2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
64<br />
fejlõdést mindig az alapelvei között deklarálta a Közösség.<br />
Ezeknek az alapelveknek a megvalósítása<br />
mindig egy, valami miatt hátrányos helyzetben lévõ<br />
csoport létezésének a kiteljesedését mozdította elõ.<br />
A társadalmilag vagy gazdaságilag hátrányos helyzetben<br />
levõk támogatása általánosan bevett szokás<br />
a Közösségben, ezt számos meghirdetett program is<br />
tanúsítja. A regionális vagy kisebbségi nyelvek és az<br />
ezeket beszélõ csoportok – különösen azok, amelyek<br />
nem számítanak hivatalos nyelvnek – kétségkívül az<br />
európai társadalom hátrányos helyzetben lévõ csoportjai<br />
közé számítandók. 42<br />
6.1.3. A béke és biztonság elõmozdítása<br />
A kisebbségek kérdése, ezen belül pedig a regionális<br />
vagy kisebbségi nyelvek védelme az Európai Unió<br />
stabilitásával és biztonságpolitikájával is összefügg,<br />
a következõképpen.<br />
A Regionális vagy kisebbségi nyelvek használata<br />
könnyen politikai kérdéssé is válhat. Ennek oka<br />
elsõsorban, hogy nem minden tagállam használja azt a<br />
mércét, amelyet az EBESZ vagy az Európa Tanács jóváhagyott.<br />
Ez sok esetben feszültségek forrása lehet. Ezzel<br />
szemben pedig megállapítható, hogy a kisebbségi és regionális<br />
nyelvek, valamint az ilyen nyelvet beszélõ csoportokhoz<br />
tartozó személyek védelme jó hatással van a<br />
békére és a biztonságra. Ezt bizonyítja az EBESZ nemzeti<br />
kisebbségi fõbiztosának sikeres tevékenysége is.<br />
6.1.4. Az Európai Unió eddigi tevékenysége<br />
Ugyanebbe az irányba mutat az Európai Unió eddigi<br />
tevékenysége is. A nyolcvanas évek elejétõl rendszeresen<br />
készültek parlamenti jelentések a témában, melyeknek<br />
beterjesztõje általában valamelyik tagállam<br />
nemzeti vagy etnikai kisebbségének képviselõje volt.<br />
Ezek a következõk voltak: A két Arfé-jelentés (1981<br />
és 1983), a Kuijpers-jelentés 1987-ben (beterjesztõje<br />
egy belgiumi flamand európai parlamenti képviselõ),<br />
a Killiea-jelentés 1994-ben (beterjesztõje egy ír<br />
képviselõ), majd a Morgan-jelentés 2001-ben (egy walesi<br />
képviselõ neve alatt) és végül a legfrissebb, a jelenleg<br />
is futó közösségi programok megalapozója, az<br />
Ebner-jelentés. A témában történt közösségi megnyilvánulásokat,<br />
ezen belül pedig az Ebner-jelentést a tanulmányom<br />
késõbbi szakaszában vizsgálom.<br />
6.<strong>2.</strong>1. Jelenlegi fejlemények<br />
A kisebbségi jogok elõtérbe kerülését eredményezheti<br />
végül a Közösség történetében az utóbbi hónapokban<br />
esett két megkerülhetetlen eseménynek: az<br />
Európai Unió tíz új taggal való bõvítése és az új Alkotmány<br />
elfogadása. Az elõbbi tovább növeli a kisebbségi<br />
nyelveket beszélõ közösségi állampolgá rok<br />
Kengyel Péter: Az Európai Unió kissebbségpolitikájáról<br />
számát, az utóbbi pedig az Unió értékei között említést<br />
tesz a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak<br />
védelmérõl.<br />
6.<strong>2.</strong><strong>2.</strong> Néhány tagállam ellenállást tanúsít<br />
Nem állítható, hogy az Európai Unió jogalkotása<br />
kielégítõ és hatékony lett volna a témában eddig, de<br />
ennek hátterében fõleg a bõvítés elõtti Közösség egyes<br />
tagállamainak kisebbségpolitikája és ellenállása húzódott<br />
meg. Itt kiemelhetõ Franciaország és Görögország,<br />
amelyek a számottevõ nemzeti és etnikai kisebbségeik<br />
ellenére tartózkodnak attól, hogy a kisebbségeket<br />
államalkotó tényezõknek elismerjék, hátráltatva<br />
így a közösségi szintû jogalkotást a témában.<br />
Hasonló kisebbségi politikát folytatott Spanyolország,<br />
de ott az utóbbi idõben elmozdulás volt tapasztalható.<br />
Emellett a fenti két országban is észlelhetõ<br />
szemléletmódbeli változás a nyelvi sokszínûségnek,<br />
mint a Közösség egyik alapelvének elismerésében és<br />
elõmozdításában. Véleményem szerint az európai alkotmány<br />
szellemének megfelelõen ezek a tagállamok<br />
is hamarosan hozzájárulnak a kisebbségi témájú<br />
hatékony közösségi jogalkotáshoz.<br />
6.3.1. Különbözõ nyelvek – különbözõ bánásmód<br />
A kisebbségvédelem, illetve a kisebbségi vagy regionális<br />
nyelvek védelme természetesen távolról<br />
sem eredményezhet azonos bánásmódot az egyes csoportokkal.<br />
A nyelvet beszélõk számától, a nyelv<br />
veszélyeztetettségétõl függõen vagy a hivatalos<br />
nyelvhez való viszonyuk alapján nagyon eltérõ helyzetben<br />
lehetnek. Néhány egyszerû példával megvilágítva:<br />
a délnyugat-angliai cornwalli nyelv esetében,<br />
amelyet már csak nagyon kevesen beszélnek,<br />
a kisebbségi nyelven folyó oktatás vagy rádió- és<br />
televízió mûsorok beindítása már nem cél; helyette<br />
az eltûnõfélben lévõ nyelv minél teljesebb és hitelesebb<br />
dokumentációjára van szükség. 43 Ezzel szemben<br />
az olaszországi Dél-Tirol (olasz nevén Alto Adige)<br />
németajkú kisebbsége esetében a kisebbségi nyelvû<br />
oktatás és a kisebbségi nyelven sugárzott rádió- és<br />
televíziómûsorok a kisebbségi nyelvû közösség követeléseinek<br />
központi kérdése. 44 Még tovább haladva, a<br />
Spanyol- és Franciaországban élõ katalán kisebbség<br />
számára az elérendõ cél már nem más, mint anyanyelvüket<br />
az Európai Unió hivatalos nyelvévé tenni.<br />
Ennek a követelésnek az alapja az, hogy a mintegy<br />
10,8 millió fõs katalán közösség a 25-tagú Európai<br />
Unió nyolcadik legnagyobb nyelvi közössége,<br />
így a Közösség tizenhat hivatalos nyelvét beszélõkét<br />
számban felülmúlja. 45<br />
Két speciális kisebbségi helyzetet kell még megemlíteni:<br />
az egyik az ír és a luxemburgi nyelv helyzete,<br />
amelyek jóllehet országaikban hivatalos nyelv-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language