Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

További tájékozódás céljából indokoltnak látszik összehasonlításunkat asziderittelepekben ugyancsak gazdag keletalpi érctartományra is kiterjeszteni.Az ércképződésnek az idős gránittal való kapcsolata itt is meghaladott álláspont;szerkezeti vizsgálatok ugyanis világosan bizonyították, hogy az ércesedés hatalmasalpi hegységképző mozgások lezajlása után csak a harmadkorban következhetettbe [16].Minthogy azonban itt a fiatal gránit magmás eredetét is kétségbevonták,az ércképződés anyagszolgáltatásával kapcsolatban is a hegységképződést kísérőnagy anyagmozgósítást jelölik meg mind a gránitosodás, mind az ércesedés forrásaként.Messzire vezetne a gránitosodás évtizedek óta vajúdó, véglegesen még mindigle nem zárt, alapvető kérdésének bővebb tárgyalása. Tény, hogy a modern osztrákgeológus-iskola (Petmschek, Leitmeier, Friedrich, Clar, Kern) által a keletalpi ércképződésrőladott egységes értelmezés a gyakorlati tapasztalatokkal minden tekintetbenösszhangban van. A legnagyobb sziderittelepeken {Eisenerz, Hüttenberg)figyelhető meg legvilágosabban az ércképződésnek rátolódási, áttolódási pályákhoz,szerkezeti övekhez kötöttsége, a szerkezeti előkészítés döntő szerepe, ugyanakkormagmás kőzettömegek elhelyezkedésétől független volta.Rudabányára vonatkozóan a keletalpi eredményekből azt szűrhetjük le, hogya sziderites ércesedés az alpi-kárpáti hegységképződés harmadkori főfázisainakelterjedt kísérőjelensége, amelynek anyagát a hegység képződéssel kapcsolatosmélyebb kéregszerkezeti átalakulások szolgáltatták. Az elemek vándorlásánakújabban felismert nagy geokémiai jelentősége (Szádeczky, 42) még inkább alátámasztja,hogy a sziderites metaszomatózisban ne magmafelnyomulás, hanemkéregszerkezeti átrendeződés anyagmozgósító hatását lássuk. Vasércképződésünktágabb kerete („darnói vonal") és érceloszlása tekintetében a szerkezeti meghatározottsághűen kifejezésre is jut. A metaszomatózis kéregszerkezeti okainak és feltételeinekismerete meghatározza az ércesedés további folytatásainak tervszerűkutatását.Bár az érctestek kialakulását másképpen, mint feltörő ferrohidrokarbonátostermák anyagkicserélő hatásával megmagyarázni nem tudjuk, beáramlási helyüket,irányukat, bőségüket, mint sok más metaszomatikus érctelep esetében, Rudabányánsem ismerjük. Mivel a metaszomatizáló termák forrását a földkéreg nagyobbmélységébe helyezzük, ahová éppen az érctelepet magába záró szerkezeti öv elmozdulásisíkjai nyitottak utat, valószínű, hogy a termák az idősebb, ércképződéselőtti szerkezetet kialakító, ÉNy felé dőlő rátolódási síkok mentén áramlottak be.Az érces képződményen belüli útjukat a szerkezeti előkészítettségnek megfelelőenaz egyes kőzetfajták átjárhatósága, illetve átitathatósága szabta meg. Ennektulajdonítjuk a főszerepet az érctelep finomabb érceloszlása tekintetében.Az elsődleges érctestek nem tartalmaznak olyan ásványt, amelynek képződésihőmérséklete a metaszomatózis lefolyását nagyobb hőmérsékleten rögzítené.A rudabányai ércesedést ezért ércteleptani hőmérsékletbeosztásunk szerint epitermálisnakjelöljük meg. Ez azt jelenti, hogy a beáramló, érchozó termák hőmérsékletét100 —150°-ra tesszük. Bizonyosnak látszik, hogy a metaszomatizáló oldatoknem nagy sebességgel és bőséggel áramlottak be — hiszen a dolomit test fokozatosátépítésére is csak lassú átszivárgás esetén nyílt mód — ezért a viszonylagnagy kőzettömeg jelentős hűtőhatásával kell számolnunk. A metaszomatózis anyagkicserélőfolyamata ennek folytán minden valószínűség szerint jóval 100° alattjátszódott le.