2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
78<br />
alapú dereguláció – számos esetben nem problémamentes<br />
– alapesetei kerülnek bemutatásra.<br />
6.1 A szabályozás tartalma és a valóság közötti logikai<br />
kapcsolat megszûnése<br />
a) A társadalmi viszonyok változásai miatt bekövetkezõ<br />
alkalmazhatatlanság<br />
Amennyiben megszûnik, átalakul vagy a továbbiakban<br />
már nem fordul elõ egy jogintézmény, illetve<br />
jogszabályban szereplõ bármely entitás, jelenség,<br />
élethelyzet, akkor az arra vonatkozó szabály<br />
értelemszerûen a továbbiakban már nem alkalmazható.<br />
A szabályozás ilyenkor szükségtelenné válik,<br />
így az érintett rendelkezés minden további nélkül<br />
deregulálható.<br />
Gyakoribb azonban az, hogy átszervezés, névváltozás<br />
okán a jogalkotói szándék szerint más címzettje<br />
lesz az eredeti szabálynak. Ezekben az esetekben<br />
a rendelkezés szövegének módosítása szükséges. A<br />
módosítási kényszer általában elkerülhetõ, ha például<br />
konkrét intézménynév helyett olyan körülírást alkalmazunk,<br />
amely várhatóan minden idõpillanatra<br />
vonatkozóan egyértelmûen következtetni enged a<br />
valóság konkrét összetevõjére, például a feladatkörre<br />
történik utalás a jogszabályban (ld. „felügyeleti<br />
szerv”).<br />
A jogalkalmazás szempontjából bizonytalan helyzetet,<br />
végeláthatatlan szabálykutatási szükségletet<br />
teremt a sommás értelmezésmódosító szabályok elnevezés-változás<br />
esetén igen gyakran alkalmazott<br />
módszere.<br />
Példaként a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi<br />
CXXI. törvény 46. §-a a következõképpen fogalmaz:<br />
„Ahol jogszabály területi kereskedelmi és iparkamarát<br />
vagy területi kézmûves kamarát, illetve Magyar Kereskedelmi<br />
és Iparkamarát vagy Magyar Kézmûves Kamarát<br />
említ, azon 2000. március 31. napjától kereskedelmi<br />
és iparkamarát, illetve Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát<br />
kell érteni.”<br />
Ha valaki tehát a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával<br />
kapcsolatos szabályozást kívánja áttekinteni,<br />
tudnia kell arról, hogy ha adott esetben a „területi<br />
kézmûves kamarára” vonatkozó szabályt talál, azt<br />
is a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarára kell vonatkoztatnia.<br />
Külön – mintegy kódszótárként használandó<br />
– jogszabályhely ismerete szükséges tehát<br />
ahhoz, hogy megtudjuk, hogy a leírtakon mit is kell<br />
érteni, ahelyett, hogy ezt egyszerû értelmezés alapján<br />
is megállapíthassuk.<br />
A fenti esetben az elnevezések változása a bizonyos<br />
alapismeretekkel rendelkezõk számára<br />
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban<br />
egyértelmû helyzetet teremthet, hasonló esetekben<br />
azonban elõfordulhatnak még inkább félreérthetõ<br />
megoldások. A szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról<br />
szóló 1997. évi CXXI. törvény módosításáról<br />
szóló 2000. évi CXI. törvény 6. §-a szerint „…ahol<br />
jogszabály szõlõkataszter szerinti II., illetve III. osztályt<br />
említ, azokon II/1., illetve II/<strong>2.</strong> osztályokat kell érteni.” A<br />
hivatkozott szakasz ismerete tehát elengedhetetlen<br />
ahhoz, hogy más jogszabályokban szereplõ rendelkezések<br />
megfelelõen kerüljenek alkalmazásra.<br />
A fenti problémakör elkerülése érdekében javasolható<br />
a sommás értelmezésmódosítás mellõzése és<br />
valamennyi, a változással érintett jogszabályhely feltüntetése<br />
módosuló rendelkezésekként.<br />
b) A jogszabály idõbeli hatókörének korlátozott volta miatt<br />
bekövetkezõ alkalmazhatatlanság<br />
Ez elsõsorban a bizonyos idõszakra vonatkozó (pl.<br />
éves költségvetési) jogszabályok esetében elõforduló<br />
jelenség. Az alkalmazás határnapjának elmúltával a<br />
jogalkalmazási relevancia nyilvánvalóan elenyészik.<br />
A rendszerváltás utáni néhány év szabályozási<br />
tárgykörök elkülönülése szempontjából tiszta jogalkotása<br />
helyébe egyre inkább fegyelmezetlen, „saláta”<br />
jellegû jogalkotási termékeket eredményezõ gyakorlat<br />
lépett, ezért sok esetben az adott idõszakra szóló<br />
jogszabályok is tartalmaznak – elsõsorban a záró<br />
rendelkezések között – olyan szabályokat, amelyek<br />
nem osztják a jogszabály fõ szabályozási vonulatának<br />
sorsát az idõbeli alkalmazhatóság tekintetében.<br />
Különösen az egyébként bizonyos idõpontban végrehajtottnak<br />
tekinthetõ és azután aggálymentesen hatályon<br />
kívül helyezhetõ jogszabályok esetében ajánlatos<br />
elkerülni az egyéb tárgyú, hosszabb távon, illetve<br />
idõhatározás nélkül alkalmazandó rendelkezések<br />
beillesztését. Ez a problémakör egyébiránt nem csak<br />
a bizonyos idõszakra vonatkozó szabályozás esetében<br />
jelentkezik: a „saláta” jogszabályalkotás legnagyobb<br />
hátránya deregulációs szempontból az adott<br />
esetben a szabályozás elsõdleges céljához nem is kapcsolódó<br />
rendelkezéseknek a szabályozás fõ vonulatát<br />
túlélõ jogalkalmazási relevanciája miatt fennálló<br />
hatályban tartási szükséglet.<br />
A bizonyos idõszakra vonatkozó szabályok esetében<br />
javasolható továbbá a hatályon kívül helyezés<br />
idõpontjának meghatározása már a jogszabály megalkotásakor:<br />
ezzel egyfelõl a jogalkalmazás számára<br />
is egyértelmû idõkeret kerül megjelenítésre, másfelõl<br />
a dereguláció úgymond „önjáró” módon, további jogalkotási<br />
aktust szükségtelenné téve valósulhat meg.<br />
A fentieken túl a bizonyos idõszakra szóló jogszabályok<br />
deregulációjának legnagyobb korlátját<br />
az a – véleményem szerint helytelen – szemlélet képezi,<br />
amely szerint bármely, a rendelkezés által sza-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language