2004. Ã©vi 2. szÃ¡m - Jura - PÃ©csi TudomÃ¡nyegyetem

More documents

Recommendations

Info

12 Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája értékelni számos ponton addigi koncepcióját, új stratégiát kidolgozni, új utakat keresni, új feladatoknak megfelelni, mindezzel azonban mit sem veszített szerepébõl. Alapvetõ feladata továbbra is a transzatlanti térség biztonságának garantálása maradt, viszont az ezt biztosítani hivatott eszközök közül a katonai mellett egyre nagyobb hangsúly helyezõdött a politikai eszközökre is (sõt a gazdasági vagy akár a környezeti szempontokra). 9 A katonai kérdések is másképp merülnek immár fel. Pl. amíg a hidegháború alatt észvesztõen gyûrûzött a fegyverkezési spirál – a minél több és minél rombolóbb eszközökben látva a biztonság zálogát –, addig ma épp a fegyverzetkorlátozást, a leszerelést tekintik stabilizáló tényezõnek, preventív eszköznek a konfliktusok megelõzésére. Napjainkra megfogalmazódott az új biztonság- és védelempolitika három egymást kiegészítõ eleme: 1. párbeszéd, 2. együttmûködés 3. és a kollektív védelmi képesség fenntartása. 10 3. Melyek a NATO alapító dokumentumának biztonságpolitikai rendelkezései? A Washingtoni Szerzõdés – híres 5. pontja mellett – számos további, a védelem és a biztonság kérdését érintõ cikkelyt tartalmaz: 11 A felek már a Preambulumban eltökéltségüket fejezték ki együttes védelmük, valamint a béke és biztonság fenntartására irányuló erõfeszítéseik egyesítésére. Az 1. cikkben kötelezték magukat a nemzetközi viszályok békés eszközökkel olyan módon történõ rendezésére, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá vállalták az Egyesült Nemzetek céljaival öszsze nem férõ erõszak alkalmazásának, ill. erõszakkal való fenyegetésnek az elutasítását. A 3. cikk értelmében a Felek külön-külön és együttesen, folyamatos és hathatós önsegély és kölcsönös segítség útján fenntartják és kifejlesztik egyéni és kollektív védelmi képességüket fegyveres támadással szemben. A 4. cikk elõírja a Felek tanácskozási kötelezettségét, ha egyikük területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti. Az 5. cikkben a Felek megegyeztek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak- Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek, és megegyeznek abban, hogy ez esetben mindegyikük az ENSZ Alapokmányában elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva támogatni fogja a megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben azonnal megteszi azokat az intézkedéseket – ideértve a fegyveres erõ alkalmazását is –, amelyeket a békének és a biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása érdekében szükségesnek tart. A 7. cikk szerint az elõbbi rendelkezések nem érintik az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának elsõdleges felelõsségét a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. 4. E rendelkezésekbõl adódóan az észak-atlanti szervezõdés lényege, az alapkoncepció a következõ: Ha a NATO-országok bármelyikét fegyveres támadás éri, a többi köteles automatikusan védelmére kelni. Azaz a „szövetség oka”, a casus foederis 12 nem más, mint valamely tagállam ellen irányuló külsõ támadás: ekkor lépnek életbe az euroatlanti szervezet alapító szerzõdésében rögzített és vállalt szövetségi kötelezettségek. A tagállamok védelmi potenciálja így összeadódik, a közös fellépés nagyobb hatékonysága pedig vitathatatlan. A biztonság oszthatatlan. A védelem kollektív. 13 5. A transzatlanti védelmi szövetség nemzetközi jogi alapja: Az ENSZ Alapokmányának 51. cikke. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét 1945-ben (4 évvel a NATO létrejötte elõtt) San Franciscóban megalapító szerzõdés VII. fejezetében, mely a béke veszélyeztetése, megszegése vagy támadó cselekmények esetében foganatosítható eljárásról rendelkezik, kivételként elismeri az erõszak tilalmának általános elve alól az egyéni vagy a kollektív önvédelem jogát. 