2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Bankó Zoltán: A távmunka a Munka Törvénykönyve speciális szabályainak rendszerében
9
lan károkozására vonatkozóan az általános
munkaszerzõdésben rögzíthetõ másfél havi átlagkeresethez
képest szigorúbb megállapodásra
ad lehetõséget a jogalkotó: a kártérítés mértékét a
munkaszerzõdés legfeljebb három havi átlagkeresetig
határozhatja meg, ha a felek megállapodása
szerint a munkáltató utasítási joga kizárólag a távmunkát
végzõ munkavállaló által ellátandó feladatok
meghatározására terjed ki, és a távmunkát végzõ
munkavállaló a kárt e feladatok ellátásával összefüggésben
okozta. 46
A munkáltatói objektív kárfelelõsség
fõszabályához képest enyhébb lehet a munkáltató
helytállása: a munkáltató a távmunkát végzõ munkavállalónak
munkaviszonyával összefüggésben
okozott kárért vétkességére tekintettel, teljes mértékében
felel, ha a kár bekövetkezte a munkáltató
székhelyétõl, telephelyétõl elkülönült helyen nem a
munkáltató által biztosított eszközzel történõ munkavégzéssel,
vagy a távmunkát végzõ munkavállaló
által biztosított és a munkaviszonyból eredõ kötelezettség
teljesítéséhez használt eszközzel áll okozati
összefüggésben. 47
A munkajogi jogalkotás számára az atipikus foglalkoztatási
formákra vonatkozó szabályok megalkotásakor
is rendelkezésre áll (és a szokásosnál
is célravezetõbbnek minõsíthetõ) a kollektív munkajogi
jogintézmények általi védelem nyújtásának
lehetõsége. Találunk erre utaló próbálkozásokat a
Munka Törvénykönyvében, ha nem is nagy számban:
a munkáltató köteles tájékoztatni az üzemi tanácsot
legalább félévente a munkáltatónál távmunkát
végzõ munkavállalók számáról és munkakörük
megnevezésérõl. 48 A munkáltató köteles tájékoztatni
az üzemi tanácsot és a munkáltatónál képviselettel
rendelkezõ szakszervezetet, valamint a munkavédelmi
képviselõt (bizottságot) a távmunkát
végzõ munkavállaló elektronikus eszközzel történõ
elérhetõségének adatairól. 49
Jegyzetek
1
Az atipikus munkajogviszonyokról lásd részletesen
Kiss Gy. (szerk.): Az Európai Unió munkajoga. Osiris, Budapest
2002. 409–407. o; Paál Kálmán (szerk.): Távmunka tanácsadó.
KJK-Kerszöv, Budapest 2003
2
A tipikus munkajogviszony kritériumkatalógusát lásd
Kiss György: Munkajog. Osiris, Budapest 1999, 76–81. o.;
Lehoczkyné Kollonay Csilla (szerk.): A magyar munkajog I.
Kulturtrade, Budapest 1998. 69–76. o.; Román László: Munkajog
I. JPTE, Pécs 1997
3
A témát részletesen elemzi Laky Teréz–Borbély Szilvia–Nacsa
Beáta–Frey Mária–Lakatos Judit–Nádas Magdolna–Simonyi
Ágnes–Lindner Sándor–Plank Ferencné–Gere Ilona:
Az atipikus foglalkoztatási formák Magyarországon, kiadja
az Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Budapest 1997
4
Brian Bercusson: European Labour Law. Butterworths,
London 1996. 419. o.
5
A tipikus munkaviszony definíciójáról lásd a 2. lábjegyzetben
hivatkozott mûveket.
6
Veneziani, B.: Law, Collective Bargaining and Labour
Flexinility in E. C. Countries. Róma 1992. 9. o.
7
New Forms of Work: Labour Law and Social Security
Aspects in the Europan Community, European Foundation
for the Impovement of Living and Working Conditions. 85. o.
08
Keretmegállapodás 2. pont.
09
Keretmegállapodás 3. pont.
10
Keretmegállapodás 3. pont.
11
Keretmegállapodás 3. pont.
12
Keretmegállapodás 4. pont.
13
Keretmegállapodás 5. pont.
14
Keretmegállapodás 6. pont.
15
Keretmegállapodás 7. pont.
16
Keretmegállapodás 8. pont.
17
Keretmegállapodás 9. pont.
18
Különös tekintettel a munkaidõre vonatkozó szabályok
munkavállalóvédelmi jellegére. Természetesen a munkaidõ
szabályainak betartása (és annak ellenõrzése) további megválaszolandó
kérdéseket vet fel.
19
Keretmegállapodás 9. pont.
20
Keretmegállapodás 10. pont.
21
Keretmegállapodás 11. pont.
22
Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl.
23
Ptk. 389. §
24
Ptk. 474. §
25
Gellért Gy. (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata.
KJK, Budapest 2001. 1624. o.
26
Ezek általában ma még nagyfokú önállósággal járó,
kötetlen idõbeosztás szerint végezhetõ munkák.
27
Lásd a 3.1. pontban az elhatárolási szempontokat.
28
Az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvérõl.
29
Mt. III. Rész, X/A fejezet.
30
Magyarországon a Foglalkoztatás elõsegítésérõl és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény19/C.
§-a teremtette meg elõször a lehetõséget a távmunka foglalkoztatáspolitikai
célú támogatására (ekkor került elõször jogszabályban
megemlítésre a fogalom, ha nem is expressis verbis
távmunkaként említve). E jogszabályhely szerint támogatás
nyújtható a részmunkaidõs, valamint olyan foglalkoztatáshoz,
amelynek során a munkavégzés a foglalkoztató székhelyéhez,
telephelyéhez nem tartozó helyen, számítástechnikai eszköz
felhasználásával történik.
31
Mt. 192/D. §
32
Mt. 192/E. § (1) bek.
33
Mt. 192/E. § (2) bek.
34
Mt. 192/E. § (6) bek.
35
Mt. 192/E. § (7) bek.
36
Mt. 192/E. § (8) bek.
37
Mt. 192/F. § (1) bek.
38
Mt. 192/F. § (2) bek.
39
Mt. 192/G. § (1) bek.
40
Mt. 193 § (1) bek.
41
Mt. 192/G. § (2) bek.
42
Mt. 192/G. § (3) bek.
43
Mt. 192/G. § (4) bek.
44
Mt. 192/G. § (5) bek.
45
Mt. 192/G. § (6) bek.
46
Mt. 193/A. § (1) bek.
47
Mt. 193/A. § (2) bek.
48
Mt. 65. § (4) bek.
JURA 2004/2.