2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Vókó György: Nemzetközi büntetõ igazságszolgáltatás korunkban<br />
teljes darabjait (a fogva tartottak levelezési titkát, az<br />
elmebetegek fogva tartását, az egyetértõ felnõttek közötti<br />
homoszexualitás megtorlását stb-t) kellett módosítani,<br />
és minden bizonnyal új intézményi egyensúlyt<br />
kell teremteni a kormányzat, a parlament és a<br />
bíróságok között, valószínûleg az utóbbiak javára.<br />
Még alapvetõbb, hogy a CEDHT-t (Emberi Jogok<br />
Európai Egyezményét) aláíró államok elfogadták annak<br />
a lehetõségét, hogy a strasbourgi szervek elítélhetik<br />
õket, illetve a határozataikat végrehajtják, beleértve<br />
azt is, hogy nemzeti jogaikat módosítják. Az<br />
európai regionális igazságszolgáltatási mechanizmus<br />
létrehozása lényeges szerepet játszhat az emberi<br />
jogok megerõsítésében és ezek nemzet fölötti<br />
kontrolljában. Tekintettel arra, hogy a büntetõ igazságszolgáltatási<br />
kontroll Magyarországon a legfejlettebb,<br />
fontos szerepet kaphat ebben a nemzetfölötti<br />
kontrollrendszerben.<br />
<strong>2.</strong> Az állami szuverenitás növekvõ<br />
korlátozása<br />
Az Egyesült Nemzetek Chartája említést tesz a szuverenitás,<br />
valamint az államok belügyeibe való be nem<br />
avatkozás elvérõl. E két elv szolgált paravánként több<br />
„zsarnok” számára is abban, hogy népeiket, diszkrét<br />
tekintetek oltalma alatt, mártíriumra ítéljék.<br />
1948-ban a Szovjetunió képviselõje, Andrej<br />
Visinszkij azzal a kijelentéssel indokolta az Emberi<br />
Jogok Egyetemes Nyilatkozata aláírásának a megtagadását,<br />
hogy „tûrhetetlen beavatkozás ez az államok<br />
belügyeibe”. Ennek ellenére a 80-as évek vége<br />
felé, a berlini fal leomlásával ez a tûrhetetlen beavatkozás<br />
felerõsödött. Az Egyesült Nemzetek Chartájának<br />
a VII. fejezete felhatalmazza az ENSZ Biztonsági<br />
Tanácsát, hogy amikor a világbéke az emberi jogok<br />
súlyos megsértése miatt veszélybe kerül, közbelépjen.<br />
A közbelépést, amely a maga módján az államok<br />
közötti növekvõ függõséget tükrözi, mégis számtalan<br />
kritika éri: kárhoztatják a mûködésbe hozást kiváltó<br />
„két intézkedési súly” politikáját (a koszovói és<br />
a timori intervenciót, illetve a tibeti és a csecsenföldi<br />
távolmaradást), és megbélyegzik a Biztonsági Tanács<br />
állandó tagjainak a vétójogát.<br />
A fenntartások ellenére a beavatkozás feladata az<br />
Európai Unión belül is utat tör magának. 2000-ben,<br />
amikor a FPÖ hatalomra jutott, Ausztriát hét hónapig<br />
ellenõrzése alá vonta az Unió többi tizennégy állama.<br />
E válság többek között azt is jelezte az európai<br />
integrációhoz csatlakozni szándékozó jelöltek elõtt,<br />
hogy a csatlakozás nemcsak gazdasági és szociális<br />
prosperitást ígér, hanem az emberi jogokról kialakított<br />
azonos koncepció vállalását is feltételezi – egy<br />
olyan koncepcióét, amely kizárja a rasszizmust, az<br />
idegengyûlöletet, és magába foglalja a kisebbségek,<br />
125<br />
a menekültek és bevándorlók jogának a tiszteletét.<br />
Eme epizódot mindenesetre oly módon is elemzik,<br />
mint az osztrák választási urnák verdiktjének az elutasítását<br />
és mint egy tagállam belügyeibe való beavatkozást.<br />
3. Új szereplõk felbukkanása az emberi jogokért<br />
küzdelemben<br />
Az emberi jogoknak tulajdonított növekvõ jelentõség<br />
cáfolhatatlanul a civil társadalom erejének az emelkedésével<br />
függ össze: elsõsorban a humanitárius<br />
nemzetközi jog szakértõinek, az NGO-knak<br />
(nem kormányzati szervezeteknek) és a médiumoknak<br />
köszönhetõ. Az NGO-o közvetlenül is jelen vannak<br />
olyan egyezmények eredeténél, mint a személy elleni<br />
aknák ottawai tilalma. Az igazságszolgáltatási aktivizmust<br />
az NGO-k annak az eléréséért szorgalmazzák,<br />
hogy az emberi jogok megsértésében bûnös hatóságokkal<br />
szemben megtorlást alkalmazzanak. Táplálják<br />
a médiát, illetve korlátozott eszközeik intelligens<br />
mobilizálásával közvélemény-formáló kampányokat<br />
hangolnak össze.<br />
A médiumok is részt vesznek a vitákban. Hála<br />
a CNN-nek, illetve a közvetlen információnyújtás<br />
fejlõdésének, a világon majdnem mindenütt élõben<br />
követheti mindenki a humanitárius válságok vagy<br />
drámák zajlását. Az emberi jogok megsértésérõl gyakorlatilag<br />
valós idõben tudomást lehet szerezni, tehát<br />
az ártatlanság melletti szónoklat, mint annak idején<br />
Nürnbergben, többé már nem hiteles.<br />
A kormányok fellépésének a hiánya olyan drámák<br />
esetében, amelyek televíziós híradókként láthatók,<br />
mind kevésbé igazolható. A tévénézõk megkövetelik,<br />
hogy vessenek véget az elviselhetetlen<br />
szenvedéseknek, illetve a bûnösöket büntessék meg.<br />
A közvélemény nyomása, amely a dél-afrikai apartheid<br />
eltörlésében mutatta meg a maga hatékonyságát,<br />
félelmetes fegyverré vált.<br />
Az európai közvéleményt különösen sokkolta a<br />
genocídium és az „etnikai tisztogatás” nagy léptékû,<br />
erõs visszatérése a Nagy Tavak Afrikájában és a<br />
volt Jugoszláviában a 90-es években. A nyugat-európai<br />
államok, amelyek a náci barbárság eltörlésében<br />
mobilizálódtak, és 1948-ban elfogadták a népirtás<br />
megelõzésének és megtorlásának az egyezményét,<br />
borzalommal fedezték fel ismét, hogy kontinensük<br />
nem immunis az ilyen tragédiák ismétlõdésével<br />
szemben.<br />
Innen származik a sajátos érzékenység Európában<br />
e kérdések iránt, és a civil társadalmak erõs<br />
mobilizációja annak érdekében, hogy elinduljon a<br />
bûnüldözés és a bûnösök elítélése. A hidegháború<br />
idején gyõztes büntetlenség kultúráját többé már<br />
nem tûrik el, a kormányzatoknak le kell vonniuk a<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language