2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája
építményének. A triász tagjai: 1. az 1949-es alapítású
Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete, azaz a NATO,
2. az 1975-ben megalakuló Európai Biztonsági és
Együttmûködési Értekezlet (EBEÉ), majd 1994-tõl
Szervezet, azaz az EBESZ, 3. illetve az európai integrációs
védelmi kezdeményezések, az 1954-ben életre
hívott Nyugat-európai Unió (NYEU) és a jelenleg
is formálódó Európai Biztonsági és Védelmi Politika,
azaz az ESDP. 6
Miután azonban ma már nem beszélhetünk a biztonságról
mint kizárólag katonai problémákat felvetõ
tényezõrõl, Európa biztonsági architektúráját is érdemes
tágabban értelmezni. Az új típusú modellben – a
klasszikus háromszereplõs vázzal szemben – olyan,
elsõ látásra a biztonsági kérdéseket még távolról sem
érintõ intézmények, együttmûködések, formák kapnak
helyet, amelyek elsõdleges feladatuk ellátásával,
funkciójuk beteljesítésével közvetve, de sok esetben
közvetlenül is, egyúttal hozzájárulnak kontinensünk
stabilitásához is.
Hogyan épül fel ez a többszereplõs modell? Melyek
összetevõi? 1. NATO, 2. EBESZ, 3. ESDP, 4. Európa
Tanács, 5. szubregionális, kisrégiós politikai
együttmûködések, 6. bilaterális szerzõdések. 7
A szélesebb értelemben vett biztonsági modellben
tehát meghatározó tényezõknek számítanak – a
NATO, EBESZ, ESDP mellett – az Európa Tanács, a
szubregionális kooperációk és a bilaterális kapcsolatok
is. Miért? Mi indokolja ezt?
Európa Tanács: Az 1949-ben létesült Európa Tanács
biztonságteremtõ, -építõ és -megõrzõ funkcióját
nagyon egyszerû alátámasztani. A strasbourgi
székhelyû, kormányközi alapon mûködõ 8 szervezet
legfõbb szerepe ugyanis: az emberi jogok védelme.
Az pedig mára már kétségtelenné vált: a stabil belpolitikai
helyzet éppúgy, mint a kiegyensúlyozott külkapcsolatok
elõfeltételezik valamennyi – biztonságot
és együttmûködést, semmint káoszt és kon frontációt
igénylõ – állam esetében az emberi jogok respektálását.
Az e fölött õrködõ szervezet így válik biztonsági
tényezõvé (is) Európában.
Szubregionális együttmûködések: Egy térség, egy ország,
az ott élõ lakosság biztonsága nem kizárólag államok
közötti, nagypolitikai színtéren szavatolható.
Eredményes lehet és célravezetõ (és nagyon sokszor
hatékonyabb is) a csak határokkal – de nem kulturálisan,
nyelvileg, történelmileg – elválasztott régiók,
szubrégiók együttmûködése. Az ezer szállal egymáshoz
kapcsolódó területek, a szomszédos, bár más országbeli
városok, a közös gyökerekkel rendelkezõ, de
a határ ellenkezõ oldalán élõ emberek közti gazdasági,
kulturális, kereskedelmi stb. kapcsolatok építése,
fejlesztése egyben a biztonság garanciája is.
Bilaterális megállapodások: Az európai országok
11
biztonságukat nem csupán multilaterális keretek között
– a NATO, az EBESZ stb. egyik tagjaként – biztosíthatják.
Kétoldalú megállapodások is garanciaként
szolgálhatnak a stabilitáshoz. Ezekben a bilaterális
szerzõdésekben lehetõség van az egyéni érdekek, sajátosságok,
specifikumok érvényesítésére, a problémák
megoldásának részletezésére, árnyaltabb kezelésére,
és így a hatékonyság növelésére.
Célom a szûkebb, háromszereplõs modell vizsgálata,
az Európai Biztonság- és Védelempolitika, a
NATO és az EBESZ viszonyának bemutatása, szerepük
értékelése kontinensünk stabilitásában.
IV. Az európai biztonságés
védelempolitika és az
Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete
(ESDP – NATO)
IV/1. A NATO mint biztonságpolitikai intézmény
1. 1949–1989: Az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete
1949-ben, a hidegháború kezdetén azzal a célzattal
jött létre, hogy Nyugat-Európa és Észak-Amerika
fölé védelmi ernyõt húzzon a Szovjetunióval és az
állandó kommunista fenyegetést jelentõ keleti blokkal
szemben. A szövetségbe tömörült államok saját
biztonságuk zálogát látták a szervezetben.
A NATO-tagállamokat veszélyeztetõ, védelmüket
próbára tevõ potenciális erõbehatásra egyértelmûen
a Szovjetunió irányából számítottak. A kétpólusú világrendben
az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete
töltötte be a nyugati blokk katonai, biztonságpolitikai
szervezetének szerepét.
2. 1989 – : A tagadhatatlanul a hidegháborús hisztéria
szülte intézmény a Szovjetunió felbomlásával,
a fagyos légkörben egymásra acsarkodó keleti és
nyugati tömbök szembenállásának megszûnésével
elvesztette eredeti létjogosultságának alapját. Ellenségképe
eltûnésével azonban a védelmi szervezet
nem vált a múlt relikviájává. Alkalmazkodva a kor
követelményeihez, az ugyan eltérõ irányultságú, de
hasonló kihívásokhoz, az újszerû biztonságpolitikai
körülményekhez a NATO mint biztonságpolitikai intézmény
ma is meghatározó intézménye a nemzetközi
béke és biztonság fenntartásának, és ezen belül
különösen Európa stabilitásának. Hisz igaz ugyan,
hogy megszûnt a bipoláris világrend – minden velejárójával
együtt –, maradtak és születtek viszont új
biztonsági kockázatok.
Tény és való, hogy a szervezet kénytelen volt át-
JURA 2004/2.