visszahagyásávaldolgozó, ún. szabadtérségű kamrafejtések— amelyekkel a vasércbányászata külszíni művelés megindulásáigévszázadokon keresztül dolgozott— a hatalmas érc vagyon veszteségekmiatt szóba sem jöhettek.A nagyobb ércvastagság miatt csak3. ábra. Omlasztási viszonyok az érctestnél vékonyabbmárgafedő eseténlefelé haladó omlasztásos fejtésnek leg­több szeletben folyhat a fejtés. A felülrőltöbb helyen akadálya, hogy az ércet esetlegközvetlenül fedő vagy rendszerint magas fedőként jelentkező dolomit nem omlasztható,ugyanakkor az omlásba hozható agyagpalafedő pedig ritkán megfelelő vastagságú.Az érctesteket burkoló agyagpala nem éri el az érc vastagságának 5—8-szorosát,ami az omlasztásnál általában kívánatos lenne, sőt legtöbbször a minimálisháromszoros értéken, de gyakran az ércvastagság értékén is alulmarad. Az omlasztásosművelés ilyen esetekben egy-két szelet sikeres leművelése után bányaszerencsétlenséghezvezetne. Az omladék és a dolomitréteg között ugyanis egyre növekvőmagasságú szabad térség keletkeznék. A dolomit később feltétlenül bekövetkezőés nagy táblákban történő felszakadása az omladék védőpárnája ellenére is összezúznáa fejtéseket. Ezek a földtani adottságok az alulról felfelé haladó tömedékesfejtési rendszer irányába terelték a fejlődést. Az érctestben kialakítandó fejtésimezők és az egyes munkahelyek méreteit az érc tektonikai igénybevételek következtébenbeállott repedezettsége és vállaposodásra hajlamossága, továbbá a burkolóagyagpalától való könnyű elválási lehetősége szabta meg. Ennek megfelelően kisfejtési kamrákkal és tömedékeléssel dolgozó fejtési módszer alakult ki, amelyethelyi elnevezéssel ^horizontális pillérfejtésnek'" neveztek el.