2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
54<br />
ját még nem a rabszolgatartó nagyüzemek jellemezték,<br />
hanem a kis parasztgazdaságok koncentrációi. 16<br />
A lex Aquilia keletkezésének idõpontja az uralkodó<br />
álláspont szerint kb. ie. 287-bõl származik (habár<br />
Mommsen álláspontja szerint az ie. VII. században<br />
született). Az Aquilius néptribuntól származtatott<br />
plebiscitum alapján állítja az irodalom: a klasszikus<br />
római jog kártérítési szabályainak vonatkoztatási pontja<br />
az objektív felelõsség elve. Mádl Ferenc ezzel kapcsolatban<br />
felhívja a figyelmet arra, hogy a klasszikus<br />
kor kezdetét (i. e. I. század) nem azonosíthatjuk a<br />
lex Aquilia keletkezésének idõpontjával, a kettõ között<br />
alapvetõ társadalmi viszonyokat átformáló két<br />
évszázad húzódik. Mádl arra is figyelmeztet, hogy<br />
a lex Aquilia alapján levont tudományos következtetések<br />
bizonyítéka nem maga a lex Aquilia, hanem<br />
jusztiniánuszi törvények és Gaius-institúciók. 17<br />
Eredeti alakjában a Lex Aquilia egyike a magándeliktumokra<br />
vonatkozó szabályoknak és mint ilyen<br />
a tûzzel, összetöréssel, rongálással okozott károkat a<br />
damnum fogalma alá vonja. Ezeket, illetve rabszolga<br />
vagy négylábú, nyájban élõ barom megölését az addig<br />
rögzített pénzösszegek helyett dologban okozott<br />
kár esetén a dolog 30 napon belüli, rabszolga vagy<br />
barom megölése esetén azoknak egy éven belüli legmagasabb<br />
értékének megfizetésével bünteti. A tettes<br />
felelõssége objektív felelõsség. 18<br />
A lex Aquilia objektív felelõsségi rendszere<br />
mellett a pusztán mulasztással elõidézett<br />
bûncselekmények nem tartoztak e törvény hatálya<br />
alá. A culpa Aquiliana magába foglalta az okozatosságot,<br />
ezzel szemben szubjektív felróhatósági mozzanatot<br />
nem tartalmazott. Sõt Bessenyõ szerint – a<br />
szubjektív felelõsségi rendszer kibontakozásával – a<br />
lex Aqulia alkalmazásához olyan szigorú gondossági<br />
mérce társult, melyet továbbra is okozatosságért<br />
való felelõsségnek lehet tekinteni. Ulpianus szerint:<br />
„In lege Aquilia et levissima culpa venit”. A culpa<br />
levissima pedig, melyet Ulpianus a lex Aquilia alkalmazásánál<br />
tekintetbe vesz, olyan szigorú diligentiamértéket<br />
követel, hogy inkább tekinthetõ objektív<br />
felelõsségnek. 19 Ezzel szemben Sólyom arra mutat<br />
rá: „…az objektív értelmû iniuria helyett a felelõsség<br />
alapja a vétkesség lett, méghozzá az összes magándeliktumban<br />
közös szándékosság mellett a lex<br />
Aquiliában egyedül a gondatlanság valamennyi fokozata<br />
is….” 20 Molnár Imre pedig rávilágít: „A culpa<br />
esetek elõször a lex Aquilia körében jelentkeznek.”<br />
Ezzel összhangban már a preklasszikus korban létrejött<br />
egy széles körû kazuisztuka a szerzõdésen kívüli<br />
gondatlan károkozások eseteire. A veteres megalkották<br />
az említett culpa Aquilianat. 21<br />
Hangsúlyozva az actio legis Aquiliae eredeti és<br />
justinianusi állapota közötti különbséget, a jogtudomány<br />
általános fejlõdéstendenciára mutat rá: a<br />
Kecskés András: A kárfelelõsség antik gyökereirõl<br />
