2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

94
zetésre csak a vásárolt dolog átadása után kerül sor.
A tulajdonjog-fenntartással történt vétellel ellentétben
itt a tulajdonjogot azonnal megszerzi a vevõ, a
szerzõdés megkötésekor. Szabályozza a jogalkotó a
bérletvételt („hirepurchase”) és a hitelkártyaügyletet
(„credit-token agreement”) is.
A jogviszonyban részt vevõ személyek száma
alapján is különböztet a törvény, a fogyasztói
hitelszerzõdésnek két- vagy hárompólusú változata
ismert. Az adós–hitelezõ–szolgáltató („debtorcreditor-supplier
agreement”) viszonyban meghatározott
ügylet finanszírozására kötik a felek
a szerzõdést (12. cikk). A szolgáltató és a hitelnyújtó
azonos személy is lehet, az a lényeg, hogy
együttmûködjenek. Együttmûködés alatt azt érti a
jogalkotó, hogy a hitelszerzõdés megkötésére a már
fennálló, vagy jövõben létrehozandó üzleti viszonyra
tekintettel kerül sor. Az „adós–hitelezõ–szolgáltató”
kifejezés tehát nem a részt vevõ felek közötti viszonyt
emeli ki, inkább azt, hogy a hitelszerzõdést
a másik szerzõdésre tekintettel kötik. 32 Ennek a 19.
cikkben, a kapcsolódó ügyleteknél van jelentõsége, a
törvény hatálya alá tartoznak ugyanis azok az ügyletek
is, amelyek szorosan kapcsolódnak a hitelügylethez.
Ezáltal nincs jelentõsége annak, hogy a szolgáltatást
nyújtó személy egyben maga a hitelezõ is, vagy
harmadik (pénzintézet) is szerepel a jogviszonyban.
A fogyasztói hitelhez kapcsolódó (tipikusan adásvételi)
szerzõdések önállóak, de három vonatkozásban
összefüggnek a fogyasztói hitelszerzõdéssel: 1.
a fogyasztónak gyakran nincs választási lehetõsége
atekintetben, hogy akar-e hitelszerzõdést kötni az
ügylethez kapcsolódóan, vagy sem, 33 2. tipikusan fogyasztói
hitel hárompólusú változatát jelentik, 3. a
harmadik személy (szolgáltató) vagy a hitelezõ ösztönzése
alapján kötik meg õket. 34
A kapcsolódó szerzõdéseket a törvény (19. cikk
3. bek.) az alapügylettõl teszi függõvé, ezért az
alapügylettõl való elállás automatikusan kihat rájuk
is.
Az is elõfordul, hogy az adós–hitelezõ–szolgáltató
viszonyban a hitelezõ és szolgáltató nem mûködik
együtt. Ilyen esetben szabadon felhasználható kölcsönt
nyújt a hitelezõ, aki tudomással bír arról, hogy a
hitelt meghatározott szolgáltatótól igénybe vett szolgáltatásra
használja az adós. Ilyen eset lehet, amikor
a szolgáltató a pénzintézethez küldi az ügyfelet, hogy
az ott igényeljen hitelt. 35 Minden más esetben a klaszszikus,
kétpólusú, adós–hitelezõ viszony érvényesül.
A CCA 16-17. cikke tartalmazza a törvény alóli
kivételeket. Nem vonatkozik a szabályozás a kis
összegû (50 £ alatti) hitelekre, vagy ingatlanvásárlás
finanszírozására. Vonatkozik ugyanakkor a szabályozás
a hitelügyletet biztosító szerzõdésekre (pl.:
Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl fogyasztói hitel
zálogjog, kezesség, jótállás), valamit a fogyasztói
szerzõdésekhez kapcsolódó szerzõdésekre. A biztosíték
funkciót ellátó szerzõdéseknél a biztosítékot
nyújtó személyt védi a jog: az alapügylet egy példányát
át kell neki adni és ugyanolyan tájékoztatást
kell nyújtani számára, mint az adósnak. A biztosítékot
tartalmazó szerzõdés csak írásban érvényes és
anyagi jogi értelemben az alapügylethez kötõdik,
amit maga a törvény mond ki (113. cikk).
4. Németország
A fogyasztói hitelrõl szóló irányelvet átültetõ német
törvény („VerbraucherkreditGesetz”) alapján
fogyasztói hitelszerzõdés volt minden, a hitelezõ és
a fogyasztó által kötött olyan szerzõdés, amely alapján
a hitelt vissza kellett fizetni kölcsönszerzõdés formájában.
Fogyasztói hitelnek minõsült továbbá minden
olyan szerzõdés, amelyben a fogyasztó fizetési
haladékot kapott, vagy más módon bocsátottak rendelkezésre
pénzügyi eszközt. Ez a fogalom megfelelt
az irányelvnek, hiányzott azonban a BGB-bõl (mint
háttérszabályozásból) a hitel általános jellegû meghatározása.
A kötelmi jogi reformot követõ, hatályos német
szabályozás is megfelel az irányelvnek, ugyanakkor
a fogyasztói hitel fogalomkörébe tartozó tényállá sok
a BGB-ben szétszórtan helyezkednek el.
A fogyasztói hitel leggyakoribb megjelenési formája,
a fogyasztói kölcsönszerzõdés – mint kizárólag
pénzkötelem – a BGB 491. §-ba került. A fogyasztói
kölcsön olyan visszterhes kölcsönszerzõdés, amely
a vállalkozó mint hitelezõ, és a fogyasztó mint adós
között jön létre. Nem tartoznak a törvény hatálya
alá a kis összegû ügyletek (a kölcsönösszeg nem haladja
meg a 200 eurót), illetve amelyeket a munkáltató
nyújt a munkavállalónak a piacon szokásos kamatoktól
eltérõen, vagy az állam által támogatott
lakáshitel. A jelzáloggal biztosított hiteleknél is kizárt
a fogyasztói kölcsönszerzõdés szabályainak alkalmazása.
A német jogalkotó élt az irányelv 2. cikk (4) bekezdése
által biztosított lehetõséggel, így nem tartoznak
a törvény hatálya alá azoknál a szerzõdéseknél,
ahol jogszabály írja elõ a közjegyzõi hitelesítést vagy
bírósági okiratot. Ha ezek az okiratok tartalmazzák
az éves kamatot, a hitel költségeit, valamint a módosítás
lehetõségét, a közjegyzõ kioktatási kötelezettsége
megfelelõ védelmet nyújt a fogyasztók számára.
Azok a fogyasztói kölcsönszerzõdések sem tartoznak
a törvény elõírásai alá, amelyek értékpapír,
deviza vagy nemesfém tulajdonjogának megszerzé-
JURA 2004/2.