14 A NATO alapja e „természetes” jog létezése, elfogadása. (Az önvédelem jogát nem kizárólag az ENSZet alapító nemzetközi szerzõdés konstituálja. Az erõszakkal való fenyegetés, illetve az erõszak alkalmazásának tilalma alól – mely szabály ugyancsak a nemzetközi jog egy feltétlen érvényesülést kívánó, imperatív szabálya (vagyis nemzetközi ius cogens) – kivételt képezõ egyéni, illetve kollektív önvédelem joga a nemzetközi jog általános elveinek is egyike.) 15 Az ENSZ Alapokmány VII. fejezetében rögzített jogra, a kollektív, illetve az egyéni önvédelem jogára mint alapra épülõ NATO nem más, mint a következõ – a VIII. fejezetben – szabályozott regionális szervezet, mely az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel összhangban „a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának regionális jellegû tevékenységre alkalmas kérdéseivel foglalkozik”. 16 IV/2. NATO – ESDP Hogyan alakult a transzatlanti kapcsolat, azaz hogyan változott a NATO hozzáállása, és az USA álláspontja az önállósuló európai biztonság- és védelempolitika kapcsán? Mi jellemzi a NATO és az önálló(suló) európai biztonság- és védelempolitikát napjainkban? Ezekre a kérdésekre ad választ a következõ gondolati egység. A) Miként formálódott, változott a NATO állás- JURA 2004/2.
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája 13 pontja az önállósuló európai biztonság- és védelempolitikával összefüggésben? 1. A NATO és az európai biztonságpolitika (helyesebben a megteremtésére irányuló kezdeményezések) már a kezdetekkor összefonódtak. Kialakulásuk jószerivel egy idõben zajlott le, egymást feltételezve, egymást kiegészítve formálódott a két szervezõdés. Mindegyikük bölcsõjének, alapdokumentumának egy szerzõdés tekinthetõ: az 1948-ban aláírt Brüszszeli Megállapodás. Ezt az Öthatalmi Szerzõdést tekintették ugyanis alapnak 1949-ben a NATO-t felállító Washingtoni Szerzõdés megfogalmazói, és ehhez a megállapodáshoz nyúltak vissza 1954-ben is, a NYEU megalapításakor. Az euroatlanti és a nyugat-európai biztonsági szervezetek egymásra hatása már kialakulásuk idején is tetten érhetõ volt. Nyugat-Európa öt állama ugyan sikeresen tetõ alá hozott 1948-ban egy közös védelmi szövetséget, a Nyugati Uniót, de az akkori világpolitikai helyzetben, a szovjet fenyegetettség légkörében ez az új intézmény édeskevésnek bizonyult. A Szovjetunióval mint szuperhatalommal szemben csak egy olyan szövetség lehetett hatékony ellenpont, amely tagjai közt tudhatja a másik óriást, az Egyesült Államokat. Ezért alakult meg 1948 után, 1949-ben a NATO védelmi-katonai szervezete. 2. A Nyugati Unió (majd a Nyugat-európai Unió) hatása a NATO szervezeti struktúrájának kialakítására vitathatatlan. A korábban életre hívott W(E)U kétségtelen mintául szolgált az Észak-atlanti Szervezet intézményrendszerének felvázolásakor. Tagadhatatlan példának okáért a hasonlóság a NATO évente kétszer külügyminiszteri, ill. állam- vagy kormányfõi szinten összeülõ Észak-atlanti Tanácsa és a Brüsszeli Szerzõdés Szervezete szintén külügyminiszterekbõl álló Konzultatív Tanácsa között. Szembetûnõ az egyezés a WEU és a NATO Fõtitkári posztjai között is. Könnyen felismerhetõ, hogy az Észak-atlanti Szervezet tagállamainak vezérkari fõnökeibõl álló Katonai Bizottság felállításánál a WEU Állandó Katonai Bizottsága, ill. a Vezérkari Fõnökök Bizottsága megoldását tekintették kiindulópontnak. A Nyugat-európai Unió fonteinebleau-i központú Fõparancsnoksága szintén sok egyezést mutatott a NATO operatív parancsnokságaival, különösen a SHAPE-pel, a casteau-i európai parancsnoksággal. 3. A két szervezõdés párhuzamos fejlõdésének következõ momentumára 1950-ben került sor. Ebben az évben az amerikai Eisenhower tábornokot nevezték ki az európai NATO-egységek elsõ fõparancsnokává (SACEUR). 