2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Óriás Nándor: Emlékeim töredékei V.
lelt minõsítést kaptam, amely eredmények egyeztetésével
Katona Mór dékán a szótöbbséges kitûnõ
minõsítés mellett döntött.
Jó két hét után siettem, nagyon siettem a Konek,
Kosutány és Szeredy professzorok kézikönyvei alapján
készült, s gyulafehérvári megfigyeléseim eredményeivel
kiegészített felavató értekezésemmel a kánonjogi
doktorátus felé vezetõ út tanulmányi követelményeinek
véglegesen megfelelni. Az eredmény azonban
elmaradt: az értekezést elbíráló cenzorok egyike:
Demkó György, az Egyetem hittudományi karának
professzora, aki a számomra fõleg hittudományi
doktorok által lekicsinylett kánonjogi doktorátus
tudományos színvonala és értéke fölött kérlelhetetlen
szigorúsággal õrködött, nem fogadta el a disszertációt.
A jogi, vagy államtudományi doktorátushoz
megfelelõ színvonalú lehetett ugyan, az a nem napok
alatt összetákolt opus, mivelhogy az egyházjog
mindkét doktorátus tantárgyának csupán egyikéül
szerepelt, a kánonjogtudorságnak per eminentiam
érvényesülõ kelléke. Ebbõl folyóan az egyházjogi szigorlaton
is Demkó sokkal többet követelt, mint jogász
kollégája. Például említem, hogy engem is teljes
ötnegyed óráig examinált, amíg a „sikerrel” jelzésû
minõsítést elértem. Hát ez bizony szánalmas eredmény
a gyulafehérvári fõiskoláról hozott kitûnõk
után. Ugyanakkor a nagyváradi püspök udvari papját
szintén közel másfél órai „nyaggatás” után azzal
bocsátotta el, hogy „nem tudom magamat elhatározni,
hogy Önt képesítsem”.
4. Kisdiák korom egyik kedves élményéül szerepelt
a karácsonyi iskolaszünet, s benne a kártyajáték
lehetõsége is, amellyel mi, várbeli fiúk, talán a katonatisztek
példájának ellesett hatása alatt, örömmel
szórakoztunk. Többnyire a huszonegyes elnevezésû,
hazardírozásra is alkalmas kártyajátékot ûztük. Dió
és mogyoró volt a tét, 1 dió ellenében 10 mogyoró
volt a „váltópénz”. A Maros folyó völgyében fekvõ
városnak, különösen a széljárás miatt, télvíz idején,
de voltaképpen õsztõl tavaszig meglehetõsen zord
volt az idõjárása, s mivel a korcsolyázást, az egyetlen
téli sportot, amelyet ûzhettünk volna, több-kevesebb
akadály körített, bizony jól esett kicsiny és nagy diákoknak
egyaránt kedves idõtöltésül a jól fûtött szobában
kártya mellett üldögélni. Gimnazista korom
befejeztével aztán évtizedekig nem vettem kártyát
a kezembe, s egyetemi tanulmányi idõm alatt sem
éreztem vágyat a „Blatt” mûvelésére.
Sõt! Nem is titkolt ellenszenvet váltott ki belõlem
az a visszaélés, hogy a Budapesti Egyetem Jogi Karának
egyik tantermében, mire a 9 órakor befejezett latin
óra után a harmadik emeletrõl az elsõre leértem, a
római jogi elõadáson csak állóhelyet kaptam, mialatt
a huszonegyedik padban két-három ifjú kollégám kényelmesen
huszonegyezett. Persze ez az állapot csak
163
néhány hétig tartott. Az ifjú szerencsevadászok – korántsem
mindig ugyanazok – Szent miklósi profeszszor
elõadásairól lassankint elmaradoztak, s már nem
kényszerültem valamelyik ugyancsak állóhelyes romanista
kartársam elõzékenységébõl az õ vállán, illetve
hátán írva rögzíteni az igen tömör stílusú tankönyv
kiegészítéséül kívánkozó jegyzeteimet. Közben
pedig újból és újból sajnálkozva konstatáltam,
hogy néhány nyegle ifjonc meggondolatlan viselkedése
rossz általánosításra hajlamos közvéleményben
mennyire ártalmas a jogászok megítélésére.
5. A pesti egyetemi hallgatók lelkesen emlegették
Lánczy Leónét, a nagyon reprezentatív szépséges
„kegyelmes asszonyt”, akit zordon szigorúságú
férjétõl a kopasz, méltóságos Szászy-Schwartz
Gusztáv kereskedelmi jogásztól hódította el új férje,
a nagy tekintélyû pénzember, a nagyméltóságú titkos
tanácsos. Úgy kell Schwartznak, sziszegték sokan
kárvallott ifjú jogászok, akiktõl az ismétlõ, vagy
pótalapvizsgán kíméletlenül behajtani igyekezett a
reál- és konszenzuális kontraktusokat a katonás modorú
cenzur (egyszerre négy jelölttel foglalkozott, s a
vizsgán már nem tanítani próbált, mint a lágyszívû
Szandtner Pál, a politikai tanulmányok professzora:
„hát ha eddig még nem tanulta meg, tanulja meg
most”), hanem feladta a kérdést (elsõ úr) és mivel
az „elsõ úr” konokul hallgat, mihamar felcsattan
a megállapítás, hogy „elsõ úr” nem tud semmit és
erre az elsõ úr már át is adta helyét a „második úrnak”,
aki talán szintén a „r. j. kompendium” elolvasásából
(kétszeri elolvasásából) merítette szakismereteit.
Hát bizony nem is egyszer fordult elõ, hogy a
négyfõnyi csapat legénységébõl csupán egyetlen dalia
harcolta ki a diadalt, kemény kezében Vécsey Tamás
„Insti tutiok” c., a dús tartalmat könnyen érthetõ,
nem szófukar szövegezésben tárgyaló tankönyvének
kellõ fokú tanulgatása után.
Szászy-Schwartz professzort viharvert õsjogá szok
tanúsága szerint az Egyetemen mosolyogni soha nem
látta senki. Ellenben lélekvidámító tényanyag, hogy
Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt.
igazgatóságának elnöke, a vállalat vezérigazgatójával,
Weisz Fülöppel egyetértve készséggel nyúlt a zsebébe,
illetve a pénzintézet zsebébe kulturális vagy éppen
emberbaráti célok szolgálatában.
6. Egy 1855-ben kelt uralkodói rendelet a Budapesti
Egyetemen – középkori mintára – új tudományos
fokozatot létesített: a kánonjogi doktorátust. Ennek
megszerzéséhez a katolikus papok a római jog
és kánonjog további két féléven át való jogkari hallgatása
és két szigorlat – egyik az egyházjogból, a
másik a római jogból – sikeres kiállása alapján e két
tárgy egyikébõl értekezés benyújtása, s ennek elfogadása,
valamint a papi felszentelés igazolása mellett a
kánonjog doktoraivá avathatók. A rendelet a római
JURA 2004/2.