2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban<br />
hasznok és költségek, a szabályozási célrendszer<br />
keretében várható, valamint az ún. externális hatások.<br />
A jogszabály-szerkesztési elvek konzekvens alkalmazása,<br />
továbbá az elérendõ céloknak leginkább<br />
megfelelõ szabályozástechnikai eszközök használata<br />
alapvetõen javíthatja a jogszabály hosszú távú hatékonyságának<br />
esélyeit.<br />
III. A technikai dereguláció<br />
A technikai dereguláció a valamilyen oknál fogva már<br />
nem alkalmazható szabályok hatályon kívül helyezését<br />
jelenti. Az ilyen deregulációnak jogalkalmazási típusú<br />
relevanciája a szabálytömeg csökkentésén túl nincs.<br />
Az alkalmazhatatlanság egyfelõl a szabályozás<br />
tartalma és a valóság közötti logikai kapcsolat<br />
megszûnésébõl, azaz a jogszabály és egyedi tényállások<br />
egymásnak való megfeleltetésének bármely<br />
okból történõ lehetetlenné válásából, másfelõl a szabály<br />
felülírásából, tehát az adott életviszony újraszabályozásából<br />
adódhat.<br />
A technikai dereguláció legfontosabb<br />
lehetõségeinek ismertetése elõtt szükséges a jogszabályok<br />
idõbeli hatályára vonatkozó rendelkezések<br />
összegzése, néhány kapcsolódó jogelméleti és a jogalkalmazás<br />
gyakorlatát illetõ kérdéskör áttekintése.<br />
1. Érvényesség és hatályosság<br />
A jogszabályok érvényessége lényegében azok<br />
szabályszerû, a jogalkotásra vonatkozó rendelkezéseknek<br />
megfelelõ megalkotását jelenti. Az érvényes<br />
jogszabály tehát jogilag korrekt módon került megalkotásra.<br />
A fogalom összetevõi a felhatalmazás alapján<br />
történõ szabályalkotás, a jogforrások hierarchiájának<br />
tiszteletben tartása, továbbá a szabályszerû jogalkotási<br />
eljárás és a jogszabályok kihirdetése.<br />
A jogszabályok hatálya ezzel szemben a tényleges<br />
alkalmazhatóságot jelenti, amely elsõsorban személyi,<br />
tárgyi, területi és idõbeli vonatkozásban határolandó<br />
körül.<br />
A technikai dereguláció szempontjából a továbbiakban<br />
a hatály idõbeli dimenzióját vizsgálom („hatály”<br />
alatt a továbbiakban „idõbeli hatályt” értek),<br />
elismerve ugyanakkor azt, hogy – elsõsorban érdemi<br />
– deregulációs tekintetben például a személyi és<br />
tárgyi hatály mozgásterének változásai is kifejezetten<br />
jelentõsek lehetnek.<br />
<strong>2.</strong> A hatály feléledésének kérdése<br />
77<br />
A jogalkotásról szóló új törvényben várhatóan szabályozásra<br />
kerül az a helyzet, amikor a hatályon kívül<br />
helyezõ rendelkezés hatályon kívül helyezésére<br />
kerül sor.<br />
A logika szabályai szerint elképzelhetõ volna<br />
(a tagadás tagadására vonatkozó elv alkalmazásával)<br />
ebben az esetben az alapjogszabály „feléledése”.<br />
A hatályon kívül helyezés joghatásának<br />
mibenléte ugyanis nem tisztázott: pusztán logikai<br />
megközelítésbõl a fenti következtetés adódhat: ha<br />
eltûnik a hatályon kívül helyezõ rendelkezés, akkor<br />
a hatály „visszaáll”.<br />
Két, további szempontokat értékelõ ellenérv adódik<br />
a leírtakkal szemben:<br />
Egyfelõl a tanulmány elkészítésekor hatályos Jat. 2<br />
a hatályba lépésre vonatkozó rendelkezések körében<br />
nem említi a hatály feléledésének lehetõségét,<br />
márpedig az fennállása esetén lényegében (újra)<br />
hatálybaléptetõ hatású volna.<br />
A másik érv a jogszabálytömeg karbantartásának<br />
gyakorlati lehetõségével kapcsolatos. Ha ugyanis valóban<br />
feléledhet az alapjogszabály hatálya a tárgyalt<br />
esetkörben, ez azt jelenti, hogy az érintett alapjogszabály<br />
vagy az azt hatályon kívül helyezõ rendelkezés<br />
az idõk végezetéig a hatályos jogrend részét<br />
kell, hogy képezze, további lehetõség nincs. Ebbõl<br />
adódik az, hogy a jogszabályok számát ugyan csökkenthetjük<br />
összevont deregulációs normákkal, a szabálytömeg<br />
egyensúlyi állapotban tartása mégis lehetetlen,<br />
hiszen a hatályon kívül helyezõ rendelkezések<br />
folyamatosan bõvülõ tömege egyre inkább rátelepszik<br />
a jogrendre.<br />
A hatály feléledésének elfogadása a fentiek alapján<br />
a dereguláció mozgásterét jelentõs mértékben<br />
beszûkítené.<br />
A jogelméleti viták gyakorlati jogalkalmazástól<br />
való elhatárolása, az egyértelmû megállapodás, végeredményben<br />
a jogbiztonság érdekében szükséges az<br />
új Jat. kifejezett rendelkezése a hatályon kívül helyezés<br />
visszafordíthatatlanságáról.<br />
A fenti kérdéskör végiggondolható a módosító<br />
rendelkezések esetében is: Feléled-e a korábbi rendelkezés<br />
hatálya, ha a módosítást hatályon kívül helyezzük?<br />
A módosítás – a hatályon kívül helyezéshez<br />
hasonlóan – felfogható egyszeri aktusként, amely célját<br />
eléri, mihelyt hatályba lép, így ezt követõen hatályon<br />
kívül helyezhetõ. Ezen elgondolás szerint a<br />
jogszabály ténylegesen valamennyi módosításával<br />
egységes szerkezetbe foglalt állapotában létezik, és<br />
nincs külön életük az egyes módosításoknak. Az új<br />
Jat. Javaslata elfogadja ezt az – érzésem szerint nemzetközi<br />
szinten is haladó szellemû – megoldást a korábbi<br />
jogalkotási gyakorlattal ellentétben, amelynek<br />
keretében a módosító rendelkezések hatályban tartása<br />
a rendelkezések alkalmazhatóságának feltételeként<br />
volt elfogadott.<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language