2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája<br />
ai fontosságú kérdéseket hivatott rendezni. Pl. Milyen<br />
szerepet szán az EU a nem uniós ország európai<br />
NATO-tagállamoknak? Hogyan történjék<br />
az euro haderõ NATO-kapacitásokhoz való hozzáférése?<br />
Konkrét válsághelyzetekben mikor járjon<br />
el az Észak-atlanti Szövetség, illetve mikor lépjen<br />
fel az Európai Unió? Rendezzenek-e közös gyakorlatokat?<br />
Milyen konzultációs fórumok biztosítsák<br />
a két szervezet közti kapcsolattartást, egymás<br />
tájékoztatását, netán véleményének kikérését? Milyen<br />
módon cserélõdjenek az – akár titkos – információk?<br />
Létrejöjjön-e valamiféle közös intézmény,<br />
konkrétan pl. egy NATO–EU Tanács, Transzatlanti<br />
Tanács a döntések koordinálására? A NATO és az<br />
Unió intézményi struktúrájában jelen levõ, hasonló<br />
feladatkörrel és hatáskörrel bíró szervek közt milyen<br />
együttmûködés alakuljon ki? Hogyan lehessen<br />
egymás igényeire, elképzeléseire figyelemmel lenni?<br />
Vagyis: milyen elvek mentén történjék a két szervezet<br />
stratégiai partnersége?<br />
Mind ez idáig csupán egy ideiglenes biztonsági<br />
megállapodás látott napvilágot: 2000-ben a NATO<br />
fõtitkára és az EU közös kül- és biztonságpolitikájának<br />
(CFSP) fõképviselõje (a korábbi NATO-fõtitkár)<br />
között köttetett meg ez az egyezmény. 60 A valódi<br />
NATO–EU megállapodás még várat magára. (Többek<br />
közt Törökország az egyik jelentõs kerékkötõje<br />
a megegyezésnek.)<br />
A NATO–ESDP relációk elemzése után a tanulmány<br />
következõ gondolati egysége az európai biztonsági<br />
architektúra 3. szereplõjére, az EBESZ-re fókuszál.<br />
A szervezet mint biztonságpolitikai intézmény<br />
rövid bemutatását követõen az Európai Biztonsági<br />
és Együttmûködési Szervezet és az Európai<br />
Unió Biztonság- és Védelempolitikájának kapcsolata<br />
kerül górcsõ alá.<br />
V. Az európai biztonság- és védelempolitika<br />
és az Európai Biztonsági<br />
és Együttmûködési Szervezet<br />
(ESDP – EBESZ)<br />
V/1. Az EBESZ mint biztonságpolitikai intézmény<br />
1. Nomen est omen. Az Európai Biztonsági és<br />
Együttmûködési Szervezet már nevében is jelzi meghatározó<br />
feladatát: õrködni Európa biztonsága felett.<br />
<strong>2.</strong> Helsinki Záróokmány: Az Európai Biztonsági<br />
és Együttmûködési Értekezletet 1975-ben konstituáló<br />
helsinki konferencia záródokumentuma 5 fõ kérdés<br />
köré szervezõdött. Rögtön a záróokmány elsõ része,<br />
21<br />
az ún. „elsõ kosár” foglalkozott az európai biztonságpolitikai<br />
kérdésekkel, hangsúlyozva ezzel a téma<br />
kiemelkedõ jelentõségét, az EBEÉ elsõdleges feladatát.<br />
61 Az Európa biztonságával foglalkozó elsõ fejezet<br />
két kérdéskört jár körbe: 1. Melyek a részt vevõ államok<br />
közti kapcsolatokat szabályozó alapelvek, és<br />
miként lehet ezeknek az alapelveknek érvényt szerezni?,<br />
illetve <strong>2.</strong> Milyen hatékony válaszok adhatók<br />
a biztonság, a leszerelés és a bizalomépítés tárgyköreit<br />
érintõ problematikus kérdésekre?<br />
Az elsõ kérdést megválaszolandó a helsinki csúcsértekezleten<br />
10 pontba szedték az államok kölcsönös<br />
kapcsolatait vezérlõ princípiumokat. Deklarálták valamennyi<br />
elv feltétlen érvényesülésének kívánalmát,<br />
tekintet nélkül a partnerállam „politikai, gazdasági<br />
vagy társadalmi berendezkedésére – ld. az EBEÉ<br />
összekötõ híd szerepét a hidegháború idején! – méretére,<br />
földrajzi elhelyezkedésére vagy gazdasági fejlettségi<br />
szintjére”. 62<br />
(A 10 alapelv, a „helsinki tíz parancsolat”: I. Szuverén<br />
egyenlõség, a szuverenitásban foglalt jogok<br />
tiszteletben tartása, II. Tartózkodás az erõszakkal<br />
való fenyegetéstõl vagy az erõszak alkalmazásától,<br />
III. A határok sérthetetlensége, IV. Az államok területi<br />
épsége, V. A viták békés rendezése, VI. Belügyekbe<br />
való be nem avatkozás, VII. Az emberi jogok<br />
és az alapvetõ szabadságjogok tiszteletben tartása,<br />
beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és<br />
a meggyõzõdés szabadságát, VIII. A népek egyenjogúsága<br />
és önrendelkezési joga, IX. Államok közötti<br />
együttmûködés, X. A nemzetközi jogi kötelezettségek<br />
jóhiszemû betartása, teljesítése.)<br />
Ha – szûk értelmezéssel – a nemzetközi jog alapelveit<br />
azonosítjuk a nemzetközi jog imperatív szabályaival,<br />
elmondhatjuk, hogy a helsinki konferencián<br />
részt vett 35 állam voltaképpen a nemzetközi jog feltétlen<br />
érvényesülést kívánó szabályait foglalta egységbe.<br />
(Természetesen erre már korábban is történtek<br />
kísérletek, születtek próbálkozások: ugyancsak nem<br />
meglepõ, hogy többé-kevésbé eltérõ tartalommal. A<br />
különbségek ellenére azonban az egybeesések sem<br />
vitathatók. Az államok békés egymás mellett élését<br />
szabályozó „Öt Elvet”, a Pancsa Silát már 1954-ben<br />
megfogalmazták Nehru indiai és Csou En-laj kínai<br />
miniszterelnökök. 63 Az el nem kötelezett országok<br />
által hangsúlyt kapó 10 bandungi alapelv 1955-ben<br />
került rögzítésre. 64 Az ENSZ Közgyûlése 1970-ben<br />
szedte pontokba az államok közötti baráti kapcsolatok<br />
és együttmûködés ENSZ Alapokmányával<br />
egyezõ elveit. 65 1972-ben az Amerikai Egyesült Államok<br />
és a Szovjetunió megállapodásban rögzítette<br />
az országaik, ill. érdekszféráik békés egymás mellett<br />
élését meghatározó vezérelveket. 66 Ezt a sort követte<br />
a Helsinki Záróokmány 1975-ben. 67 )<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language