2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban<br />
sik megoldás a tényezõ értékei alapján intervallumok<br />
(sávok) meghatározása. Ennek szélsõ formája<br />
az, amikor az adott tényezõ attól függõen, hogy értéke<br />
elér-e egy bizonyos határt vagy teljes egészében<br />
kiváltja az adott joghatást, vagy egyáltalán nem.<br />
Abban a tekintetben, hogy az intervallumképzésnek<br />
milyen formáját válasszuk, a következõ elvek lehetnek<br />
segítségünkre.<br />
– Amennyiben az értékelt tényezõ sok különbözõ<br />
értéket vehet fel, az egyszerûbb szabályozás érdekében<br />
érdemes valamilyen matematikai összefüggéssel<br />
meghatározni a számszerû jogkövetkezményt.<br />
– A kialakítandó intervallumok számának, tartományainak<br />
tekintetében az alábbi rendezõelvek hívhatók<br />
segítségül:<br />
• meg kell vizsgálni az értékelni kívánt tényezõ<br />
jellemzõit (számszerûsíthetõség, lehetséges értékek,<br />
mérhetõség),<br />
• értékelni kell a lehetséges jogkövetkezmények<br />
fajtáit, differenciáltságukat, a teljes és részleges<br />
bekövetkezés, elmaradás mibenlétét, hatásait,<br />
° meg kell vizsgálni az elõforduló értékek eloszlását,<br />
majd ezek alapján meg kell becsülni,<br />
hogy a létrehozandó sávok külön-külön<br />
az összes elõforduló érték mekkora hányadát<br />
tartalmazzák.<br />
– A gyakorlatban elõforduló értékek eloszlásának<br />
vizsgálata alapján meghatározható, hogy különbözõ<br />
megoldások esetén a vizsgált értékek mekkora hányada<br />
kerül az egyes intervallumokba.<br />
– A határesetek megfelelõ kezelése szükséges.<br />
Sokszor méltánytalannak tûnik az érték kismértékû<br />
változásához rendelt jelentõs jogkövetkezménybeli<br />
eltérés. Ennek kiküszöbölésére jó megoldás az adójogban<br />
alkalmazott frakcionált sávozás, amelynek<br />
keretében az adóalapnak csak a magasabb sávra esõ<br />
részére kell a magasabb sávban alkalmazott adókulcsot<br />
alkalmazni.<br />
b) Több feltétel egyidejû alkalmazása<br />
A szabályozás során az egyes esettípusokra alkalmazandó<br />
jogkövetkezmények gyakran több feltétel párhuzamos<br />
vizsgálata alapján kerülnek meghatározásra.<br />
Egyszerûbb esetben több, egyenként két érték (általában:<br />
fennáll – nem áll fenn) felvételére alkalmas<br />
tényezõ között „és”, illetve „vagy” kapcsolatot hozunk<br />
létre. Ez a kapcsolatrendszer helyenként azonnal<br />
látható módon kerül megfogalmazásra, másutt<br />
csak a rendelkezés mélyebb logikai értelmezése enged<br />
következtetni a feltételrendszer tényleges belsõ<br />
viszonyaira. Bonyolultabb feladat a többszintû kapcsolatrendszer<br />
megfogalmazása. A szállítmányozó<br />
a fuvarozás körében bekövetkezett kárért például<br />
csak akkor felel, ha maga fuvarozta, vagy ún.<br />
gyûjtõforgalomban továbbíttatta a küldeményt, és a<br />
kár ennek (bármelyik elõzõnek) során keletkezett. 6<br />
87<br />
Bonyolultabb feltételrendszert érdemes grafikusan<br />
megjeleníteni (ld. a 3. ábrát).<br />
Több feltétel egyidejû megjelenítése esetén a<br />
következõk szerint járjunk el:<br />
– Ki kell alakítani az adott életviszony szabályozásához<br />
leginkább megfelelõ feltételeket:<br />
• ennek elsõ lépéseként meg kell határozni az<br />
adott jogosultság, kötelezettség feltételeként<br />
szóba jövõ tényezõket, dimenziókat, majd<br />
• a meghatározott dimenziókhoz a feltétel konkrét<br />
kereteit biztosító értékeket kell rendelni.<br />
Ezek az értékek lehetnek számszerûek, de a<br />
legegyszerûbb esetben „teljesül” – „nem teljesül”<br />
változatok felvázolása is elegendõ lehet.<br />
– Fel kell tárni az egyes feltételek között meghúzódó<br />
logikai kapcsolatrendszert, így többek között<br />
azt, hogy<br />
• az egyes feltételek természeténél fogva nem<br />
ugyanazt 7 az eredményt kapjuk-e több feltétel<br />
alkalmazásától is (ha igen, akkor a feltételek<br />
egy része elhagyható), továbbá<br />
• a megadott feltételek elvileg vagy gyakorlatilag<br />
nem zárják-e ki egymást, 8 elemet nem tartalmazó<br />
eredményhalmazt létrehozva ezáltal,<br />
• vannak-e olyan feltételek, amelyek nem<br />
egyértelmûek, 9 így félreértésre adhatnak okot,<br />
• a felhasznált feltételek szükségesek, illetve<br />
elégségesek-e? Mely feltételek együttes teljesülése<br />
szükséges, illetve mely feltételek közül<br />
elegendõ valamely(ek) teljesülése?<br />
– Össze kell állítani a bemutatott ábrának<br />
megfelelõen azt az algoritmust, logikai láncot vagy<br />
– amennyiben a feltételhalmaz így jobban kezelhetõ<br />
– többdimenziós táblázatot, amely alapján valamenynyi<br />
esetben megállapítható, hogy a feltételrendszer<br />
teljesül vagy sem.<br />
– Végül a leginkább közérthetõ eszközöket választva<br />
kell megszövegezni a feltételrendszert,<br />
amelynek esetében fokozottan kell törekedni a fölösleges<br />
elemeket nem tartalmazó, pontos és egyértelmû<br />
megfogalmazásra.<br />
c) Fakultatív, illetve alternatív jogkövetkezmények<br />
A jogi beavatkozás kártékony hatása sokszor abban<br />
nyilvánul meg, hogy egy bizonyos, nem mindig<br />
kellõ körültekintéssel kiválasztott megoldást kíván<br />
erõltetni az adott probléma megoldására. Sok esetben<br />
a jogalkotó nem mérheti fel az alkalmazás során<br />
elõadódó körülmények összességét biztonsággal, és<br />
érdemes a jogkövetkezmények eltérést nem engedõ<br />
megállapítása helyett alternatív megoldási módokat<br />
is lehetõvé tenni a szabályozás keretében.<br />
Mindennek legismertebb és legnagyobb szabadságot<br />
biztosító formája a diszpozitív rendelkezések<br />
alkalmazása, vagyis a jogszabálytól való eltérés<br />
megengedése. Ilyenkor a jogszabály jelentõsége<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language