2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Drinóczi Tímea: Az országgyûlési képviselõ joga a tájékoztatáshoz
vény szerint a képviselõk munkáját az állami szervek
a megfelelõ információ szolgáltatásával segítik
elõ, a képviselõ tájékozódási jogának címzettei kizárólag
az állam szervei. 18 E megállapítás azonban nem
ellentétes azzal, hogy a képviselõ információhoz juthat
például választóitól vagy egyéb szervezetektõl
is, akik adott esetben panaszaikkal, kéréseikkel keresik
fel. A képviselõ viszont képviselõi minõségében
a nem állami szervek (személyek) tekintetében nem
rendelkezik olyan felhatalmazással, amely alapján
e szerveknek kötelességük lenne a kívánt adat szolgáltatása.
A képviselõ funkciójára és a jelenlegi jogi
megoldásra 19 tekintettel ilyen kötelezettséget nem is
indokolt megfogalmazni.
2. A képviselõ tájékoztatáshoz való
jogának csoportosítási lehetõségei
29
a) Habár jogszabály a képviselõk „tájékozódáshoz
való jogát” konkrétan nem nyilvánítják ki, több norma
is vonatkozik a képviselõk folyamatos tájékoztatására.
Ezek érintik az ismertetéseket, tájékoztatásokat,
közzétételeket, személyi ügyeket, a tényszerû munkára
vonatkozó információkat, és végül a képviselõi
munka egyéb részleteit. 20 Az országgyûlési képviselõk
tájékoztatáshoz való jogát alapvetõen az országgyûlési
képviselõk jogállásáról szóló az 1990. évi LV. törvény
rendezi, de a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló
1995. évi CXXV. törvény, a Magyar Köztársaság
Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994.
(IX. 30.) OGY határozat és számos miniszteri rendelet
is fontos szabályokat tartalmaz. 21 Az országgyûlési
képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény
módosítását jelentette az 1997. évi V. törvény, amivel
kapcsolatban azonban megjegyzendõ, hogy az
a képviselõi jogállás tekintetében a tájékoztatáshoz
való jogot nem hangsúlyozza. Gyakorlatilag nevesítve
is csak 1997-ben lett „A képviselõi tisztség ellátásának
támogatása” alcímmel. Egészen addig „A
képviselõre irányadó egyéb szabályokként” szerepelt
a 9. §-ban. Az elõírás jelenleg a 8. §-ban található. A
törvénybõl és az indokolásból az tûnik ki, hogy a cél
az összeférhetetlenségi elõírások egyértelmû és öszszefoglaló
szabályozása volt. Az alcím, illetve a normaanyag
tehát nem elég direkt, nem fejezi ki a képviselõ
tájékoztatási jogának fontosságát.
b) A képviselõk tájékoztatását, illetve tájékozódását
biztosító jogok a képviselõi jogok részhalmaza: információt
szolgáltat a képviselõi feladat szakszerû ellátásához.
E kifejezés minden olyan tevékenységet, illetve
a jogszabályok alapján a képviselõnek adott minden
olyan jogosultságot felölel, ami ahhoz szükséges,
hogy a képviselõ a köz érdekében a szabad mandátumának
megfelelõen, és egyéb, a jogállásához tartozó
kötelezettségeit maradéktalanul teljesítve járhasson
el. A tájékoztatás megadásáért a jogszabá lyokban
felsorolt szervek a kötelezettek.
A tájékoztatáshoz, illetve a tájékozódáshoz való
jog felfogható szûkebb és tágabb értelemben, de
kezelhetõ egyéni és testületi jogként, illetve aktív
és passzív jogosultságként, valamint kötelezettséghez
közvetlenül kötõdõ jogként is. Különbséget
lehet tenni gyakorlásának helyszíne között is:
az Országgyûlésben, vagy azzal kapcsolatban, illetve
azon kívül, attól függetlenül gyakorolt tájékozódási
jogként. E csoportok egymástól való markáns
elválasztása azonban nem lehetséges, inkább a fogalom
különbözõ megközelítését takarják. Ennek
oka, hogy valamennyi képviselõi jog és kötelezettség
nem annyira az egyén képviselõi minõségéhez,
hanem inkább a parlamenthez mint sajátos szervhez
kötött. A képviselõi jogok azért kerültek kialakításra,
hogy a parlament funkciószerû, illetve zavartalan
mûködését biztosítsák.
A tájékozódáshoz való jog szûkebb értelemben a
parlamenthez kötõdik, vagyis az Országgyûléstõl,
vagy tagjaitól – beleértve a Kormányt és tagjait is –
származó információk megismerését jelenti. A tájékozódáshoz
való jog tág értelemben a képviselõ bármilyen
– a parlamenti munkájához szükséges – informálódására
vonatkozó jogok és kötelezettségek
hálóját jelenti, és általában magában foglalja mind
az Országgyûlésen belüli, mind az azon kívüli tájékozódást,
valamint az aktív és passzív információszerzést
is. Aktívan szerez információt a képviselõ,
amikor a jogszabály számára a belépés, informálódás
lehetõségét adja meg (tájékozódáshoz való jog).
Passzív a tájékozódás, amikor a képviselõ számára
adott szerv tájékoztatást ad (tájékoztatáshoz való
jog). A képviselõ bármilyen magatartása esetében
a számára szolgáltatott információhoz válaszadás,
sokszorosítás, megküldés, hozzáférés biztosítása, illetve
megtekintés során jut hozzá. E jog gyakorolható csoportosan
és egyénileg is. E megkülönböztetés azonban
csak elméleti, mivel a bizottságban a képviselõt
többletjogok illethetik meg, amit ugyan egyedül,
de a bizottsági munka érdekében gyakorol. Mivel a
képviselõ tájékozódási joga nagymértékben hozzájárul
a képviselõi kötelezettségek ellátásához, a tájékozódási
jog egyes aspektusai szorosan kötõdnek a kötelezettségek
teljesítéséhez.
c) A képviselõ tájékoztatáshoz való jogával öszszefüggésben
felmerül annak a kérdése, hogy minek
minõsülnek azok az információk, amelyekhez a
képviselõ informális úton jut hozzá. A képviselõ az
állami szerveken kívül informálódhat a pártjában, a
frakciójában, a választókerületében, illetve a sajtóból,
a különféle közvélemény-kutatásokból, panaszokból,
JURA 2004/2.