2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

102
gyar Ptk. és Gt. viszonyában is. 16
g) A magánjog európai egységesítésének folyamatában
a nemzetközi kereskedelem szempontjából
fontos jogterületek – mint az értékpapírjog (váltó,
csekk) – 1930. évi Genfi Egyezmények, a nemzetközi adásvétel
(1980. évi Bécsi Vételi Konvenció) az a nemzetközi
követelésvétel és nemzetközi lízing (1988. évi Ottawa-i
UNIDROIT-Egyezmények), a társasági jog (az Európai
Társasági Jogi Irányelvek, Irányelvtervezetek és Rendeletek),
a versenyjog (Rendeletek és Irányelvek) – egységesítése
terén vannak a legnagyobb eredmények. 17
A magánjog nemzeti jogrendszerbeli kodifi kációja
során ezekkel az eredményekkel ugyanúgy számolni
kell, mint a magánjog európai egységesítésének
grandiózusnak ígérkezõ vállalkozásai (Európai
Szerzõdési Jog Elvei – ún. Lando Bizottság vállalkozása
a szerzõdési jog egységesítésére az amerikai
Restatement-ek hasonlóságára, az UNI DROIT
által 1994-ben közzétett Nemzetközi Kereskedelmi
Szerzõdések Elvei (Principles of International
Commercial Contracts) által kicövekelt elvekkel és javaslatokkal.
Összefoglalva: A magánjog kereskedelmi jogias
szemlélete nézetem szerint azt jelenti, hogy a vagyoni
viszonyok átfogó szabályozásának egységes magánjogi
kódexekkel történõ megoldása során nem lehet
mellõzni a kereskedelmi magánjog történeti hagyományait
és jelenkori vívmányait, a felgyorsult tömegforgalmi
élet igényeit, a kereskedelmi szokásokat, a magánjogi
intézményeknek a honi és a nemzetközi kereskedelmi élet
követelményeihez történõ megfelelõ igazítását, mert a gazdasági-vagyoni
viszonyok változási folyamataira a kereskedelem
világának reagálása mindig a leggyorsabb. A kereskedelmi
magánjog minden korban a gazdasági változások
ütõerén lüktetõ jog. Ugyanakkor véleményünk szerint
olyan „szilaj jog” amelynek kell „a magánjogi dogmatikai
konzervativizmus zablája” is.
Fontos iránytû, igazodási pont ma a modern magánjogi
kodifikációk számára, mert a vagyoni és személyi viszonyok
alapvetõ szabályozását egységesen megjelenítõ
ún. monista rendszerû magánjogi törvénykönyvektõl korunkban
jogos elvárás a kereskedelem, a tömegforgalom
speciális igényeit is hatékonyan szolgáló jogintézmények
alkalmazása. Másfelõl e jogalkotói munka sikerét segíti az
üzleti-kereskedelmi életben is ma már jól eligazodni tudó
polgár modellje, akinek eszményképét (emberképét) a magánjogi
kódexek is bátran célozhatják meg.
III. A magánjog azon területeirõl,
intézményeirõl, ahol a kereskedelmi
jogias szemlélet különösen fontos
1. Nagy Ferenc neves magyar kereskedelmi jogász
Nochta Tibor: A magánjog kereskedelmi jogias szemléletéért
több mint száz évvel ezelõtt megfogalmazott gondolata
alapján „a magyar kereskedelmi jog létjogosultsága
a magyar korabeli polgári jognak a kereskedelem igényeit
ki nem elégítõ voltában keresendõ, és fennállása csak addig
szükséges, míg a polgári jog olyan szabályozást nem
nyer, hogy a kereskedelem követelményeinek teljesen eleget
tenni lesz képes.” 18
Kétségtelen tény, hogy a kereskedelmi jogi
kodifikáció XIX. századi fellendülése a XX. század
elejére hazánkban is megtorpanni látszott, és átadta
az általános magánjog kodifikációjának a teret.
Akár az 1900-as, akár az 1928-as magánjogi törvényjavaslatokat
vizsgáljuk, az egyes szerzõdési jogi
és felelõsségi jogi rendelkezéseket átszövik a kereskedelmi
jogias intézmények, amelyek részletes elemzésére
e helyütt terjedelmi okokból nem térünk ki.
Kézenfekvõnek tûnik azonban, hogy részletesebben
megvizsgáljuk azt, hogy a jelenleg hatályos kódexünk
kiállja-e ezt a próbát, azaz sikerült-e olyan
fokban kereskedelmi jogiasítani a magánjogot, hogy
szükségtelen a kereskedelmi különjog mai reinkarnációja.
2. Érdekes e szempontból röviden visszatérni a
Polgári Törvénykönyv megalkotásának idõszakára
és körülményeire is. Mindenekelõtt Magyarország
és Csehszlovákia voltak azok a szocialista politikai
rendszerû országok, ahol az 1945 elõtti kereskedelmi
kódexek nem kerültek teljes mértékben hatályon
kívül helyezésre. Az 1960. évi 11. tvr. (Ptké.) Melléklete
példának okáért hatályban tartotta az 1875. évi
37. Törvénycikk (Kt.) több rendelkezését. Így a kereskedelmi
társaságok közül a közkereseti társaságokra,
a részvénytársaságokra, és a korlátolt felelõsségû
társaságokra vonatkozó, illetõleg a cégjegyzésre vonatkozó
szabályokat.
3. Második lépésként a 60-as évek végén meginduló
gazdasági reformfolyamatoknak köszönhetõen
megteremtõdött a társulási jog a szocialista szektorban
– megjelentek a szövetkezeti társulások, külkereskedelmi
társulások, egyesülések, közös vállalatok
–, amely kiegészült a 70-es–80-as években a kisvállalkozások
társasági jogával. 19
4. A Ptk. 1977. évi IV. törvénnyel történt módosítása,
valamint az 1978. évi 4. számú Tvr. alapján a
társulási tulajdonjogforma új tulajdonjogformaként jelent
meg az állami és szövetkezeti tulajdon mellett. A
gazdasági társulásoknak három faja került a Ptk.-ba,
jogi személyként a betéti társulás, amely a kft.-t váltotta
fel, a közös vállalat és az egyesülés. A Ptk. kötelmi
jogi részébe került szabályozásra a társaság,
amelyet jogi személyiséggel rendelkezõ gazdálkodó
szervezetek alapíthattak, és a polgári jogi társaság,
mint jogi személyek és magánszemélyek által
egymásközti viszonyaik rendezésére alakított társaságok.
A polgári jogi társaság mögöttes joganyagát
JURA 2004/2.