Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

E formaságok és az átalakulás a bányaüzem menetében zökkenőt nem okozott.A witkowitzi tisztviselők egy része, kik a magyar viszonyokkal megbarátkozninem tudtak, Witkowitzba költöztek, de a műszaki vezetés Kállai irányításávalváltozatlanul ugyanazon szempontok szerint végezte munkáját, mint az átvételelőtt. A Rima, mint vasipari vállalat a bányaműszaki irányításba nem szólt bele.A szolgálati és levelezési nyelv ez időtől kezdve teljesen magyar lett. Az adminisztrációegyszerűbbé vált, mert az önálló vállalat ügyvitele megszűnt. A Rimabudapesti vezérigazgatósága intézte a könyvelési, jogi, kereskedelmi, anyagbeszerzésiés eladási ügyeket. Az igazgatóság adminisztratív ügyeit a számvezetőlátta el, mint az igazgató beosztottja. A bányaigazgató volt az egyszemélyi felelősvezető, aki csak a műszaki vezérigazgatémak volt közvetlenül alárendelve.Az elszámolás á és 5 hetes hónapok alapján történt, úgyhogy a havi zárlatmindig szombatra esett. Az évi zárszámadás, leltár az üzemi év végén történt.Az üzemév július 1-vel kezdődött és a következő év június 30-ával záródott. 2A bánya vasércvagyonának növelése érdekében Kállai a főcsapásvonalra merőlegesen,tehát K-i és Ny-i szárnyakon, továbbá a mélység felé megkezdte az ércelőforduláskutatását, főképpen az Andrássy I. és II. bányarészekben.A vágatok teljesen kutató jelleggel bírtak és főcéljuk az ércvagyon növelésevolt. Ezért a földalatti műveletekhez előkészítő vágatokként a későbbiek soránnem voltak használhatók,A mélységben a földalatti kutatóvágatok mindinkább a primer zónába kerültek,s a termelt pátvasérc értékesítése céljából Kállai pörkölési kísérleteket kezdett,amelyekről e könyv külön fejezete emlékezik meg.A Vilmos bányarész az ún. Ny-i „Nagy faT'-tól É-ra, a régi külszíni műveleteküregei azonban vízzel voltak telve és összefüggő tavat alkottak. Ezen egyes helyeken8 m mélységű és kb. 10 éve víz alatt levő külszíni bányatérségek lecsapolásaután már csak kisebb maradványa, az ún. Telekesi tó maradt meg, amelynek utolsónyomai meddőfeltöltés miatt 1950-ben szűntek meg.Az első világháború következményeképpen a külszíni meddőletakarítási munkanem tudott lépést tartani az előkészített ércek lefejtésével. Csökkent a külszínentermelt érc, és az elhordott meddő aránya, vagyis kevesebb meddőt takarítottakle (II16 táblázat), ami a külszíni bányaművelés költségalakulása szempontjábólugyan előnyös, azonban ahánya fejlesztése tekintetében súlyos helyzetet teremtett.A letakarítási munka visszaesését szemléltetően mutatja a korábbi évekkel valóösszehasonlítás. 1893/94-től kezdődőleg, mikor a külszíni bányászat lényegesen kedvezőbbhelyzetben volt, egy év kivételével egész 1003/04-ig az érchez viszonyítva80%-on felüli meddőmennyiséget termeltek,A bánya fejlesztése végett gondoskodni kellett a növekvő meddőmennyiségelhelyezéséről. Az eredeti térszínhez viszonyított külszíni bányaművelés fokozatosanmélyebbre került, és az ún. „szabad hányók' 1 , amelyekre a termelt meddőt felvonóközbeiktatása nélkül lehetett kiszállítani, megszűntek.A bánya produktív területén belül több helyen a korábbi időkben érctestekettakartak le meddőhányóval, amelyeknek újbóli elhordása szükségessé vált. Kállaihosszú kötélpályák létesítésével a meddőt a bányaművelés alatt álló területtől távolkívánta elhelyezni.1Átmenet céljából 1928. I. félévének adatait táblázatainkban külön sorban tüntettük fei.Az adatgyűjtések tehát üzemi és nem naptári évet követtek, s jelenleg a hianyzá adatok miattmár nem dolgozhatók át.