büntetõ- és a polgári jogi felelõsség szétválására és<br />
a szubjektív felelõsség diadalára. Jhering álláspontja<br />
szerint a két folyamat egybeesik: „A jog kezdetein<br />
a büntetés fogalma uralkodik, a büntetés eleme áthatja<br />
az egész jogot… A jog fejlõdése a büntetés terének<br />
egyre nagyobb beszûkülésében és fogalmának<br />
egyre nagyobb letisztulásában nyilvánul meg.” Az<br />
eredményfelelõsségben Jhering a jog és a társadalom<br />
„alacsony kultúrfokát” látja. Utal arra is, hogy ezen<br />
elégtételt adó szemlélet a szankciók tekintetében nem<br />
elégszik meg az okozott kár megtérítésével, „a boszszúvágy<br />
kielégítése, az ellenfél megfenyítése” többet<br />
kíván: a büntetés „ráadását”, többszörözõ szankciókat.<br />
A fejlõdési folyamat végeredménye, hogy a károkozó<br />
vétkessége és nem az eredmény (a kár) alapít<br />
kárfelelõsséget. Késõbb tehát a polgári jogban a büntetés<br />
helyébe a kártérítés lép, mely legfejlettebb alakjában<br />
igazodik a vétkesség súlyához. 22<br />
Végezetül: a lex Aquilia jelentõsége történelmi korszakokon<br />
ível át. Fejlõdésének kései – a Digestá ban<br />
fennmaradt – foka a mai értelemben vett deliktuális<br />
felelõsség õse is egyben. A recepció következtében az<br />
európai jogokban élt tovább és csak a természetjog térhódításával<br />
vesztett jelentõségébõl. 23<br />
d) A római jog klasszikus korszakának pontos<br />
határait megvonni közel lehetetlen. Hozzávetõleg a<br />
köztársaság utolsó és a császárság két és fél elsõ évszázadára<br />
esnek. Molnár Imre szerint: „A klasszikus<br />
jog fénye mindig is beárnyékolta a korábbi idõsza kok<br />
alkotásait.” 24 Mádl Ferenc a klasszikus korról ekként<br />
gondolkodik átfogó jelleggel: „Az ún. klasszikus korszak<br />
lényege tehát összefoglalólag az, hogy – részben<br />
a régi formák továbbvitelével, lényegileg azonban<br />
a régi formák értelmezésével és újak alkotásával<br />
– a gazdasági-társadalmi igények szintjére emelte<br />
az addig nehézkes és differenciálatlan római jogot.” 25<br />
Mádl felfogása szerint a klasszikus római jog korábbitól<br />
eltérõ, annál fejlettebb jellegét két tényezõ formálta:<br />
Egyik részrõl kiépültek az árutulajdon mozgásának<br />
különféle formáit szabályozó jogi szabályai.<br />
Másik részrõl tartalmi kiteljesedés okán a törvényjogot,<br />
a ius strictumot feloldják, összefüggésben a szokásjog<br />
és a iurisprudentia térhódításával. 26<br />
A római jog klasszikus felelõsségrendszerének<br />
vizsgálata során a bonae fidei iudicium, mint a<br />
fejlõdés elõmozdítója kiemelkedõen jelentõs. Marton<br />
Géza szerint „szabadabb, hajlékonyabb új irányzat”<br />
ez, mely már belsõ, lélektani elemeket is a tényálláshoz<br />
von. 27 Sólyom László szerint az ennek eredményeként<br />
jelentkezõ felelõsségkiterjesztés oka nem<br />
a felelõsség alapja, inkább a károk jellege, a károkozás<br />
módja: a szándékos dologrongálás aránytalanul<br />
ritkább volt ugyanis, mint a gondatlan károkozás. 28<br />
Jellemzõ, hogy a klasszikus fragmentumok nem<br />
hivatkoznak olyan mércére, mely a késõbbi gon-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language