2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

86
egyfelõl az, hogy mintegy zsinórmértékként felvázolja
a „törvényes középhelyzetet”, és az ettõl való
eltérést atipikusként megengedi, felfedve például
kétoldalú jogügyletek esetére az e középhelyzettõl
való eltérésbõl adódó hátrányok kompenzálásának
méltányos voltát.
A diszpozitivitás másik alapvetõ funkciója a jogbiztonságot
érinti: ha a jogalkalmazás során nem kerül sor
a szabályt fölöslegessé tevõ kifejezett eltérésre, akkor a
megfogalmazott rendelkezés alkalmazandó.
A diszpozitivitás alkalmazása mögött meghúzódhat
a szabályozás mérséklésének célja. Azokon
a területeken, ahol a jog hagyományosan jelen van,
de az életviszonyok fejlõdése már csökkenõ mértékben
igényli a beavatkozást, hatásos átmeneti eszköz
lehet a korlátozás helyett a segítségnyújtás ilyetén
biztosítása.
A jog erõteljesebb szerepvállalása és a rugalmasság
egyidejû megtartása valósul meg akkor, amikor
valamilyen kötelezõ rendelkezés mindenképpen jelen
van, azonban több lehetõség közül lehet választani
az eljárás, a jogkövetkezmények tekintetében.
Elõfordul, hogy a felkínált jogkövetkezmények közül
maga az érintett választ, más esetekben hivatalos
szerv belátására bízza a jogalkotó a legmegfelelõbb
megoldás (például büntetés, intézkedés) kiválasztását.
A feltételes, illetve alternatív szabályozási eszköztár
alkalmazása során a következõ lépések elvégzése
szükséges:
– el kell dönteni, hogy milyen mértékben kíván
a jogalkotó beavatkozni a társadalmi viszonyokba,
– meg kell vizsgálni, hogy mely jogkövetkezményekkel
lehetséges megvalósítani a jogalkotói szándékot,
mérhetõ jogkövetkezmények esetén a választható
intervallumot a jogalkotói szándék alapján pontosan
meg kell határozni,
– több lehetséges jogkövetkezmény esetén el kell
dönteni, hogy kire bízzuk a választás felelõsségét,
ezzel kapcsolatos – a szabályozási tárgykörtõl nagymértékben
függõ – alapvetõ lehetõségek:
• a jogszabály tartalmaz egyértelmû rendelkezést,
• a jogalkalmazó szerv dönt,
• az érintett jogalany dönt.
– Mérlegelni kell, hogy a felkínált alternatívák
valósak-e a várható választási hajlandóság figyelembevételével.
Megfelelõen kell rendezni a különbözõ alternatívák
kapcsolatát (ld. fentebb, a 3. pontban leírtakat is):
• logikai kapcsolatok – „és”, illetve „vagy” viszony,
• adott alternatíva meghiúsulása esetén
követendõ eljárás (helyettesítés).
– Felmerül a nem kötelezõ rendelkezések helyett
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban
alkalmazható eljárásokra vonatkozó keretek kijelölésének
szükségessége (pl. „…ha a felek másként nem
rendelkeznek…”)
d) Méltányosság
A közgazdaságtan méltányosság-fogalmától – ha
gyökerét tekintve nem is, elsõdleges jelentéstartalmát
illetõen mindenképpen – eltérõen jogi értelemben
a méltányosság leginkább a létezõ szabályrendszer
egyeduralmát korlátozó, a szabályokban fog-
3. ábra: egy többváltozós feltételrendszer értelmezésének logikai
folyamata
laltakon túli tényezõket az egyéniesítés magasabb
foka jegyében értékelõ, végsõ soron természetjogi
alapállásból a teljes igazságosság elérése érdekében
alkalmazott, párhuzamos intézmény. A különbözõ
jogrendszerek fejlõdéstörténete kialakította a méltányosság
fogalmának a fentiektõl némileg eltérõ értelmezéseit
is, ezzel a kérdéskörrel azonban ezúttal
nem foglalkozom részletesebben.
A méltányosság rendkívül összetett szempontrendszerének
helyes alkalmazása érdekében a
következõket tartsuk szem elõtt:
– Vizsgáljuk meg, hogy az alkalmazandó
fõszabály által elõreláthatólag érintett esetkörök
mindegyikére nézve igazságosnak tartjuk-e
a rendelkezést!
– A fõszabály által méltánytalanul érintett körben
tervezzük meg a lehetséges beavatkozást!
– Mérlegeljük, hogy a méltányos elbírálás szempontjából
méltányossági jogkör meghatározása
vagy konkrét speciális szabályok megalkotása az
elõnyösebb. A kérdést a tervezett méltányossági jogkör
kereteinek és lehetséges gyakorlója személyének
JURA 2004/2.