2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája<br />
8. Egyesült Királyság 7. Dánia<br />
9. Norvégia 8. Írország<br />
10. Olaszország 9. Egyesült Királyság<br />
11. Portugália 1981<br />
1<strong>2.</strong> USA 10. Görögország<br />
1952 1986<br />
13. Görögország 11.Spanyolország<br />
14. Törökország 1<strong>2.</strong> Portugália<br />
1955 1995<br />
15. NSZK 13. Ausztria<br />
1982 14. Svédország<br />
16. Spanyolország 15. Finnország<br />
1999 <strong>2004.</strong> május<br />
17. Csehország 16. Ciprus<br />
18. Lengyelország 17. Csehország<br />
19. Magyarország 18. Észtország<br />
<strong>2004.</strong> április 19. Lengyelország<br />
20. Románia 20. Lettország<br />
21. Bulgária 21. Litvánia<br />
2<strong>2.</strong> Észtország 2<strong>2.</strong> Magyarország<br />
23. Lettország 23. Málta<br />
24. Litvánia 24. Szlovákia<br />
25. Szlovákia 25. Szlovénia<br />
26. Szlovénia<br />
19<br />
4. Az EU/ESDP–NATO relációk elemzéséhez tartozik,<br />
és kapcsolódik a két biztonsági szervezet közti<br />
utóbbi években egyre markánsabb, majd a 2004-es<br />
bõvülésekkor mégis visszafordulni látszó, tagsági<br />
divergenciához, a kapcsolattartás mikéntjének kérdése.<br />
Hogyan tud az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete<br />
és az Európai Unió védelmi kérdésekben<br />
együttmûködni, egyeztetni, koordinálni, vagy csupán<br />
tájékozódni és tájékoztatni, informálni egymást.<br />
Az elsõ és legfontosabb irányadó szabály a<br />
transzparencia biztosítása. Az átláthatóság követelményének<br />
már az 1999-es kölni csúcson is hangot<br />
adtak az uniós tagállamok. 44 Azóta sem csökkent<br />
jelentõsége: biztosítani kell a két szervezet<br />
együttmûködését, természetesen autonómiájuk kölcsönös<br />
tiszteletben tartásával.<br />
A kooperáció–koordináció részletszabályainak<br />
kidolgozása egy EU–NATO megállapodásra vár.<br />
5. Európa biztonság- és védelempolitikájával<br />
kapcsolatos következõ megválaszolandó kérdés a<br />
funkciómegosztás problémája lehet: hogyan osztozzék<br />
meg, megosztozzék-e a NATO és az ESDP a<br />
feladatokon?<br />
Balázs Péter szerint Európa biztonságának garantálásában<br />
a NATO-ra a „kemény” feladatok, az EU-ra<br />
a „lágy” feladatok hárulhatnának. Az Észak-atlanti<br />
Szervezetre vár a katonapolitikai problémák megoldása,<br />
az unió közös védelmére pedig a humanitárius<br />
akciók kezelése. 45<br />
Tény és való, vannak jelek, melyek alátámasztják<br />
ezt az elképzelést, és melyekbõl úgy tûnik, az<br />
EU hasonló úton már el is indult. Mi sem bizonyítja<br />
ezt jobban, mint a NYEU 1992-ben tett petersbergi<br />
feladatvállalása, majd e petersbergi funkciók EU-ba<br />
való integrálása 1997-ben.<br />
A Nyugat-európai Unió Tanácsa ugyanis a ’90-es<br />
évek elején a következõ feladatokra való nagyobb<br />
hangsúly helyezése mellett döntött: béketeremtés,<br />
békefenntartás, válságkezelés, humanitárius akciók,<br />
mentési és evakuációs feladatok. Idõvel nemcsak a<br />
NYEU számára vált irányadóvá ez a funkció meghatározás<br />
(melyet a NYEU új acquis-jaként is szokás<br />
emlegetni 46 ), de az Unió is követendõ iránytûnek ismerte<br />
el, és szerzõdéses alapra helyezte az amszterdami<br />
módosítás során a petersbergi „küldetéseket”.<br />
Úgy tûnik, az EU/ESDP szerepvállalása<br />
egyértelmûvé vált. Igaz ugyan, hogy a NYEU Európai<br />
Unióba történõ beolvasztásakor a módosított<br />
Brüsszeli Szerzõdés kollektív védelemre vonatkozó<br />
5. cikkelyét hatályban tartották (többek közt az integrációs<br />
folyamatban való visszalépésként lett volna<br />
értékelhetõ egy már elért együttmûködés utóbb<br />
történõ felszámolása), mégsem kérdéses, hogy Európában<br />
(is) a NATO maradt és marad a kollektív<br />
biztonság fõ letéteményese. Ebben a szerepében<br />
az ESDP sem kíván konkurálni vele. (Bár valamiféle<br />
elmozdulás érezhetõ a Konvent által kidolgozott<br />
2003-as alkotmányszerzõdés-tervezetben!)<br />
Az ESDP azzal, hogy kinyilvánította, döntõen a<br />
válságkezelõ feladatokra kíván koncentrálni, ennek<br />
a kihívásnak akar eleget tenni, voltaképp a megváltozott<br />
világpolitikai helyzet igényeire reagált. Napjaink<br />
kurrens problémái többségének megoldókulcsa<br />
ugyanis nem a kollektív védelem technikáiban<br />
keresendõ. 47 A humanitárius, mentési, békefenntartó<br />
stb. – azaz uniós terminológiával a petersbergi – feladatok<br />
hatékony, minél eredményesebb ellátásán<br />
van ma leginkább a hangsúly.<br />
6. Az is a feltétlenül tisztázandó kérdések között<br />
szerepelt az ESDP-rõl folyó viták során, konkrét válságszituációban<br />
mi alapján döntik el, melyik szervezet<br />
– a NATO vagy az EU – jogosult, illetve köteles<br />
a fellépésre. Mi számít irányadónak akkor, amikor<br />
határozni kell: NATO-katonák vagy az EU hadereje<br />
kezelje az aktuális problémát. Vagy cselekedjék ki-ki<br />
belátása szerint? Elõfordulhat-e, hogy adott idõben,<br />
adott helyen egyszerre jelen legyenek észak-atlanti<br />
csapatok és euroerõk?<br />
Már 1998-ban Saint Malóban a franciák és a britek<br />
megfogalmazták azt az alapkoncepciót, melyet<br />
utóbb aztán kevesen vitattak. E széles körben konszenzusra<br />
találó elképzelés szerint az Unió katonai<br />
erejét akkor aktivizálják, ha a NATO mint egész<br />
nem tud, vagy nem kíván fellépni. (De akár úgy is<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language