2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája<br />
Ezért született meg alig egy évvel a Brüsszeli<br />
Szerzõdés után a NATO, az Észak-atlanti Szerzõdés<br />
Szervezete.<br />
A NATO életre hívásával persze nem vesztette<br />
el létjogosultságát Nyugat-Európa különutas<br />
együttmûködése.<br />
3. Amerika nemcsak bábáskodott a Nyugati Unió<br />
születése felett, de nem csekély – természetesen csak<br />
közvetett – szerepe volt az európai védelmi elképzelések<br />
továbblendítésében is, konkrétan a Brüsszeli<br />
Szerzõdés módosításában, a Nyugat-európai Unió<br />
létrejöttében.<br />
Az Egyesült Államok ugyanis erõsen szorgalmazta<br />
Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, ebben<br />
látva a térség védelmi potenciáljának erõsödését.<br />
Nem sokkal a náci birodalom bukása után azonban<br />
Európában sokakban ez az elképzelés kifejezett nemtetszést<br />
váltott ki.<br />
A német remilitarizálásból eredõ esetleges veszélyek<br />
kiküszöbölését szolgálta volna a Pléven-terv, az<br />
Európai Védelmi Közösség ötlete. Miután a francia<br />
nemzetgyûlés ellenállásán megbukott a(z egyébként<br />
szintén) francia kezdeményezés, felmerült a Brüszszeli<br />
Szerzõdés módosításának gondolata. A módosított<br />
és tagjaiban kibõvült ex-Öthatalmi Szerzõdés<br />
által életre hívott Nyugat-európai Unióban immár<br />
Németország (az NSZK) is tagságot kapott.<br />
Mivel a NYEU egyik kifejezetten is hangsúlyozott<br />
feladatának szánták a fegyverkezés ellenõrzését, a<br />
szervezet kitûnõ fórumává vált a németek kontrolljának<br />
(is). Amerika elképzeléseinek így sikerült eleget<br />
tennie Európának.<br />
4. Washington az elkövetkezõ évtizedekben elkötelezett<br />
támogatója maradt az európai védelmi képességek<br />
fejlesztésének. Egyrészt tisztában volt vele, nem<br />
kígyót melenget keblén, azaz nem kell számolnia Európával<br />
mint lehetséges jövõbeli riválisával. Másrészt azt<br />
is elõnyként értékelte, hogy terheinek így egy – ha nem<br />
is jelentõs – része lekerülhet a válláról. Harmadrészt<br />
(ahogy már említettük) jól jött az európai kezdeményezés<br />
a belpolitikai ellenfelek csitításához is, akik nem támogatták<br />
Amerika – hatalmas összegeket felemésztõ<br />
– túlzott szerepvállalását az öreg kontinensen.<br />
5. Az USA európai védelempolitikát támogató<br />
szándékáról 1990-ben hangot is adott a közte és<br />
az EK között köttetett Transzatlanti Nyilatkozatban.<br />
25 A deklaráció preambulumában egyrészrõl az<br />
Amerikai Egyesült Államok, másrészrõl az Európai<br />
Közösség és tagállamai kinyilvánították, hogy<br />
„a transzatlanti szolidaritás alapvetõ fontosságú a<br />
béke megõrzéséhez”, és biztosították egymást azon<br />
szándékukról, hogy „megszilárdítják a biztonságot<br />
az (akkor még) EBEÉ keretein belül”. Az USA üdvözölte,<br />
hogy (a szintén akkor még) „Európai Közösség<br />
a biztonság terén új identitásra tesz szert”.<br />
15<br />
A nyilatkozat közös célkitûzésként jelölte meg<br />
a béke oltalmazását, és a nemzetközi biztonság<br />
elõmozdítását.<br />
Az USA és az EK megállapodott egymás tájékoztatásáról,<br />
a folyamatos konzultálásról annak érdekében,<br />
hogy „a lehetõ legjobban közelítsék egymáshoz<br />
álláspontjaikat anélkül, hogy függetlenségük sérelmet<br />
szenvedne”. Lefektették a konzultáció intézményi<br />
kereteit is.<br />
6. A Transzatlanti Nyilatkozat megszületése után<br />
5 évvel került megfogalmazásra a Warren Cristopher<br />
amerikai külügyminiszter által útjára indított Új<br />
Transzatlanti Cselekvési Program. 26 Az 1990-es<br />
deklarációhoz hasonlóan ez a dokumentum sem<br />
csak és kizárólag védelmi, biztonságpolitikai kérdéseket<br />
érintett (túlsúlyban kétségtelen a gazdasági<br />
együttmûködés elvei álltak), de számos rendelkezésével<br />
mégis hozzájárult az USA–EU védelmi kapcsolat<br />
szorosabbra fûzéséhez.<br />
A Cselekvési Programban az Egyesült Államok<br />
és az Európai Unió kifejezésre juttatta , hogy „Európa<br />
leendõ biztonságáról kialakult stratégiai elképzelésük<br />
közös”: támogatják egy új európai biztonsági<br />
struktúra megteremtését, melyben a NATO, az EU,<br />
a NYEU, az EBESZ és az Európa Tanács „egymást<br />
kiegészítõ és kölcsönösen erõsítõ szerepet játszik”.<br />
(Vagyis a Program a biztonság fogalmának szélesebb<br />
értelmezését, és a biztonsági architektúra tágabb,<br />
többszereplõs modelljét fogadta el.)<br />
Az 1995. évi dokumentum deklarálta a transzatlanti<br />
biztonság egy és oszthatatlan jellegét, melyben<br />
a NATO-nak jut a legjelentõsebb szerep.<br />
Megerõsítette az Észak-atlanti Szövetség azon szándékát,<br />
hogy az európai pillér tovább erõsödjék.<br />
Az USA és az EU teljes támogatásáról biztosította<br />
az EBESZ munkáját.<br />
A Cselekvési Program – a biztonság átfogó felfogásának<br />
talaján állva – a gazdasági kapcsolatok további<br />
fokozását amiatt is szorgalmazta a két régió<br />
között, mivel ezzel hozzájárulhatnak egyúttal a biztonság<br />
erõsítéséhez is.<br />
7. Amerika a ’90-es évek elsõ felében tehát teljes mellszélességgel<br />
kiállt az EU védelmi törekvései mellett.<br />
Amikor azonban az európai biztonsági és védelmi<br />
képesség már nem pusztán deklarált szándékként<br />
nyilvánult meg, és kezdett realitássá válni, amikor<br />
a sokáig tetszhalott Nyugat-európai Unió szerepét a<br />
valóban hatékonynak ígérkezõ ESDP vállalta át, az<br />
USA-ban is minden addiginál hangosabban hallatták<br />
a kétkedõk, az önálló európai védelempolitikát<br />
ellenzõk a hangjukat.<br />
8. Clinton elnöksége idején már érezhetõ volt, Európa<br />
a vártnál erõsebb, önállóbb védelempolitika kialakítására<br />
törekszik. A demokrata külügyminiszter,<br />
Madeleine Albright három következmény elke-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language