2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Nochta Tibor: A magánjog kereskedelmi jogias szemléletéért<br />
commenda, compagnia, collegantia, félag, societas – jelzik<br />
a kereskedelemre vonatkozó joganyag folyamatos<br />
fejlõdését, azonban itt sem alakult ki a kereskedelem<br />
szükségleteihez szervesen kötõdõ, egységes<br />
elveken nyugvó, intézményeiben az általános magánjogtól<br />
elkülöníthetõ kereskedelmi külön jog. 4 A<br />
középkori kereskedelmi társaságokkal kapcsolatos<br />
joganyagra ugyanakkor már egyértelmûen jellemzõ<br />
volt a nemzetközi jelleg (tengeri kereskedelmi jog),<br />
sõt már ekkor felbukkan a kereskedelmi társaság<br />
mûködésének esetenkénti szembekerülése az állami<br />
szuverenitással. 5<br />
Beköszöntött a polgári-gazdasági fejlõdés során<br />
késõbb olyan korszak – elsõsorban a kereskedõi réteg<br />
gazdasági és politikai hatalmának megszilárdításáért<br />
folytatott küzdelmek idõszakaiban – amikor a<br />
kereskedelmi külön jog fundamentumaként a kereskedelmi<br />
jogi kodifikáció – döntõen jogpolitikai indokok alapján<br />
– megélénkült. E fejlõdési folyamatban a különálló<br />
nemzeti kereskedelmi jog jól elhatárolható fázisokon<br />
ment át, míg a kereskedõk külön szokásjoga<br />
és a kereskedelmi különbíráskodás rendszere a kereskedelemre<br />
vonatkozó államilag alkotott joggá és<br />
állami jogszolgáltatássá vált. 6<br />
E folyamat nyitányaként jelent meg Colbert<br />
„Ordonnanc sur le commerce de terre-je” (1673) majd<br />
végeredményként olyan különálló nemzeti kereskedelmi<br />
törvénykönyvek születtek meg Európában,<br />
mint a porosz ALR 1794, a francia Code de Commerce<br />
1807, a spanyol Codigo de commercio 1829, a portugál<br />
Codigo commercial 1833, az 1835. évi szvod zakonov,<br />
amelynek XI. kötete tartalmazta a kereskedelmi jogi<br />
normákat.<br />
A XIX. századi kereskedelmi kodifikáció második hullámában<br />
született meg: a német ADHGB 1861 – amely<br />
1862-ben Ausztriában is hatályba lépett, az olasz kereskedelmi<br />
törvénykönyv (1865), majd (1883) az egységes német<br />
állam kereskedelmi törvénykönyve HGB 1897.,vagy<br />
éppen a magyar 1876 január 1-jén hatályba lépett 1875<br />
évi 37. törvénycikk – Magyar Kereskedelmi Törvény (Kt.).<br />
A külön nemzeti kereskedelmi kódexek megalkotása<br />
tehát egy meghatározott gazdasági-társadalmi<br />
fejlõdés eredménye volt, és egyúttal a kereskedelmi<br />
különjog kodifikációjának betetõzését jelentette a<br />
XIX. században. A XX. századi magánjogi elmélet értékelése<br />
alapján a külön kereskedelmi kódexek léte<br />
azonban „egy múló epizód a magánjog fejlõdésében és a<br />
modern életviszonyokkal járó általános jártasság kialakulása<br />
folytán megszûnik”. (Eörsi)<br />
A kereskedelmi kódexek mellett természetesen<br />
a kereskedõi polgárság partikuláris külön jogának<br />
– a kereskedõi-kereskedelmi jognak – másik tápláló<br />
forrása volt (és tulajdonképpen még ma is annak<br />
tekinthetõ) a fokozatosan nemzetközileg is egységesedõ<br />
kereskedelmi szokásjog – a jus mercatorium. 7<br />
Nochta Tibor<br />
egyetemi adjunktus<br />
A magánjog kereskedelmi<br />
jogias szemléletéért<br />
101<br />
A tanulmány elsõdleges célja azt igazolni, hogy a<br />
kereskedelmi jogias szemlélet megõrzése miért maradt<br />
nélkülözhetetlen a magánjog jelenkori nemzeti<br />
modernizációjának és európai egységesítésének folyamatában<br />
is. A téma aktualitását fõként az szolgáltatja,<br />
hogy a magánjog – kereskedelmi jog viszonya<br />
problémafelvetés mindig fokozottan idõszerû, ha a<br />
magánjogi kódex reformja napirendre kerül. A Magyar<br />
Polgári Törvénykönyv átfogó reformjának jelenkori<br />
elodázhatatlanságát – egyéb szempontokon<br />
túl – mindenekelõtt a nemzetközi kereskedelmi élet<br />
megélénkülése, az európai magánjog egységesítésének<br />
programjához való igazodás, a magyar gazdaság<br />
szociális piacgazdasággá történõ átalakításának<br />
követelménye és az Európai Unióhoz való csatlakozás<br />
által megkövetelt, a magánjogot érintõ jogharmonizációs<br />
kötelezettségeink alapozták meg. 1 Jelen<br />
munka szerény vállalkozás arra, hogy vázoljon néhány<br />
kodifikációtörténeti, dogmatikai és jogintézményi<br />
szempontot, amelyek a szerzõben kialakították<br />
azt a meggyõzõdést, hogy a magánjognak a kereskedelmi<br />
viszonyokat is „befogadó képessége” a<br />
XXI. századra is megmaradt.<br />
I. A magánjog és kereskedelmi magánjog<br />
kodifikációjának különválása<br />
majd összekapcsolódása<br />
1. A kereskedelmi különjog antik gyökereivel foglalkozó<br />
elméleti munkák erõsen kétségessé teszik, hogy<br />
a kereskedelem viszonylagos fejlettsége miatt kialakult<br />
volna önálló kereskedelmi jog az ókori jogokban.<br />
2 A kereskedelmi életet szolgáló speciális jogintézmények<br />
azonban megjelentek, mint a societas<br />
– konszenzuálszerzõdésként, a societas omnium<br />
bonorum, a collegium, universitas faenus nauticum, lex<br />
Rhodia de iactu mercium, receptum nautarum,cauponum,<br />
stabulariorum, actio institoria, 3 – azonban ezáltal kereskedelmi<br />
külön jog létérõl az antik jogokban még<br />
nem lehetséges beszélni.<br />
A középkorban – jóllehet kereskedelmi szokásjogi<br />
gyûjtemények („Consulat de Mar, Roles D. Oleron”),<br />
kereskedelmi testületek-céhek, különbíráskodás,<br />
a kereskedelmi társaságok kezdetleges formái –<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language