2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
12<br />
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája<br />
értékelni számos ponton addigi koncepcióját, új stratégiát<br />
kidolgozni, új utakat keresni, új feladatoknak<br />
megfelelni, mindezzel azonban mit sem veszített<br />
szerepébõl. Alapvetõ feladata továbbra is a transzatlanti<br />
térség biztonságának garantálása maradt, viszont<br />
az ezt biztosítani hivatott eszközök közül a katonai<br />
mellett egyre nagyobb hangsúly helyezõdött a politikai<br />
eszközökre is (sõt a gazdasági vagy akár a környezeti<br />
szempontokra). 9 A katonai kérdések is másképp<br />
merülnek immár fel. Pl. amíg a hidegháború<br />
alatt észvesztõen gyûrûzött a fegyverkezési spirál – a<br />
minél több és minél rombolóbb eszközökben látva a<br />
biztonság zálogát –, addig ma épp a fegyverzetkorlátozást,<br />
a leszerelést tekintik stabilizáló tényezõnek,<br />
preventív eszköznek a konfliktusok megelõzésére.<br />
Napjainkra megfogalmazódott az új biztonság- és<br />
védelempolitika három egymást kiegészítõ eleme: 1.<br />
párbeszéd, <strong>2.</strong> együttmûködés 3. és a kollektív védelmi<br />
képesség fenntartása. 10<br />
3. Melyek a NATO alapító dokumentumának<br />
biztonságpolitikai rendelkezései? A Washingtoni<br />
Szerzõdés – híres 5. pontja mellett – számos további,<br />
a védelem és a biztonság kérdését érintõ cikkelyt<br />
tartalmaz: 11<br />
A felek már a Preambulumban eltökéltségüket fejezték<br />
ki együttes védelmük, valamint a béke és biztonság<br />
fenntartására irányuló erõfeszítéseik egyesítésére.<br />
Az 1. cikkben kötelezték magukat a nemzetközi<br />
viszályok békés eszközökkel olyan módon történõ<br />
rendezésére, hogy a nemzetközi béke és biztonság,<br />
valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá<br />
vállalták az Egyesült Nemzetek céljaival öszsze<br />
nem férõ erõszak alkalmazásának, ill. erõszakkal<br />
való fenyegetésnek az elutasítását.<br />
A 3. cikk értelmében a Felek külön-külön és<br />
együttesen, folyamatos és hathatós önsegély és kölcsönös<br />
segítség útján fenntartják és kifejlesztik egyéni<br />
és kollektív védelmi képességüket fegyveres támadással<br />
szemben.<br />
A 4. cikk elõírja a Felek tanácskozási kötelezettségét,<br />
ha egyikük területi épségét, politikai függetlenségét<br />
vagy biztonságát veszély fenyegeti.<br />
Az 5. cikkben a Felek megegyeztek abban,<br />
hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy<br />
Észak- Amerikában intézett fegyveres támadást<br />
valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek,<br />
és megegyeznek abban, hogy ez esetben mindegyikük<br />
az ENSZ Alapokmányában elismert jogos<br />
egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva támogatni<br />
fogja a megtámadott Felet vagy Feleket azzal,<br />
hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben<br />
azonnal megteszi azokat az intézkedéseket – ideértve<br />
a fegyveres erõ alkalmazását is –, amelyeket a<br />
békének és a biztonságnak az észak-atlanti térségben<br />
való helyreállítása érdekében szükségesnek tart.<br />
A 7. cikk szerint az elõbbi rendelkezések nem<br />
érintik az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának<br />
elsõdleges felelõsségét a nemzetközi béke és biztonság<br />
fenntartásáért.<br />
4. E rendelkezésekbõl adódóan az észak-atlanti<br />
szervezõdés lényege, az alapkoncepció a következõ:<br />
Ha a NATO-országok bármelyikét fegyveres támadás<br />
éri, a többi köteles automatikusan védelmére kelni.<br />
Azaz a „szövetség oka”, a casus foederis 12 nem más,<br />
mint valamely tagállam ellen irányuló külsõ támadás:<br />
ekkor lépnek életbe az euroatlanti szervezet alapító<br />
szerzõdésében rögzített és vállalt szövetségi kötelezettségek.<br />
A tagállamok védelmi potenciálja így<br />
összeadódik, a közös fellépés nagyobb hatékonysága<br />
pedig vitathatatlan. A biztonság oszthatatlan. A<br />
védelem kollektív. 13<br />
5. A transzatlanti védelmi szövetség nemzetközi<br />
jogi alapja: Az ENSZ Alapokmányának 51. cikke. Az<br />
Egyesült Nemzetek Szervezetét 1945-ben (4 évvel a<br />
NATO létrejötte elõtt) San Franciscóban megalapító<br />
szerzõdés VII. fejezetében, mely a béke veszélyeztetése,<br />
megszegése vagy támadó cselekmények esetében<br />
foganatosítható eljárásról rendelkezik, kivételként elismeri<br />
az erõszak tilalmának általános elve alól az egyéni<br />
vagy a kollektív önvédelem jogát. 14 A NATO alapja<br />
e „természetes” jog létezése, elfogadása.<br />
(Az önvédelem jogát nem kizárólag az ENSZet<br />
alapító nemzetközi szerzõdés konstituálja. Az<br />
erõszakkal való fenyegetés, illetve az erõszak alkalmazásának<br />
tilalma alól – mely szabály ugyancsak a<br />
nemzetközi jog egy feltétlen érvényesülést kívánó,<br />
imperatív szabálya (vagyis nemzetközi ius cogens)<br />
– kivételt képezõ egyéni, illetve kollektív önvédelem<br />
joga a nemzetközi jog általános elveinek is egyike.) 15<br />
Az ENSZ Alapokmány VII. fejezetében rögzített<br />
jogra, a kollektív, illetve az egyéni önvédelem jogára<br />
mint alapra épülõ NATO nem más, mint a következõ<br />
– a VIII. fejezetben – szabályozott regionális szervezet,<br />
mely az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel<br />
összhangban „a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának<br />
regionális jellegû tevékenységre alkalmas<br />
kérdéseivel foglalkozik”. 16<br />
IV/<strong>2.</strong> NATO – ESDP<br />
Hogyan alakult a transzatlanti kapcsolat, azaz hogyan<br />
változott a NATO hozzáállása, és az USA álláspontja<br />
az önállósuló európai biztonság- és védelempolitika<br />
kapcsán? Mi jellemzi a NATO és az<br />
önálló(suló) európai biztonság- és védelempolitikát<br />
napjainkban? Ezekre a kérdésekre ad választ a<br />
következõ gondolati egység.<br />
A) Miként formálódott, változott a NATO állás-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language