2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
88<br />
jogkör, méltányosság engedélyezése.<br />
V. A dereguláció szervezeten<br />
belüli rendje<br />
Ebben a részben néhány ajánlás megfogalmazására<br />
kerül sor a deregulációs tevékenység intézményen<br />
belüli végzésével kapcsolatban.<br />
1. A dereguláció folyamatos tevékenység<br />
Nem felel meg a dereguláció minõségi követelményeinek,<br />
továbbá mûködési zavarokat és kapkodó<br />
feladatellátást eredményezhet a kampányszerû deregulációs<br />
tevékenység. A korábbi deregulációs hullámok<br />
részleges kudarcaiért is talán legfõképpen a<br />
nem tervezett, egyszeri feladatellátás okolható. A folyamatos<br />
dereguláció jegyében a következõk betartása<br />
szükséges.<br />
– A jogszabály-elõkészítés során minden esetben<br />
jelenjenek meg a technikai deregulációs szempontok.<br />
Nem fogadható el, ha a „jogalkotási lázban”<br />
például fölösleges párhuzamosságok jönnek létre a<br />
különbözõ jogforrási szinteken, vagy nem kerül sor<br />
fölöslegessé váló rendelkezések hatályon kívül helyezésére.<br />
Minden esetben szükséges valamennyi<br />
módosítási, végrehajtási kapcsolat figyelemmel kísérése.<br />
Amennyiben a helyi jogszabály-nyilvántartás,<br />
rendelkezésre álló jogszabálytárak alapján nem<br />
ítélhetõ meg egyértelmûen a hatályosság, a hatályon<br />
kívül helyezés szükségessége, az Igazságügyi Minisztérium<br />
jogszabály-nyilvántartása alapján lehet<br />
pótolni a hiányzó információkat.<br />
– A fentebb leírt elvek alapján fogalmilag<br />
szükségszerû a jogalkotói szándék normaszövegbe<br />
öntése alkalmával az érdemi dereguláció szemléletének<br />
mindenkori érvényesítése. A felvázolt viszonyrendszer<br />
túlmutat a „reguláció – dereguláció” ellentétpáron,<br />
hiszen a szabályozás egyszerûsége mint cél<br />
mellett más értékek (igazságosság, a jogbiztonság további<br />
összetevõi) figyelembevételével, adott esetben<br />
ellentétes szabályozási érdekek közötti konfliktusok<br />
feloldásával kell megteremteni az ideális (mértékû)<br />
szabályozást.<br />
<strong>2.</strong> A szervezeti egységek együttmûködése<br />
a dereguláció területén<br />
A technikai dereguláció túlnyomórészt jogi tevékenység,<br />
ezért ajánlatos azt az intézmény általános<br />
jogi feladatokat ellátó egysége(i) által elvégezni. Más<br />
a helyzet az érdemi deregulációval, amely nem valósulhat<br />
meg az adott szabályozási terület szakértõinek<br />
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban<br />
aktív közremûködése nélkül.<br />
Az érdemi dereguláció esetében tehát a következõ<br />
feladatmegosztás javasolható:<br />
– A jogalkotói szándék felvázolása a szakmapolitikai<br />
vezetés felelõssége.<br />
– A részletes szabályozási kérdések megfogalmazása<br />
a szakmai egységek feladata. Ez azt jelenti, hogy a<br />
normaszöveg alapjául szolgáló (a szabályozási egységeknek<br />
megfelelõ részletezettségû) vázlat és a szakmai<br />
indokolás elkészítése egyértelmûen szakmai feladat.<br />
– Szabályozástechnikai lehetõségek megállapítása<br />
tekintetében jogász általi állásfoglalás szükséges.<br />
– Különbözõ szabályozástechnikai lehetõségek<br />
(a jogalkotói szándék megvalósításának eltérõ módjai)<br />
közötti választás a deregulációs és egyéb érvek<br />
ütköztetésével, tehát a szakmai és a jogi terület<br />
együttmûködésében valósulhat meg. A munka során<br />
figyelemmel kell lenni arra, hogy az egyes álláspontok<br />
értéktartalma, az alternatívák közötti választás<br />
indokolása, a szakmai és a jogi érvrendszer teljessége<br />
minél konkrétabban meghatározottá váljon.<br />
3. A deregulátorok kiválasztása<br />
Az eddig leírtakból világosan kiderül, hogy a dereguláció<br />
nem választható le az egyéb jogszabályelõkészítési<br />
tevékenységekrõl. Nem támogatható tehát<br />
egy olyan koncepció, amely szerint a jogi feladatokat<br />
ellátó egységeken belül deregulációs osztályt,<br />
csoportot kell elkülöníteni. Más kérdés az, hogy nem<br />
árt, ha a hatály, a dereguláció kérdésében kifejezetten<br />
jártas jogászok végzik a jogszabály-elõkészítést.<br />
Általános jelleggel valamennyi, a jogszabályelõkészítésben<br />
részt vevõ jogász szakember részére<br />
fontos a szabályozás egyszerûsítésére, a jogi mértékletességre<br />
sarkalló elvrendszer alapos ismerete,<br />
megértése és képviselete.<br />
A jogszabály-elõkészítés technikai megvalósítását<br />
olyan jogászokra kell bízni, akik az ágazati<br />
szakértõkkel történõ egyeztetések során érvényesíteni<br />
tudják a deregulációs szempontokat, azonban<br />
tisztában vannak azzal, hogy a szabályozás<br />
egyszerûsége ugyan jelentõs és folyamatosan védelemre<br />
szoruló érték, de idõnként joggal marad alul<br />
a részletekbe menõ szabályozással vívott küzdelmében,<br />
mivel – ahogyan arra fentebb számos hivatkozás<br />
található – nem az egyetlen a jogrend színvonalát<br />
meghatározó tényezõk között.<br />
VI. A kormányzati deregulációs<br />
program tapasztalatai,<br />
további teendõk<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language