2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája<br />
nyuló törekvéseket észlelnek, a transzatlanti szövetségnek<br />
való hátat fordításnak értékelik az ez irányú<br />
lépéseket.<br />
Míg az Egyesült Államok Európa szemére veti<br />
transzatlanti kötelezettségeinek elhanyagolását, és<br />
ezzel a NATO-egység bomlasztásával vádolja szövetségeseit,<br />
addig az EU az amerikai rakétavédelmi<br />
programot nem nézi jó szemmel, abban látva<br />
a transzatlanti kapcsolatok gyengítéséért felelõs<br />
tényezõt. 34<br />
<strong>2.</strong> Önállóság vagy transzatlanti elkötelezettség?<br />
Természetesen mi sem lenne egyszerûbb, mint dönteni<br />
ebben a kérdésben, ha az uniós tagállamokat azonos<br />
elképzelések vezérelnék.<br />
Egységrõl azonban távolról sem beszélhetünk.<br />
Három jól elkülöníthetõ csoport különböztethetõ<br />
meg a tagállamok között: a semlegesek, az autonómiára<br />
törekvõk és az atlanti vonal képviselõi. 35<br />
Az Unió semleges, katonailag el nem kötelezett<br />
államai – Ausztria, Svédország, Finnország és Írország<br />
– nem tartják üdvözítõnek az alapvetõen gazdasági<br />
integráció katonai irányú továbbfejlesztését.<br />
A transzatlanti kapcsolatok fontosságát hangsúlyozók<br />
legmarkánsabbika természetesen Nagy-Britannia.<br />
A britek mindig is szívesen hangoztatták<br />
az Amerika és köztük fennálló különleges viszony<br />
(special relationship) fennálltát. Nem véletlenül õk<br />
inkább szívesen gondolkodnak atlanti keretekben,<br />
számítva a mindenkori USA-partnerségbõl adódó<br />
elõnyökre. Európa biztonságának alapját elsõsorban<br />
NATO-keretek közt látják biztosítottnak. Legfõbb<br />
vitaérvük a duplikáció elkerülése, az intézmények,<br />
erõforrások szükségtelen megkettõzésének kiküszöbölése.<br />
Az önálló, közös európai biztonság- és védelempolitika<br />
legfõbb szószólója nem más, mint Franciaország.<br />
(Ezt a vonalat erõsíti tovább Spanyolország<br />
és Belgium is.) Jelzés értékû, hogy annak idején a<br />
franciáktól indult el – már az integráció kezdetén,<br />
az ’50-es! években – az Európai Védelmi Kezdeményezés<br />
gondolata is. (Más kérdés, hogy ugyancsak<br />
a franciákon is bukott meg ez a korainak bizonyult<br />
elképzelés.) Kicsit paradox a francia gondolkodás.<br />
Egyrészt mint az uniós tagországok egyik legbüszkébb<br />
nemzetállama, érthetõ az lenne, ha a védelmi<br />
kérdéseket – melyek igen erõsen meghatározzák egy<br />
állam szuverenitásának terjedelmét – nem szívesen<br />
engednék ki saját ellenõrzésük alól. A másik oldalon<br />
viszont ott van az Egyesült Államok globálisan<br />
növekvõ befolyása elleni erõs küzdeni akarásuk. Ez<br />
indokolja mégis az önálló európai biztonságpolitika<br />
melletti kardoskodást. Franciaország – amióta nem<br />
nemzetállamokban, hanem közös Európában illik<br />
gondolkodni – különutas politikáját az Egyesült Államok<br />
alternatívájaként igyekszik megfogalmazni,<br />
17<br />
európai léptékben. Tisztában vannak vele, hogy az<br />
USA-dominálta NATO nélkül – legalábbis egyelõre<br />
– nincs más hatékony biztonsági tényezõ Európában,<br />
az EU védelmi vonalának kiépítését épp ezért szorgalmazzák.<br />
(Ne felejtsük, formálisan Franciaország<br />
1966 óta nem lépett vissza az Észak-atlanti Szerzõdés<br />
Szervezetének katonai szárnyába.)<br />
Fentebb kifejtetteknek ellentmondani látszik,<br />
hogy 1998-ban Saint Malóban az önálló európai védelempolitikát<br />
szorgalmazó franciák mellett az atlanti<br />
elkötelezettségû britek sorakoztak fel, és együtt<br />
adtak új lendületet a megrekedni látszó európai biztonsági<br />
folyamatnak.<br />
A párizs–londoni kétoldalú kezdeményezést<br />
azonban ugyanazok a korábbi – gyakran egymásnak<br />
ellentmondó – érdekek motiválták, csakhogy<br />
ekkor közös nevezõ mutatkozott az érdekek érvényesítésére.<br />
A britek ugyanis továbbra sem kívánták feladni<br />
a NATO primátusáról vallott elképzeléseiket. Épp<br />
azért támogatták Saint Malóban a Nyugat-európai<br />
Unió EU-ba történõ beolvasztásának gondolatát,<br />
mert tisztában voltak vele, az erõvel, befolyással,<br />
politikai súllyal csak csekély mértékben rendelkezõ<br />
szervezet bevonása az európai integráció folyamatába<br />
nem jelentene igazi erõpróbát a NATO számára.<br />
Vagyis az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete<br />
semmit nem veszítene, az Európai Unió viszont sokat<br />
nyerne védelmi jelleggel való felruházásával. A<br />
NATO még annyit profitálna is a folyamaton, hogy<br />
egyértelmûbbé válnának a hatásköri kérdések. 36 A<br />
brit álláspont érdemesnek találta az európai integrációs<br />
folyamat biztonsági, védelmi, katonai irányban<br />
történõ továbbfejlesztését: mind az EU érdeke (jobban<br />
hallathassa hangját a világpolitikában), mind<br />
a NATO érdeke (fokozódjon Európa biztonsága, a<br />
NATO-terhek egyidejû csökkenésével) ezt diktálta.<br />
(És persze Nagy-Britannia érdeke is: a konzervatív<br />
vezetést 1997-ben leváltó munkáspárti kormány<br />
erõteljesebb hangot kívánt megütni az Unióban, középhatalmi<br />
státusához illõ befolyásgyakorlóvá kívánt<br />
ismét válni, szakítva az addigi splendid isolation politikával,<br />
ami marginális szerepre kárhoztatta a szigetországot<br />
az Unióban. 37 )<br />
Sikerült tehát megnyerni a briteket, az atlanti<br />
vonal leghûbb képviselõit a NYEU EU-ba integrálása<br />
mellett. A semlegeseket pedig azzal lehetett<br />
meggyõzni, és így támogatásukat megszerezni, hogy<br />
a Nyugat-európai Unió feladatainak integrálásakor a<br />
kollektív védelmet nem, csupán a petersbergi funkciókat<br />
vállalta át az Európai Unió. 38 (A kollektív védelem<br />
NYEU-keretek között tartásáról egy brit szakértõ<br />
így vélekedett: „betették a Brüsszeli Szerzõdés 5. cikkét<br />
a szekrénybe, és kulcsra zárták”. 39 )<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language