2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

92
Franciaországban a törvény tárgyi hatálya a fogyasztói
hitelszerzõdésre terjed ki (art. 311-2, 311-3.), de itt
szabályozzák a kapcsolódó szerzõdéseket és a kezesi
szerzõdéseket is.
A törvény tárgyi hatálya alá általánosan a hitelügyletek
(„toute opération de crédit”) tartoznak,
amelyeket a hitelezõ a szokásos feltételek mellett kínál.
A hitelügylet fogalma nincs definiálva, mivel annak
ismeretét a jogalkotó feltételezi. A francia jogtudomány
és joggyakorlat 13 hitelügylet alatt olyan jogügyletet
ért, amikor valaki úgy kap meg egy szolgáltatást,
hogy azért csak késõbb fizet. Felmerül rögtön
a kérdés: hogyan kell akkor elhatárolni a részletfizetési
ügyletet a hitelügylettõl? A Cour de Cassation
(Semmítõszék) elsõ tanácsa 1994. május 26-án hozott
döntése alapján 14 a részletfizetés az áru szolgáltatása
elõtt a vételt nem teszi hitellé, hitel csak akkor
áll fenn, ha a vételár kifizetésének elhalasztása a
szolgáltatás után történik. A hitellé minõsítés szempontjából
a fogyasztónak nyújtott szolgáltatás jellege
közömbös, lehet pénzösszeg (személyi hitel esetén),
vagy dolog (lízingszerzõdés esetén), vagy más
szolgáltatás is. A hitelügyletté minõsítés nem a jogügyleti
minõsítéshez igazodik, 15 hanem a francia magánjog
a gazdasági tartalmat veszi figyelembe, 16 attól
függ a hitellé minõsítés, hogy a megkötött ügylethez
kapcsolódik-e fizetési haladék vagy sem.
Két kritérium azonban szinte minden hitelügyletnél
fennáll: egyrészt az, hogy a hitelezõ mindig kamatot
kap ellenértékként (az ingyenes hitelre speciális
szabályok vonatkoznak), másrészt az adós tipikusan
részletekben törleszt.
A törvény hatálya kiterjed még a bérletvételre
(„location-vente”), az opcióval kötött bérletvételre
(„location avec promesse de vente”) és a szolgáltatások
igénybevételére használt hitelekre (személyi
hitel) is (art. 311-2.). Az opcióval kötött bérletvétel
lízingszerzõdést takar, melynek tárgya leggyakrabban
valamilyen gép vagy berendezés, futamideje
háromtól öt év. A futamidõ végén elképzelhetõ a
bérlet tárgyának megvásárlása is, ennek lehetõségét
a szerzõdésben rögzítik. A bérletvétel két jogalany
között is megköthetõ, ebben az esetben a lízingbe
adó hitelez, vagy három jogalany között (hitelintézet
közbeiktatásával) is.
Alkalmazni kell a szabályozást az ún. „megújítható
hitel”-re is, amely az ügyfél részére külön bankszámlán
rendelkezésre bocsátott pénzösszeg. A hitelkeret
kimerülése után az adósnak vissza kell fizetni
a hitelt, majd sor kerülhet a megújításra, vagyis
újabb hitel rendelkezésre bocsátására.
A megújítható hitelhez hasonló jogintézmény a
folyószámlahitel (art. 311-1), amelyre akkor vonatkozik
a francia jogi szabályozás, ha három hónapnál
hosszabb a futamidõ (a bírói gyakorlat 17 pontosította
a törvényt: több mint három hónapig álljon fenn
a fedezetlenség a folyószámlán).
Kizárt a törvény alkalmazása a hivatalos formában
(közjegyzõi okiratban) kötött szerzõdésekre, a
három hónapnál rövidebb hitelekre, azokra a hitelekre,
amelyeket hivatás gyakorlása vagy foglalkozás
körében vesznek fel, vagy amit jogi személy vesz
fel, illetve épületek tulajdonjogának megszerzésére,
vagy ingatlanlízingre vonatkozó szerzõdésekre.
A bírói gyakorlat alapján az ún. „diákhitel” nem
minõsül foglalkozás körében felvett hitelnek, vagyis
fogyasztói hitel. 18 Nem vonatkozik a szabályozás
azokra a hitelekre sem, amelyek összege a 21 500
eurót meghaladja. 19
Az ingyenes hitel („crédit gratuit”) olyan hitel,
Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl fogyasztói hitel
alapján a hitelezõ anyagi eszközök használatát engedi
át meghatározott idõtartamra azzal a kötelezettséggel,
hogy azt meghatározott idõ múlva vissza kell fizetni.
A kötelmi jogi reformot megelõzõen többen kritizálták,
hogy a BGB kölcsönszerzõdésekre vonatkozó
szabályai nem feleltek meg az üzleti élet követelményeinek,
távol estek a szabályozott életviszonyoktól.
A BGB 607. és következõ §-ai ugyanis reálügyletként
szabályozták a kölcsönszerzõdést, jóllehet idõközben
a konszenzuálszerzõdések honosodtak meg a német
magánjogban is. A reálszerzõdésként történõ felfogás
a fogyasztói hitelszerzõdésrõl szóló irányelvnek sem
felelt meg, igaz, hogy az irányelvet nem a BGB-be, hanem
külön törvénybe ültette a német jogalkotó.
A kötelmi jogi reform nyomán élesen elválasztották
a pénzkölcsönre vonatkozó, illetve más dolgokra
vonatkozó szabályozást (BGB 607. és köv. §.),
és a BGB (jelenleg is hatályos) 488. és következõ §-ai
már konszenzuálszerzõdésként határozzák meg a
kölcsönszerzõdést.
A fogyasztói hitel jogi szabályozása a fent vázolt
jogrendszerekben a részletfizetési ügyletekre épül,
ezekbõl kiindulva a hitel- és kölcsönszerzõdés fogyasztóvédelmi
szabályozása felé fejlõdik. Az irányelv
által inspirált hatályos szabályozás alapja a hitel-
vagy kölcsönszerzõdés.
A tagállamok különbözõ módon közelítik meg
a hitelügyleteket, a francia és angol szabályozás a
gazdasági tartalom felõl közelít, míg a német jogalkotó
a kötelmi jogi reformig ragaszkodott a klasszikus
magánjogi dogmatikához, a kölcsönszerzõdés
reálszerzõdés jellegéhez. A nemzeti jogalkotó megközelítési
módja meghatározza a szabályozás rugalmasságát,
behatárolja a bírói jogfejlesztés lehetõségeit,
ezért érdemes áttekinteni részletesen is az egyes tagállamok
szabályozását.
2. Franciaország
JURA 2004/2.