2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
62<br />
hogy az egyes etnikai csoportok általában nem állnak<br />
személyes kapcsolatban a másik etnikai csoport<br />
tagjaival. Így a javak egyenlõtlen elosztásából fakadó<br />
természetes egyenlõtlenségek az etnikai csoporton<br />
belül kevésbé tûnnek jelentõsnek, míg a másik<br />
etnikai csoport viszonylatában felnagyítódnak, és<br />
bizonyos „kisemmizettségi érzés” 21 alakul ki a csoport<br />
egészében. 22<br />
Az elmélet hibája, hogy túlságosan leegyszerûsíti<br />
a kisebbség és többség viszonyát, és túl sematikusan<br />
kezeli az egyes csoportokhoz tartozást, egyértelmû<br />
biológiai kulturális és faji kötõdéseket alapul véve –<br />
szinte homogénnek tekintve az egyes csoportokat.<br />
A primordialista felfogást épp ezért több szerzõ is<br />
elutasítja. 23<br />
Max Weber szerint az etnikai jellegzetességeknél<br />
fontosabb a csoport politikai szervezettsége, amely<br />
nem következménye, hanem elõidézõje a közös etnikai<br />
csoporthoz tartozásnak. 24<br />
5. A huszadik századi európai<br />
fejlõdés<br />
Az európai kisebbségvédelem utóbbi évtizedeiben<br />
beigazolódni látszik, hogy a fenti elméletek, az<br />
egynyelvû és egykultúrájú nemzetállam, valamint<br />
az etnikai csoportok primordialista szemlélete egyre<br />
kevésbé tartható. Az Európai Unió az egyre nagyobb<br />
számban megjelenõ kisebbségvédelmi intézkedései<br />
során ezeknek a sematikus elképzeléseknek<br />
a felszámolására törekszik.<br />
5.1 A kisebbségi jogokat érintõ<br />
dokumentumok 1918-tõl 1990-ig<br />
Kengyel Péter: Az Európai Unió kissebbségpolitikájáról<br />
A hagyományos felfogás – mely szerint az állam viszonya<br />
a kisebbségeihez nem más, mint belpolitikai<br />
ügy – az elsõ világháború után kezdett meginogni,<br />
de még a második világháború befejeztével is sokáig<br />
váratott magára a kisebbségi jogok nemzetközi<br />
elismerése. Nem foglalkozik velük az ENSZ égisze<br />
alatt született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata<br />
sem, részben azért, mert a kisebbségek védelmét<br />
az emberi jogok védelmének keretén belül képzelték<br />
el, részben pedig a kisebbségek ügyét elsõsorban európai<br />
ügynek, és nem az emberiség közös ügyének<br />
tekintették a nyilatkozat megszövegezõi . 25<br />
A hidegháború feszült légkörében, a megosztott<br />
Európában viszont alig volt esély arra, hogy a kisebbségek<br />
ügyében elõrelépés történjen.<br />
Ez a helyzet csak 1975-ben változott meg, amikor<br />
az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet<br />
Záróokmánya – többek között – kinyilvánította<br />
a népek önrendelkezési jogát. 26 Az okmányba<br />
belekerült területi integritás, valamint a belügyekbe<br />
való be nem avatkozás alapelve viszont lényegesen<br />
csökkentette a fenti jog érvényesülését. 27<br />
5.<strong>2.</strong> Az 1990 utáni helyzet<br />
Az 1990-es években ismét napirendre került Európában<br />
a kisebbségvédelem. Ennek oka elsõsorban az<br />
volt, hogy a nemzetközi szervezetek megpróbálták<br />
megelõzni, hogy az európai hatalmi viszonyok megváltozása<br />
véres etnikai konfliktusokat eredményezzen,<br />
amint az például a volt Jugoszlávia területén történt.<br />
Az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, az Európai<br />
Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ)<br />
és az Európai Unió együttmûködésének köszönhetõen<br />
számos, a kisebbségi jogokat érintõ norma született és<br />
különféle intézmények épültek ki. 28<br />
5.3. Dogmatikai szemléletváltás<br />
Általánosan elfogadott lett, hogy pusztán az emberi<br />
jogok biztosítása még nem elegendõ a kisebbségek<br />
védelméhez. 29 Ám dogmatikailag továbbra is<br />
vitás kérdés, hogyan lehet mind a kettõt egyszerre<br />
a lehetõ legnagyobb mértékben biztosítani. A probléma<br />
alapvetõen az, hogy a jogok két különbözõ logikát<br />
követnek. Az emberi jogok lényege abban rejlik,<br />
hogy az emberi lény egyetemes identitását ragadja<br />
meg, vagyis azokra a sajátosságokra irányul,<br />
amelyek minden emberben közösek. Ezzel szemben<br />
a kisebbségi jogok lényege, hogy az egyes csoportok<br />
különös sajátosságait célozza meg, vagyis alapelve a<br />
partikularizmusok létjogosultsága. 30<br />
5.4. A napjainkban hatályos nemzetközi dokumentumok<br />
Az elmúlt évtizedekben bekövetkezõ szemléletváltásnak<br />
köszönhetõen egyre nagyobb számban jelentek<br />
meg Európában a kisebbségi jogok védelmével<br />
foglalkozó nemzetközi dokumentumok, illetve intézmények.<br />
Az 1975-os Helsinki Záróokmányon kívül<br />
kiemelkedõen fontos még a Regionális vagy Kisebbségi<br />
Nyelvek Európai Chartája, melyet az Európa<br />
Tanács államai írtak alá 1992-ben; vagy a Közép-Európai<br />
Kezdeményezés Okmánya a Kisebbségi<br />
Jogok Védelmérõl, amelyet a közép- és kelet-európai<br />
államok fogadtak el 1994-ben. Megkerülhetetlen<br />
még az 1995. évi Keretegyezmény a Nemzeti<br />
Kisebbségek Védelmérõl, amely szintén az Európa<br />
Tanács égisze alatt született, majd az ennek keretei<br />
között létrejövõ kelet-közép-európai államközi<br />
alapszerzõdések.<br />
Említésre méltó még az EBESZ nemzeti kisebb-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language