17 Ezzel egy idõben a Brüsszeli Szerzõdés aláírói között döntés született arról, hogy a Nyugati Unió katonai szervezetét a NATO-ba integrálják. Ezt a nagy horderejû lépést – ami akár megkérdõjelezhette volna az önálló európai védelmi szövetség létjogosultságát is – az a késõbb állandó jelleggel jelentkezõ dilemma indokolta, van-e értelme Európában megkettõzni a katonai kapacitást, párhuzamos struktúrákat mûködtetni a NATO-ban és a Nyugati Unióban. Ekkor a vita még egyértelmûen a duplikációt ellenzõk javára dõlt el. Se a megfelelõ anyagi háttér nem állt rendelkezésére a Brüsszeli Szerzõdés Szervezete tagállamainak (melyek a II. világháború kataklizmája után inkább gazdaságuk talpra állításán próbáltak serénykedni, semmint túlzott katonai kiadásokkal tetézni az újjáépítés amúgy is tetemes költségeit), se igazából a kellõen egységes politikai akarat nem kristályosodott még ki. Láng Péter szerint Nyugat-Európa tagállamai ekkor még bõven megelégedtek a Brüsszeli Szerzõdés Szervezetének szimbolikus értelmével, demonstrálva vele az USA felé elkötelezettségüket saját védelmük biztosítására, egyúttal igényt tartva mégis az amerikai támogatásra. 18 Bár 1950-ig sem vonták sokan kétségbe, a Nyugati Unió katonai szárnyának integrálásával csak még világosabb lett: a NATO lesz a meghatározó biztonságpolitikai tényezõ mind Nyugat-Európában, mind az Észak-atlanti térségben. Arra természetesen vigyáztak a Brüsszeli Ötök, szervezetük önállóságát ne veszítse el a katonai struktúra beolvasztásával. Az 1950-es lépéssel Európa letette a voksát a NATO elsõbbsége mellett. Hosszú idõre egyértelmûsítették, hogy az európai védelmi, biztonságpolitikai elképzelések megfogalmazói transzatlanti keretben gondolkodnak. A NATO az elsõdleges, az európai törekvések nem kívánnak konkurálni vele. Partnerségre, együttmûködésre törekednek, nem elhatárolódásra. Nyugat-Európa önálló kezdeményezései legfeljebb csak az Észak-atlanti Szervezet európai szárnyának erõsítését célozzák, a NATO európai pillére hatékonyságának növelésére hivatottak. 19 4. A Brüsszeli Szerzõdés 1954-es módosítása, a Nyugati Unió Nyugat-európai Unióvá válása a transzatlanti kapcsolatokra is kihatással volt. Már a NYEU létrejötténél is közrejátszottak NA- TO-szempontok. Amerika sürgette Nyugat-Németország újrafelfegyverzését – félve egy, a Korea megosztottságából fakadó távol-keleti krízishez hasonló válság kirobbanásától Európában. 20 Sokan ekkor a NATO-ban látták a németek militarizálása elleni legjobb biztosítékot, végül mégis az tûnt jobb megoldásnak, ha a problémát elsõ lépésként a Brüsszeli Szerzõdés módosításával, és a Nyugat-európai Unió létrehozatalával oldják meg. A fõpróba aztán 1954- ben sikeresnek bizonyult, így 1955-ben a NATO kapui is megnyíltak az NSZK elõtt. Ennél jóval fontosabb kérdés azonban, milyen kapcsolat alakult ki a NYEU és a NATO között, mi- JURA 2004/2.
Page 1 and 2: A Pécsi Tudományegyetem Állam-
Page 3 and 4: 3 TARTALOM STUDIUM BANKÓ ZOLTÁN:
Page 5 and 6: Bankó Zoltán: A távmunka a Munka
Page 11: Csapó Zsuzsanna: Európa biztonsá
Page 15 and 16: Csapó Zsuzsanna: Európa biztonsá
Page 27 and 28: Drinóczi Tímea: Az országgyûlé
Page 37 and 38: Gál Gyula: Állami világûrjogok
Page 45 and 46: Horváth Csaba: A civil társadalom
Page 53 and 54: Kecskés András: A kárfelelõssé
Page 61 and 62: Kengyel Péter: Az Európai Unió k
Page 63 and 64:
Kengyel Péter: Az Európai Unió k
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Kovácsy Zsombor: A dereguláció l
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Nochta Tibor: A magánjog kereskede
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Petrétei József: Jog-összehasonl
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Heinrich Scholler: Der gleiche Zuga
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Vókó György: Nemzetközi büntet
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Kun Tibor: Betekintés a francia ny
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Rózsás Eszter: A gyermekvédelem
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
István Horváth: Light and shadow
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Monori Gábor: Konferencia az Euró
Page 159 and 160:
Óriás Nándor: Emlékeim töredé
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Illésy István: Giovanni Sartori:
Page 173 and 174:
Illésy István: Giovanni Sartori:
Page 175 and 176:
Tilk Péter: Samu Mihály: Általá
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
A „JURA” korábbi számainak ta
Page 183:
A „JURA” korábbi számainak ta
show all

2004. Ã©vi 2. szÃ¡m - Jura - PÃ©csi TudomÃ¡nyegyetem

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?