2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

30
illetõleg egyéni megkeresésekbõl is. Ezekrõl a tájékozódási
formákról elmondható, hogy a képviselõ
információszerzési lehetõségével szemben nem áll
senkinek, illetve semmilyen szervnek, szervezetnek
a tájékoztatási kötelezettsége. A képviselõ tehát sem a
párttal, sem a frakcióval, sem pedig adott természetes
személlyel szemben jogosultságként nem igényelheti
a tájékoztatást. A képviselõ – az állami szervnek
nem minõsülõ – pártban, illetve a frakcióban a megállapított
és esetenként eltérõ, tehát nem egységes
szabályok szerint jut hozzá az õt érintõ információhoz.
22 Az információ megszerzése alapvetõen a párt
belsõ demokratizmusától és szervezeti felépítésétõl
is függ. A sajtó tekintetében a helyzet némileg eltérõen
alakul, mivel a sajtó tájékoztatási kötelezettsége fennáll.
E kötelességnek azonban nemcsak a képviselõ irányába
– és annak feladatai ellátását segítendõ – kell
eleget tenni, hanem azért is, mert mindenkinek joga
van a tárgyilagos, pontos és gyors tájékoztatáshoz.
Ide tartozik a közvélemény-kutatási adat is mint forrás,
mivel ez általában valamilyen sajtóorgánumban
jelenik meg. Bár a panaszok, a közérdekû bejelentések,
illetve a fogadóórák – azaz a természetes
személyektõl származó információk – hozzásegítik a
képviselõt a munkája végzéséhez, ezekhez az adatokhoz
a képviselõnek csak lehetõsége van hozzájutni,
ami nagymértékben a választópolgár szándékától
és a demokratikus közvetítõ rendszerbe vetett bizalmától,
illetve a képviselõ munkájának megítélésétõl
függ. Az informális információkkal kapcsolatban
felmerülõ további problémát azok felhasználása jelenti.
A képviselõ az ilyen információkat csak a funkciója
ellátása érdekében használhatja fel, de ennek során
is tiszteletben kell tartania a „forrásának” bizonyos érdekeit.
Az érdekek általában alapjogi vonatkozásában
jelennek meg. Egyrészt azért, mivel a képviselõ
az ilyen adattal való rendelkezéssel maga is alapjogot
érvényesít, másrészt, mivel ezt a jogot az állam
képviselõjeként gyakorolja. A médiumokon keresztül
megszerzett információt – a tájékozódási szabadságra,
a kifejezés szabadságára, illetve a sajtószabadságra
hivatkozva – mindenki – a képviselõ is – terjesztheti,
felhasználhatja. A képviselõ a pártban, illetve a
frakcióban hozzájutott adatokat is – a véleménynyilvánítás
szabadságára hivatkozva 23 – bármikor felhasználhatja,
és – az alkotmányi korlátokon belül maradva
– végsõ soron a párt nemtetszésével – mint következménnyel
– kell csak számolnia. Ha a képviselõ
harmadik személytõl származó információra tesz szert,
az elõbb említett feltétellel azt is bármikor és bárhol
felhasználhatja, de ennek során tekintettel kell
lennie információforrása alapvetõ emberi jogaira: a
magánszférához való jogra, a személyes adatok és a
magántitok védelmére stb. Ugyanez alkalmazandó
akkor is, ha a párttól szerzett információk körében
Drinóczi Tímea: Az országgyûlési képviselõ joga a tájékoztatáshoz
adott egyént érintõ adatok is szerepelnek.
3. A képviselõ tájékoztatáshoz, tájékozódáshoz
való jogának
aspektusai
E jog aspektusai feltárásakor a kiindulópont az az
elõírás, miszerint az állami szervek kötelesek az
országgyûlési képviselõket megbízatásuk ellátásában
támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges
felvilágosítást megadni. 24
a) Egyénileg, az Országgyûlésben gyakorolható
aktív szerzésmód – vagyis a tájékozódási jog – szûk
értelemben magyarázat kérése céljából az Alkotmányban
meghatározottakhoz a feladatkörükbe tartozó
minden ügyben történõ interpelláció intézése, 25 illetve
ugyanehhez az alanyi körhöz felvilágosítás kérése
céljából kérdés benyújtásának joga tartozik. 26 A közvetlen
kérdésre az azonnali kérdések és válaszok órája
ad lehetõséget. 27 Az Országgyûlés ülésén a napirendben
feltüntetett idõpontban hetente legalább hatvan
percet kell biztosítani kérdés közvetlen feltevésére és
megválaszolására.
A képviselõ tájékozódási jogának e részaspektusa
– hasonlóan az interpellációhoz és a kérdéshez – garanciális
szabályokkal biztosított. Az azonnali kérdések
órájában az Alkotmány szerint válaszadásra kötelezettek
kötelesek az ülésteremben tartózkodni. E biztosítékot
lazítja fel az a lehetõség, hogy a kötelezett
helyett az általa megjelölt személy adhat választ. Erre
azonban csak akkor kerülhet sor, ha a válaszadásra
kötelezettnek halaszthatatlan közfeladatot kell ellátni,
és errõl elõzetesen tájékoztatta az Országgyûlés
elnökét. Az engedmény célja érthetõ és elfogadható,
a problémát a „halaszthatatlan közfeladat” határozatlansága
okozza. Ilyen esetben a képviselõ ugyan a
kijelölt személytõl is megkaphatja a kért felvilágosítást,
de ez nem igazán egyeztethetõ össze az azonnali
kérdések koncepciójával. A tájékoztatás ugyanis
nem a legilletékesebb személytõl származik, és a
válaszra nem a legaktuálisabb idõpontban kerül sor.
Az említett problémát kívánja – sikertelenül – feloldani
az a szabály, ami szerint ha a miniszterelnök vagy a
miniszter nem személyesen válaszol, a képviselõ személyes
válaszadást kérhet. Ebben az esetben a megkérdezett
legkésõbb a harmadik soron következõ
azonnali kérdések órájában köteles személyesen válaszolni.
A Házszabály az interpellációval és a kérdéssel
kapcsolatban garanciális rendelkezésként a
tájékoztatási kötelezettséget a 117. §-ban határozza
meg. E szakasz garanciaként elõírja, hogy minden
interpellációra (kérdésre) 28 az Országgyûlés ülésén
kell választ adni. Az interpellált indokolt kérésére
JURA 2004/2.